A fiatal nő igazolványképéhez azt kérte tőle az ügyintéző, vágjon semleges arcot. Ne mosolyogjon, ne grimaszoljon, legyen csak kifejezéstelen. A 29 éves nő így tett. Később a postán meg kellett mutatnia az igazolványt. „A postásnő, aki ellenőrizte az igazolványt, elkezdett nevetni, mikor meglátta a fotómat –mondta. – Elmondtam neki, mit kértek a fotózásnál. De ez nem semleges arc, kiáltott fel a postásnő. Azt mondta nevetve, hogy úgy nézek ki, mintha valakit meg akarnék ölni” – mesélte történetét a projektmenedzserként dolgozó nő, akivel nem először esett meg ilyen.
A morcos álarcon túl
Gyerekkorában ő volt az a fotókon, aki mindig morcosnak látszott. Az osztálytársai mind azt gondolták, hogy utálja őket, amiről ő nem is tudott. Felnőttként pedig számtalanszor kapta meg a megjegyzéseket idegenektől a tömegközlekedésen, a taxisofőrtől és a bolti eladóktól: többet kellene mosolyognia, és legyen vidámabb.
Ám az igazolványképes incidens több mint egy év után az első ilyen eset volt, régóta nem is gondolt a problémájára és a morcos nő arckifejezésre. „A járvány miatti maszkviselés megszüntette azt, hogy folyton emlékeztessenek a tömeggyilkos arckifejezésemre. Legalábbis egy időre, úgy fest” – mondta.
A fiatal nőhöz hasonló problémákkal küzdőknek az elmúlt 14 hónap felüdülés volt abból a szempontból, hogy nem kellett a sustorgást, felhúzott szemöldököket és a direkt megjegyzéseket – főként férfiaktól – elviselniük arról, hogy mosolyogjanak. Most, hogy már nem kötelező közterületen a maszk, ismét visszatérnek az idegesítő, kéretlen kommentek idegenektől. „Nagyon jó volt, hogy nem kellett aggódnom azon, vajon mennyire tűnök megközelíthetőnek. Elmaradtak azok a pillanatok, amikor idegenek arról magyaráznak, milyen sokat jelent egy mosoly” – mondta a fiatal nő.
Nem mindig ártatlan kérés
„Bár ártatlan, kedves nógatásnak tűnhet, ám gyakran az utcai zaklatás kategóriáját súrolják az ilyen kéretlen megjegyzések” – mondta dr. Kimberly Fairchild, a Manhattan Főiskola pszichológiaprofesszora, aki az utcai zaklatást kutatja. A legrosszabb az a helyzet, amikor a mosolygásra irányuló utasítások félelmetesebb helyzetekhez vezetnek. „De ha a mosolyra utasítgatás egyszerűen csak kedvesnek szánt megjegyzés, akkor is ott van még az a hatás, amikor összeadódnak a sorozatos ilyen jellegű beszólások – mutatott rá Fairchild. – Ezek a dolgok felgyűlhetnek, amitől egy idő után a nők kényelmetlenül érezhetik magukat a nyilvános helyeken, elveszítik a biztonságérzetüket.”
Van megoldás?
„Annyira felszabadító és jó érzés volt végre megszabadulni a megjegyzésektől, hogy úgy döntöttem, változtatnom kell az életemen” – mondta a 29 éves nő. Már tinédzserként kidolgozott egy remek választ a mosolygásra biztató beszólásokra: mosolygok, válaszolta mindig. „A nők részéről a mosoly egyfajta semlegesítés. Ez garantálja, hogy alkalmazkodók vagyunk és nem gördítünk akadályokat senki elé – vallja. – A maszk alatt a mosolygás elvesztette a jelentőségét, én pedig úgy döntöttem, hogy ezután nem kérek, hanem megmondom, mit akarok. Úgy kezdem a mondatot, hogy szükségem van valamire. Ezt feltett szándékom így folytatni azután is, ha elhagyjuk a maszkhordást.”
Emellett persze célszerű újratanulni azokat a reflexeket is, melyekkel korábban reagált a kéretlenül beszóló férfiaknak. „Egyre többet vagyunk kint, egyre több idegennel találkozunk, és egyre többször kell emlékeztetnem magam arra, hogy ne vágjak olyan arcot. A kör bezárult” – mondta, hozzátéve, hogy máris hiányzik neki a teljes szabadság, amivel háborítatlanul közlekedhetett a világban.
Forrás: The Washington Post Fotó: Unsplash
