„Gyűlölöm, amikor valakivel beszélgetek, és látom az arcán, hogy a szőrszálaimat vizslatja” – a női arcszőrzet tabusításának nyomában

2021. május 21. |

Folyamatos tépkedés, csipkedés, kemikáliakenegetés és egy jó adag szégyenérzet teljes társadalmi hallgatással: a női szőrnövekedés – főleg az arc területén – még ma is teljes tabunak számít. Ráadásul ott vannak a hirsutizmusban érintett nők, akiknek a napi rutin szerves része az arcszőrzet eltávolítása. 

A csupasz = szép mítosza

A patriarchális társadalmi rend és a túlszexualizált világkép szorításában, a kortárs szépségideál megközelítése érdekében a nők alapvetően is sokkal több időt töltenek a külsejük alakításával, mint a férfiak. Sok nő korábban kel a férfiaknál azért, hogy ápolja az arcát, sminkeljen, több időt tölt körmösnél, fodrásznál és kozmetikusnál. Ennek nemcsak az időbeli, de az anyagi vonzata is hatalmas. És akkor még nem ejtettünk szót a szőrtelenítésbizniszről. A reklámplakátoktól a sorozatokon keresztül a pornóig azt az ingert kapjuk minden nap minden órájában, hogy a szép, igényes nő tetőtől talpig szőrtelen. Véres vitákat képes generálni a fanszőrzet vs. csupasz nemiszerv kérdésköre, egyértelműen radikális feministának van bélyegezve az, akinek nő létére szőrös a lába, de mindennél még egy fokkal nagyobb tabu és parázsvita-generátor a női arcszőrzet.

Ahogyan megközelíthetetlen idea a hatalmas fenék, kerekded combok mellett a lapos has trendje, úgy a bozontosra fésült, dús szemöldök és nulla bajuszka, pajesz kettőse is nagyon távol áll a természetestől. Tetszik vagy nem, a nők alapvetően szőrösek, csak a jelenkori trendek megkövetelik, hogy ebből semmi ne látszódjon. Vagyis ez nem teljesen igaz, hiszen a bozontos szemöldök és a dús haj szexinek számít, mindenhol máshol viszont ne legyen nyoma a szőrösségnek. A szőrtelenítésnek viszont nagy ára van: sok pénzbe, időbe, energiába kerül, és nem utolsósorban elidegeníti a nőket a testük természetes állapotától.

Tűntesd el a szőrt, majd tűntesd el a szőrtelenítés hatásait is!

Ráadásul egyik szőrtelenítési módszer sem mentes a mellékhatásoktól: bőrirritáció, szőrtüszőgyulladás, égési sérülés, allergiás reakciók jelentkezhetnek a szőrtelenítés után, mely tüneteket szintén el kell tüntetni ahhoz, hogy egy nő „szalonképes” legyen a társadalom szemében. Vannak persze tartós szőrtelenítési módok is, de egyrészről ezek az eljárások nagyon költségesek, és így csak egy privilegizált réteg számára elérhetők, másrészről pedig fehér bőrű, de sötétebb szőrzetű embereken lehet csak végezni az őket, azaz kiesnek a sötétebb bőrű nők, akiknél egyébként is nagyobb arányban megfigyelhető a fokozott szőrnövekedés. A női szőr etnikum kérdése is, vannak olyan népcsoportok, akikre kevésbé, és van, akikre jobban jellemző a szőrösödés, így a női arcszőrzet is: például az ázsiaiak kevésbé, a közel-keletiek viszont jobban érintettebbek.

noi-arcszor

Amikor betegség áll a háttérben

Ma, amikor népbetegségnek számít a PCOS-inzulinrezisztencia, szót kell ejtenünk a hirsutizmusról is. A túlzott szőrnövekedés, azaz a hirsutizmus például akkor jöhet létre, amikor túl sok inzulin hatására a petefészek több férfi nemi hormont kezd el termelni. A PCOS-es nőknek nem ismeretlenek a felnőttkori pattanások, a hajhullás és a petefészekciszták, de mindemellett a férfi hormonok túlzott jelenléte akár fokozott szőrnövekedés formájában is megmutatkozhat. Az arc területén a fokozott szőrösödés az állon, nyakon, arcélen, száj felett jellemző, testen akár a karon, mellkason, lábon, háton, derékrésznél és a has alsó részénél is jelentkezhet.

A normál mennyiségű szőr eltűntetése is komoly időmenedzsmentet, energiabefektetést igényel a nők részéről, a hirsutizmusban érintettek számára ez a teher még fokozottabb. „A napi rutinom része az arcszőrzetem eltávolítása. Van, hogy reggel és este is foglalkoznom kell vele. Mivel érzékeny a bőröm a gyantára, általában szemöldökcsipesszel, egyenként esek neki. Este van, amikor háromnegyed órát is foglalkozom a szőrszálhúzogatással, egyszerűen nem nyugodt addig a lelkem, amíg ki nem húzogatom őket, hiszen tudom, hogy ha nem teszem, másnap mindenki azt fogja nézni a munkahelyemen, hogy mekkora szőrszálaim vannak az arcomon, és nem arra fog figyelni, hogy mit mondok. Gyűlölöm azt az érzést, amikor valakivel beszélgetek, és látom az arcán, hogy a szőrszálaimat vizslatja” – mondta a húszas évei végén járó Eszter, akinek már egy évtizede nehezítik meg az életét a sötét szőrszálak. A harmincas éveiben járó Anettnek többször megfordult a fejében a végleges szőrtelenítés gondolata, de mivel sötét a bőre, ez nem jöhet szóba: „Elmondhatatlanul sok időt töltök az arcszőrzetemmel. Mivel sötétebb a bőröm, abban bízom, hogy kevésbé feltűnő, de engem így is nagyon zavar. Amióta maszkot hordunk, esküszöm, több lett az önbizalmam!” – vallja be.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Eldina Jaganjac (@eldina_jaganjac) által megosztott bejegyzés

„Rengeteg dolgot kell csinálnunk azért, hogy létezhessünk”

Hatalmas botrányt kavart néhány hónapja a 31 éves koppenhágai Eldina Jaganjac, aki mindössze azért vált virálissá az interneten, mert 2020 márciusában eldöntötte, hogy nem fogja többé rendszeresen eltüntetni az arcszőrzetét. „Ha férfi lennék, sosem lehettem volna az arcszőrzetem miatt híres – mondta. – Nagyon frusztráló, hogy nőként rengeteg dolgot kell csinálnunk csak azért, hogy létezhessünk és közösségbe mehessünk anélkül, hogy megszólnának minket. Bárcsak a média több hangsúlyt fektetne arra, hogy a nők mire képesek ahelyett, hogy arra koncentrál, hogy hogyan, vagy hogy nem néznek ki!” – nyilatkozta márciusban. Azt is hozzátette, hogy szerinte a szőrtelenítés se nem egy jó, se nem egy rossz dolog, csak az a rossz, hogy a nőknél nem döntés, hanem félelem kérdése, hogy szőrtelenítenek-e.

Eldina bátorsága példamutató, de nem szabad, hogy a nőkre tegyük még azt a terhet is, hogy a szőr miatt őket rendszerint megszégyenítő társadalommal szembe akarjanak szállni, sokkal fontosabb lenne a rendszerszintű változás elősegítése.

Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter