Van abban valami paradox, amikor a filmgyártást és a környezetvédelmet egy lapon említik. A legutóbbi Oscar-díjátadó menüjében hetvenszázalékos volt a növényi eredetű ételek aránya, a Golden Globe-on pedig taroltak a vegán fogások. Leonardo DiCaprio, Joaquin Phoenix vagy Ricky Gervais nem egyszer használta fel ismertségét arra, hogy pár mondatban eljuttassa környezettudatos üzeneteit a tévénézők millióinak, és persze Hollywood képmutató krémjének, akik közül sokan a vegán falatkák elfogyasztása után valószínűleg magánrepülővel utaznak haza.
Elsőként a kanadai Reel Green kezdeményezés hívta fel a figyelmet a filmipar egyre égetőbb környezetromboló problémáira 2006-ban, és a sürgető szavakat idővel olyan nagy gyártók is meghallották, mint a 20th Century Studios, az NBC Universal és a Sony Pictures, az utóbbi zöld részlege több mint 120 millió forintot takarított meg A csodálatos Pókember 2. forgatásán. Később a Paramount Pictures, az Apple, a Netflix és az Amazon is beállt a sorba. A Brit Film- és Televíziós Akadémia (BAFTA) 2018-as jelentése szerint egyébként egy egyórás brit produkció átlagos széndioxid-kibocsátása 13 tonna, körülbelül annyi, mint amennyit egy amerikai állampolgár egy év alatt termel. De hol tart Magyarország a zöld filmgyártás terén? A Green Eyes képviselőivel, Tordai Júliával és Szemerédy Zsófiával, a Film in Green alapítóival, Nemes-Jeles Barbarával, Győri Szabinával, Harmat Gáborral és Stern Péterrel, valamint a Pioneer Productions green stewardessével, Sasvári Dorkával beszélgettünk.
Hinni a változásban
Stern Péter szerint a zöld filmgyártás itthon még kezdeti fázisban van, a járvány ráadásul meg is akasztotta a kibontakozó folyamatot. Mégsem lehet tovább halogatni, eljött a pillanat a cselekvésre: „Sokszor egyéni szinten dől el, hogy egy produkció mennyire veszi komolyan a problémát, sokat nyom a latban, ha a rendező vagy a gyártásvezető elkötelezett a fenntarthatóság mellett.” Péterék első körben a reduce, reuse, recycle, vagyis a mérsékeld, használd újra, dolgozd fel újra elveit szeretnék bebetonozni. „Már világszerte ismert, hogy mit lehet és kellene tenni, csak nyitott fülekre kell, hogy találjon az üzenet – veszi át a szót a környezetgazdászként végzett Nemes-Jeles Barbara. – Ha megvan a szükséges infrastruktúra, ha a szolgáltatók felismerik a piaci lehetőségeket, és elkezdik gyártani a lebomló termékeket és a megújuló energiával működő eszközöket, akkor biztosan olcsóbb lesz a beszerzésük is.”
A neves brit National Film and Television Schoolban végzett, és jelenleg is egy brit produkciós cégnél dolgozó Szemerédy Zsófi tapasztalata az, hogy a magyar filmeseknek egyelőre még csak elméletben van igényük a fenntartható megoldásokra, a gyakorlatban ezek akkor valósulnak meg, ha olyan produkció érkezik, amelynek már eleve van erre büdzséje, szabványa. „A stábtagok nagy részének eleinte új, ismeretlen volt, amikor fenntarthatósági szempontokat is figyelembe kellett venni a mindennapi munkában, de idővel hozzászoktak, és a következő forgatáson már ők igényelték a szelektív hulladékgyűjtőt, a fa evőeszközt, a víztartályt – már amíg a Covid-szabályzatok mindezt lehetővé tették… Vonzóvá kell tenni a környezetvédelmet, igenis legyen ciki, ha nem kulacsból iszik valaki.”
Cégtársa, a biológuskutatóként végzett, majd tudománykommunikációs tanulmányokat folytatott Tordai Júlia szerint a kérdés összetett, mert még mindig azt látni, hogy a filmek gyártásánál jellemzően csak egy-egy résztevékenység zöldül. „Mi most egy A kategóriás stúdió blockbuster sorozatán dolgozunk itthon, és örömmel tapasztaljuk, hogy számukra alapvető a zöld filmgyártás mellett kiállni.”
Szerző: Szakácsi Eszter Fotó: Unsplash.com
A cikk folytatását keresd a Marie Claire aktuális számában és szavazz te is a Go Green Nagykövet jelöltek egyikére ITT!
