27 évesen megtudtam, hogy ötször akkora esélyem van a mellrákra

2020. november 02. |

Hogyan lehet együtt élni azzal a tudattal, hogy a mellrák kialakulásának esélye Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett? Egy fiatal nő meséli el történetét, hogyan dolgozta fel azt a tényt, hogy sokkal nagyobb esélye van a mellrákra, mint egy átlagembernek.

Azt hisszük, ismerjük a mellrákot. Ezt a betegséget mindenki ismeri: rózsaszín szalagok jelennek meg a közösségi oldalaktól a plüssállatokig mindenhol, egy egész hónapot szentelnek a figyelemfelhívásra, és minden magazin címlapjáról olyan emberek történetei néznek ránk, akik megküzdöttek a betegséggel. Aztán megjelenik a családunkban. Egy fiatal nő meséli el történetét, hogyan dolgozta fel azt a tényt, hogy sokkal nagyobb esélye van a mellrákra, mint egy átlagembernek.

mellrak-szurovizsgalat-genetika-fiatal

2019 februárjában diagnosztizálták idősebb nővéremnél, R-nél a mellrákot. Ami először egy korai stádiumban felfedezett betegségnek tűnt, később kiderült, hogy sokkal rosszabb: négyes stádiumú, áttétes mellrákja volt, ami már átterjedt a csontokra. R 36 éves volt, amikor megkapta a diagnózist. A családomat sokkolta, hiszen elképzelhetetlenül fiatal volt a mellrákhoz, különösen ismerve, hogy a betegség átlagéletkora a fejlett országokban 62 év. A fiatal életkora egyúttal azt is jelentette, hogy genetikai háttere van a mellráknak. 

Genetikai tesztet végeztek nála, hogy kiderüljön. Az eredmények hamarosan megérkeztek: a nővérem pozitív volt a CHEK2 génre, ez egy olyan mutáció, amelynek jelenléte megnövekedett mellrák-kockázatot jelez. Az orvosok nem jelenthették ki egyértelműen, hogy a gén okozza a mellrákot, ez egy rizikófaktor, és nem csak neki: a család minden nőtagjának. Ez azt jelenti, hogy az anyám, a két másik nővérem és én is veszélyben vagyunk. 

Még nem tudhattuk ekkor, de R mellrákja csupán a kezdet volt. 

A nővérem diagnózisa utáni hetek és hónapok fájdalommal és aggodalommal voltak tele. El kellett telnie egy kis időnek, mire úgy éreztem, készen állok arra, hogy szembe nézzek azzal, mi történik pontosan a testvéremmel, és mit jelent ez pontosan a családom nőtagjainak.

Magyarországon évente körülbelül 5-6 ezer új mellrákos megbetegedést diagnosztizálnak, és nálunk nagyjából körülbelül 2 ezer nő hal bele minden évben. Itt lenne nagyon fontos szerepe a korai felismerésnek, hiszen Nyugat-Európában például ez a szám sokkal alacsonyabb, ám ott a szűrővizsgálatokon való részvétel sokkal nagyobb arányú, mint Magyarországon. Összehasonlításul: méhnyakrákban évente nagyjából 1100-an betegszenek meg és 4-500 nő hal meg emiatt.

Az orvosai elmagyarázták: mindannyiunk esélye nagy arra, hogy mellrák alakuljon ki nálunk, ezért rendszeres és gyakori szűrővizsgálatot javasoltak. Ám ez nem csupán azt jelentette, hogy 27 éves koromban el kell kezdenem mammográfiára, ultrahangra vagy MRI-re járni (a legtöbb nő negyven éves kora alatt nem végeztet ilyen szűrővizsgálatot). Hogy kiderüljön, pontosan milyen szűrésekre van szükségem, elvégeztettem én is a genetikai tesztet.

Ez a genetikai mutáció egyik szülőtől öröklődik, és a gyerekeknek 50-50 százalék esélyük van arra, hogy megkapják. Négyen vagyunk lánytestvérek. Ha az egyikünknek van, a másik háromból az egyik szintén rendelkezik a génmutációval. Azt reméltem, én vagyok az, és nem a másik két testvérem. 

Nem rendelkezem a génmutációval, mint kiderült. Ám a teszteredmény láttán nem volt teljes az öröm. Az orvosok kiszámolták, hogy százalékosan mekkora esélyem van arra, hogy életem során mellrák alakuljon ki nálam.

Az alapállás az, hogy ha valaki nőnek születik, átlagosan 13,4 százalék esélye van a mellrákra. Nekem 44,1 százalék.

A szám beleégett az agyamba. Amikor kiderült a százalék, nem tudtam kizárni a fejemből. Az egyik percben egy átlagos 27 éves fiatal nő vagyok, jó munkahellyel, párkapcsolattal, barátokkal, családdal. A másik percben próbálom feldolgozni ésszel, hogy közel 50 százalék esélyem van arra, hogy mellrákom legyen.

