Halászat közben elpusztulnak azok a halak is, amiket nem is akarunk kifogni, és ez hatalmas probléma

2022. május 23. |

A tengerbe visszadobott, a szárazföldön kárba veszett, az üzletekben és hűtőszekrényekben rothadni hagyott, kifogott halak olyan világméretű veszteséget jelentenek, mint korábban még soha – nemcsak az óceánoknak, hanem emberek milliárdjainak is. Létezik megoldás, de ebben nekünk, fogyasztóknak is hatalmas felelősségünk van.

Van, akinek fő bevételi forrás, másoknak pedig alapvető élelmiszer

2022 februárjában egy holland halászhajó egy körülbelül 100 000 döglött halból álló kupacot hagyott maga után, ami több ezer négyzetméternyi felületet borított be az óceánon Franciaország partjainál. A hajó tulajdonosai szerint a történtekért a háló a hibás, a környezetvédelmi csoportok viszont azt állították, hogy szándékosan hagyták hátra a halott állatokat. Bármi is legyen az igazság, a februári halpazarlás csak a jéghegy csúcsa volt: a WWF adatai szerint 2019-ben legalább 230 000 tonna elhullott hal került az EU vizeibe.

tulhalaszas-bolygo-viz-kornyezetvedelem

A veszteség 92%-a a vonóhálós halászathoz kapcsolódik: ez a módszer azt jelenti, hogy a hálót a tenger fenekén húzzák végig, válogatás nélkül összegyűjtve mindent, ami az útjába kerül. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének becslése szerint az óceánokból, tavakból és halfarmokból kitermelt halak, rákfélék és puhatestűek 35%-a megy kárba, mielőtt a tányérunkra kerülhetne, pedig az emberek által elfogyasztott halmennyiségnek mindössze alig a fele származik tengerekből, a globális halállományok 34%-át mégis túlhalásszák. Ennek oka az, hogy a rossz minőségű vagy elavult eszközök és szabályozások miatt a nem szándékosan kifogott állatok is bekerülnek a többi közé: a vadon fogott halak nagyjából 10%-át dobják vissza a vízbe évente világszerte, ami körülbelül 8,6 millió tonna állatot jelent.

A világ teljes halmennyiségének körülbelül 27%-a megy veszendőbe, miután a partra szállítják. Különösen az alacsonyabb jövedelmű országokban, ahol nagyobb valószínűséggel lesz használhatatlan a fogás a rossz kezelés és nem megfelelő tárolás, illetve szállítás miatt. Persze a pazarlásért nem csupán a kitermelők a felelősek: sok hal a kiszállítás után kerül használhatatlan állapotba. A közepes és magas jövedelmű országokban ezért leginkább a kereskedők és a fogyasztók felelnek, ezekben ugyanis a halhulladék mennyisége messze meghaladja a világ bármely más régiójáét. A fogyasztók részéről leginkább a háztartásokban nagy a pazarlás, ugyanis a tengeri állatok akár 63 %-a is a kukába kerülhet, a kiskereskedők pedig előnyben részesítik a nagy, friss halak értékesítését – csakhogy ezek gyorsan megromlanak, a kisebbek sorsa pedig a rothadás lesz.

Megoldás

Ezek az állatok nagyon gyorsan romlanak és elég törékenyek is, ami könnyen sebezhetővé teszi őket, de a halkészletünk több mint felét kitermelő ellenőrzött akvakultúra-rendszerek megoldást jelenthetnének a pazarlásra. A probléma megoldását a halászati rendszer átláthatatlansága is megnehezíti, még annak ellenére is, hogy a bizonyítékok szerint a legtöbb hulladék a kitermelés helyén keletkezik. Minden jel arra mutat, hogy az illegális halászat mellett a támogatások is szerepet játszanak a nagy mennyiségű pocsékolésban, ugyanis igaz, hogy ezeket a kisüzemi halászok megsegítésére tervezték, de ma már mindössze egy maroknyi flottához kerül az éves 35,4 milliárd dolláros halászati ​​támogatások 80%-a.

Pedig egy átlátható és hatékony támogatási rendszer hozzájárulhatna ahhoz, hogy az alacsonyabb jövedelmű országokban is lehetővé tegyék a hidegláncos technológiákhoz való hozzáférést és a napenergiával működő szárítást, hogy hosszabb ideig tudják épségben tárolni a halakat. Emellett a halászoknak és a feldolgozóknak jobb felszerelésre és képzésekre van szükségük az állatok megfelelő kezelésével kapcsolatban.

A halpazarlásban leginkább a fogyasztóknak nagy a felelősségük, hiszen a kereslet szüli a kínálatot. Ha a halfogyasztás a jelenlegi ütemben zajlik tovább, 2050-re megduplázódik és még több értékes élőlénynek okozzuk majd a halálát feleslegesen – ezt tetézi még a környezetszennyezés és az éghajlati válság. A legtöbb, amit tehetünk, ha minél több növényi alapú ételt fogyasztunk. Ha nem tudunk lemondani a tenger gyümölcseiről, inkább több fagyasztott halat vásároljunk, a filé helyett pedig érdemes inkább egész, kisebb halakat és kagylókat fogyasztanunk, hogy minél több részét használjuk fel az állatnak. Azt hittük, hogy az óceán hatalmas, mi, emberek pedig bármint elvehetünk, amit csak akarunk. A természetnek is vannak határai.

Forrás: Guardian, Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter