Hetedik olimpiai érmét szerezte meg Simone Biles azzal, hogy vállalta a gerenda döntőjét a tokiói ötkarikás játékokon, így a valaha volt legtöbb érmet szerzett amerikai női tornász lett Shannon Miller mellett, és 32 olimpiai és világbajnoki érmével utolérte Larisa Latynina eddigi rekordját, aki a tornatörténelemben eddig a legtöbb érmet gyűjtötte. Ám nem ezért hatalmas dolog az, hogy Biles visszatért a küzdőtérre, idén az érmek másodlagosak a tornadöntőkben.
Öt éve is bronzot nyert
Simone Biles öt évvel ezelőtt, a riói olimpián is bronzérmet nyert a gerenda döntőjében. A reakciók azonban teljesen mások – sokkal barátságosabbak –, mint akkor. 2016-ban a gerenda döntőjében a 19 éves Biles megcsúszott a szeren, és megkapaszkodott, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Emiatt fontos pontot vesztett, de még így is eleget szerzett ahhoz, hogy a dobogóra állhasson. Bár ő örült az eredménynek, mindenki más csalódottságának adott hangot.
“Emlékszem, amikor befejeztem a gerendagyakorlatot” – mondta Biles a Facebook-dokumentumsorozatában. “Nagyon izgatott voltam, ám a nap végén, bosszankodtam, mert az emberek mérgesek voltak, amiért nem aranyat nyertem” – folytatta.
“Én örültem a bronznak, de nem örülhettem, hiszen senki más nem örült velem. Nagyon egyedül voltam a saját nézőpontommal.”
A négy arany mellett, melyet Biles a riói játékokon előtte már nyert, a bronz kudarcnak tűnhetett sokak számára. “2016-ban öt éremmel jöttem haza az olimpiáról, ám senki sem említi ezt az egyet. Amikor megyek valahova, az emberek csak arról beszélnek, hogy négyszeres aranyérmes. De nekem öt érmem van!” – mondta Biles. “A bronzomat teljesen figyelmen kívül hagyják.”
A bronz is nagy teljesítmény
Idén az alkalmi sportközönség, a rajongók és a szakértők is egyértelműen úgy vélik, Biles bronzérme hatalmas teljesítmény. Öt évvel és egy koronavírus-járvánnyal később a mostani bronzérem sokkal fényesebben csillog az emberek szemében, mint amit Rióból vitt haza a tornász. A különbség a körülményekben rejlik.
Már Tokióba érkezésekor is mentális nehézségekkel küzdött és az edzéseken is harcolt a twisties-nek nevezett jelenséggel. Ez egy kifejezés arra, amikor a tornászok vagy például toronyugrók a levegőben, fejjel lefelé a másodperc töredéke alatt úgy érzik, hogy a testük nem engedelmeskedik az agyuknak. Az egész világot sokkolta, amikor Simone Biles bejelentette, hogy visszalép a döntőktől a tokiói olimpián.
Ugyanakkor “a világ minden súlyával a vállán” – ahogy leírta, milyen érzésekkel érkezett az olimpiára, és a minden mozdulatát árgus szemekkel figyelő nyilvánossággal a háta mögött, Biles mégis vállalta, hogy visszatér a pódiumra egyetlen, utolsó döntőre. A felkészülés közben kapta ráadásul a szomorú hírt, hogy nagynénje váratlanul elhunyt, mikor már félúton volt Amerika és Japán között.
Egy újabb tényező, mellyel Biles-nak meg kellett küzdeni az olimpiai játékok előtt, hogy 2018-ban a tornász szintén a nyilvánosság elé állt azzal: ő is Larry Nassar, az amerikai tornászcsapat áldozatai között van. Öngyilkos gondolatokkal és depresszióval küzdött emiatt.
Simone Biles viszont úgy döntött, tovább csinálja. Bármilyen színű érem csak bónusz volt ezek után.
Arany vagy semmi
2016-ban csak az arany volt jó Simone Biles-tól. Öt évvel később már egyáltalán az, hogy megjelent örömünneppel ért fel. Az emberség volt a különbség a két olimpia között.
A közönség minden tekintetben máshogy reagált a két bronzra, melyet Biles a gerendán szerzett. Ám a 2016-os ötkarikás játékok előtt a tinédzserkorú Biles tulajdonképpen ismeretlen volt azok számára, akik nem voltak járatosak a torna világában. Ma nincs olyan ember, aki ne ismerné, Simone Biles neve fogalom lett.
Így amikor Biles megcsúszott a gerendán és lecsúszott a harmadik helyre, az emberek reakciója az volt, hogy a torna szuperhőse veszített. A gépezet nem működött.
Öt év alatt, Rio és Tokió között sok minden megváltozott, a világ megismerhette Simone Biles-t, az embert. Lány, barátnő, példakép, összetartó kapocs, két francia bulldog anyukája. Játékos és vicces, zavarban van a nagy pillanatok előtt és hisszük vagy sem, szörnyű a pilates-ben. És többet küzdött fiatal kora ellenére, mint amennyit kellene egy embernek egész életében.
Biles egyik legfőbb érdeme, hogy nagylelkűen megosztotta mindezt a világgal: a jót, a rosszat, a szépet és a csúfot. Hála a kiállásának és sérülékenységének, a világ ma Simone Biles-nak köszönhetően megtanulhatta, hogy a sportolók emberek. “Végre nyilvánvaló lett, mi nem csak azért vagyunk, hogy szórakoztassunk” – mondta Biles a gerendagyakorlat után. “Emberek vagyunk.”
Talán a világ más sportolókkal és közszereplőkkel kapcsolatban is átértékeli nézőpontját. Talán Simone Biles emberi nagysága másokra is hatással lesz, talán a lecke, amit empátiából és emberségből adott, megmutatja mindenkinek, melyek a legértékesebb dolgok a világon.
Forrás: Insider, Time Fotó: Getty Images
