A mellrák nem a negyven feletti nők betegsége. A mellrák tízből egy nőt érint élete során valamikor. Egyre több híresség beszél nyíltan a mellrákkal való küzdelméről – gondoljunk például Shannen Dohertyre, aki épp most vívja harcát –, a betegség legyőzéséről vagy éppen arról, ahogy Angelina Jolie tette, hogy a családja és hat gyermeke érdekében a megelőző melleltávolítás mellett döntött, mert édesanyja is mellrákban hunyt el, a genetikai hajlam pedig öröklődött. Ám amit a híres emberek általában nem mutatnak meg, azok a sebek, amik soha többé nem tüntethetők el. A közösségi oldalakon sok nő vállalja nyíltan a masztektómia utáni hegeit, és mondja el történetét, hogy ezzel is felhívja a nők figyelmét arra: a túlélés múlhat a korai felismerésen.
A 2021-es New Yorki-i divathéten sokan felkapták a fejüket, amikor Ericka Hart szexuális felvilágosító, aktivista és mellráktúlélő egyrészes piros fürdőruhában sétált végig a kifutón, fürdődresszének lehajtott felső része pedig látni engedte masztektómia utáni hegeit és melleit. Hart, aki már többször büszkén mutatta meg a sebhelyeket, az Instagramjára posztolt kép mellé azt írta: „Azt mondják, egyetlen kép többet mond ezer szónál. Ám az értékét többé-kevésbé az határozza meg, hogyan festesz.” Nem Hart az egyetlen, aki a sebhelyek megmutatásával hívja fel a figyelmet arra, a mellrák nem szégyen.
Jodi Hurwitz: „Semmi nem készített fel a rákra”
View this post on Instagram
„Mindig jó voltam krízishelyzetkben. Egész életemben arra tréiningeztem magam, hogyan kezeljem a nehéz pillanatokat, hogy nyugodt maradjak és koncentráljak. De semmi nem készített fel arra a szívet mardosó időszakra, ami a mellrákdiagnózis után következett. Kettős masztektómia és mellrekonstrukció 49 évesen. 2018-ban érkezett a hívás. Háború volt. Egyetlen kő sem maradt a helyén. Amikor a félelem berobbant az agyamba, minden gondolat a sötétséggel és a halállal fenyegetett. A fényt csak az hozta vissza, ha zenére, szimbólumokra, számokra és a saját légzésem ritmusára koncentrálva meditáltam. Az évek alatt megtanult gyakorlat lett a leghűségesebb barátom, akkor is segített, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Ma már reménykedek, meggyógyultam, itt vagyok!”
Yulady Saluti: „Mindannyian újra kivirágzunk majd”
View this post on Instagram
„Nagyon szeretem a második képet. Emlékeztet arra az erőre, amit megtaláltam a lelkem mélyén eltemetve, a szükség előhívta, hogy túléljek. Az első kép több mint hat évvel később készült. Az jut róla eszembe, hogy olyan vagyok, mint a lótuszvirág, a gyökereim a sárban vannak, minden éjjel az iszapos vízbe merülök, minden nap újra kivirágzok anélkül, hogy a szirmaim beszennyezném.
Akik most küzdenek a mellrákkal, és az ő szeretteiknek nincs olyan szó, ami enyhítené a fájdalmát, de szeretném, ha tudnák, nincsenek egyedül és nem felejtették el őket. Akik most harcolnak, és ezután harcolnak majd, őrizzék mélyen a szívükben ezeket a képeket. Erősebbek vagytok, mint hinnétek. Jobban szeretnek titeket, mint ahogy érzitek. Újra kivirágoztok, ahogy én. Mind megtaláljuk a békét.”
Melanie: “A korai felismerés életet ment”
View this post on Instagram
„A kép akkor készült, amikor második afganisztáni küldetésemről tértem vissza. Afganisztánban kezdtem jógát tanítani, először azoknak, akik katonai szolgálatukat töltötték és a civil bázison élőknek. Önkéntes voltam, és annyira szerettem, hogy eldöntöttem, jógaoktató leszek. Ekkor fedeztem fel a csomót a mellemben, majd mellrákkal diagnosztizáltak. Megtapasztaltam, mennyit segít a jóga, milyen gyógyító ereje van. Segített mentálisan és fizikailag a rákból való felépülésem során. Szerencsére korán felfedeztem a mellrákot, így a masztektómia után rákmentesen élhetek. Rögtön a műtét után, amint lehetett, visszatértem Afganisztánba, hogy tovább folytassam az oktatást. A mellrákszűrés és a rendszeres önvizsgálat szószólja lettem. A korai felismerés életet ment.”
Felicia Tomasko: “Úgy beszélnek a helyreállító műtétről, mintha újra teljes egész lenne utána az ember”
View this post on Instagram
„A gyógyulás maraton, nem sprint. Ráadásul a felépülés menetrendje teljesen más, mint amit a fejemben elképzeltem. Amikor erre a képre nézek, látom a pillanatot, amit elkapott. Egy pillantás a múltba, a jelenbe, a jövőbe, a felépülés összetett folyamatára. Látom a pillanatnyi szüneteket a különböző beavatkozások, kezelések között, a fejlődést, ami két műtét között bekövetkezett.
Az emberek úgy beszélnek a helyreállító műtétről, mintha újra teljes egész lenne utána az ember. Odáig diagnózison, kezelésen, a lépések többszörös átbeszélésén, műtéten és felépülésen át vezet az út, mégsem látom magam a régi egésznek. De nem is próbálom magam ugyanolyanná visszaépíteni, ami egyfajta elképzelt változata annak, amilyen voltam. A test változik. Néha teljesen megváltozik. Bármilyen formában is történjen ez a folyamat, a végeredmény valami új és különleges. Valami, ami része a folyamatnak és a gyógyulás hosszú útjának. Valami, ami kifejezi azt a képességemet, hogy otthon érezzem magam a testemben, itt és most. Jól érezni magunkat a pillanatban, még ha minden meg is változott. Minden egyes lélegzetvétellel és szívveréssel tovább jutok az úton, és a gyógyulás megtörténik.”
Fotó: Getty Images