Olvastad már?

Bőrápolás mellrák alatt: egy túlélő tanácsai

Bőrápolás mellrák alatt: egy túlélő tanácsai

„Nem szabad szégyellni, hogy nagyon fontos a bőrápolás, a szépség és a bőrünk kényeztetése egy ilyen bonyolult és nehéz úton, mint a mellrákból való gyógyulás” – mondta a 38 éves Anna, aki két éve csinálta végig a kezeléseket.

Ez a szám egyszerre volt megnyugtató és rémisztő. Egyrészt a relatíve alacsony szám segített eldönteni, hogyan tovább, másrészt félelmetesen magas az ötven százalék esély egy betegségre. Emellett ott volt a tény, hogy egyik testvéremnek valóban van oka aggódnia. Ez a rákkal is a helyzet: nincs idő ülni, és csak feldolgozni a dolgokat. Minél tovább vár valaki a megelőzéssel vagy a kezeléssel, annál több időt hagy a betegségnek kifejlődni. Minden egyes haraggal töltött pillanat arra sarkallt, hogy praktikusan gondolkozzam, és valami proaktív dolgot tegyek. A következő lépés így egy MRI volt, hogy megnézzék, jelen van-e a betegség. A korom miatt a mammográfia még nem mutatta volna ki a mellrák korai stádiumát. 

Hányszor hallottam az orvosoktól, míg a vizsgálatot próbáltam elintézni, hogy miért van erre szükség, hiszen még nagyon fiatal vagyok? Sokszor. Ám végül kaptam időpontot, és az eredmény negatív lett, tiszta voltam.

Ugyanaz a forgatókönyv, másodszor

Február elején meglátogattam a családomat, és az a hír fogadott, hogy szinte napra pontosan a nővérem diagnózisa után, egy másik testvéremnél is mellrákot fedeztek fel. Egy héttel korábban H mammográfiára ment. Ez volt élete első ilyen vizsgálata, 31 évesen. Nem sokkal a vizsgálat után hívott, hogy csomót találtak a nyirokcsomójában, közvetlenül a mellénél, amely gyulladtnak látszott. Ideges volt, de épp meg volt fázva, így azt gondolta, a vírusfertőzés okozza a duzzanatot. Napokkal később megkapta a diagnózist: 3-as stádiumú Hodgkin-limfóma.

A diagnózis idején a nővéremnek semmilyen tünete nem volt. A mammográfia nélkül még hónapok teltek volna el anélkül, hogy bármilyen jelét észlelt volna, a betegség pedig terjedt volna. Így viszont négy immunterápia után úgy tűnik, a rák eltűnt a szervezetéből. 

A betegséget nem irányíthatjuk, de azt igen, hogyan kezeljük

Nehéz feldolgozni ezt a két diagnózist. A családomon, barátokon és a pszichológusomon kívül mással nem beszélek túl gyakran erről. Hangosan kimondani groteszk érzés, mintha a tragédia tragédiát szülne. Éjjel-nappal aggódom. Segítenek a nővéremnek a mellrákkezelések? Visszatér a másik nővérem rákja? Beteg lesz a harmadik testvérem is? És én?

Az emlőrák 50-65 év között a leggyakoribb, de ma már a fiatalabb nőket is egyre gyakrabban érinti. A magyar női népesség átlagos emlőrákkockázata 8-10 százalék körül van, ami azt jelenti, hogy élete során minden 10-12. nőnél alakul ki a betegség. Az örökletes emlőráknál ennél nagyobb a megbetegedés esélye. A két gén mutációi átlagosan kilencszeresére emelik az emlőrák kialakulásának várható esélyeit. 100 megbetegedésből Magyarországon általában 5 esetben fordul elő örökletes megbetegedés.

Mint minden olyan helyzetben az életben, ami nagyrészt a szerencsén múlik, a mellrák esetében is arra fókuszálok, amit irányíthatok. Minden évben elmehetek mell-MRI vizsgálatra. Ha betöltöm a harmincat, rendszeresen járhatok mammográfiára is, így félévente megvizsgálnak. Havonta elvégezhetem az önvizsgálatot, így észrevehetem a csomókat vagy bármilyen más furcsa tünetet.

A betegséget nem irányíthatom, és majdnem ötven százalék esélyem van rá, hogy mellrákom legyen. Biztos akarok lenni benne, hogy észreveszem, ha megjelenik, és minél korábban. 

Kimerítő folyton a mellrákra gondolni és arról beszélni, ám az életünket egy olyan betegség alakítja, amit nem mi irányítunk. Ám két lehetőségünk van: vagy hagyjuk, hogy meglepetésszerűen csapjon le ránk a mellrák, vagy maradunk éberek, figyelünk, és felkészülten várunk, akkor az utóbbit választom. 

Olvass tovább!

Forrás: Insider, KSH
Fotó: Unsplash

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter