Viki 32 éves, nincs gyereke, és a jövőben sem tervezi a családalapítást. A gyerekekkel önmagukban semmi problémája nincs, de mint mondja, „úgy van velük, mint az elefánttal. Szép, szép, de otthonra nem kéne.” Több hosszabb távú párkapcsolatban élt már, jelenleg is komoly párja van, a gyerekválalláshoz azonban egyszer sem jött meg a kedve. Viki biztosan tudja, hogy soha az életben nem szeretne anya lenni, Magyarországon még sincs lehetősége arra, hogy végső megoldást keressen a fogamzásgátlásra. „Én se leszek már fiatalabb és a szájon át szedhető fogamzásgátlót egy bizonyos életkor felett már nem javasolják, így valami más módszert kell találnom. A sterilizáción kívül semmi olyat nem találtam, ami a megbízhatóságát tekintve nekem megfelelő lenne. Nagyjából a sterilizáció az, ami a legbiztosabb fogamzásgátló lenne. Engem megnyugtatna, ha tudnám, hogy meddő vagyok” – magyarázza Viki.
Ma Magyarországon csak azok igényelhetnek önköltséges művi meddővé tételt, akik elmúltak 40 évesek, vagy van már három gyerekük. A szigorú szabályok mellé körülményes kérvényezés is társul: ha valaki megfelel a kitételeknek, a szándékáról előbb írásban kell nyilatkoznia a választott egészségügyi szolgáltatónál, majd 6 hónap várakozási idő után meg kell ezt ismételnie. A műtőasztalra viszont még ekkor sem feküdhet fel, ezután is csak újabb 6 hónap elteltével végezhető el a beavatkozás.
„Én már rég túlestem volna rajta, hogyha erre lenne lehetőség Magyarországon” – mondja a 36 éves Mónika, aki szintén egész életében érezte, hogy nem vágyik az anyaságra. Vikihez hasonlóan ő is azt tervezi, hogy – ha össze tudja spórolni rá a pénzt – Szlovákiába fog utazni, hogy ott essen át a műtéten. A szlovák törvények ugyanis a hazainál sokkal megengedőbbek: 18 év felett bárki alávetheti magát a sterilizációnak, és az egy év helyett a jelentkezőknek mindössze 14 napot kell várniuk az operációig.
A művi meddővé tételt szabályozó törvények nálunk sem voltak mindig ennyire szigorúak. 2006 előtt a korhatár egy kicsit megengedőbb volt, akkor a beavatkozást 35 év felett vagy három gyerek megléte estén lehetett kérni. Mígnem 2006-ban az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem lehet korlátozni az embereket a testük feletti rendelkezés jogában, ezért 2006. június 30-i hatállyal megsemmisítette az egészségügyi törvény művi meddővé tételt feltételekhez kötő passzusát.
„A testület álláspontja szerint sem népesedéspolitikai szempontok, sem az állam egészségvédelmi kötelessége nem teszi alkotmányosan elfogadhatóvá, hogy a törvény a vér szerinti gyermekek számától teszi függővé az önrendelkezési jog gyakorlását”
– állt az indoklásban.
Ez tehát azt jelentette, hogy 2006 után minden nagykorú magyar állampolgárnak megkötés nélkül lehetősége volt művi úton sterilizáltatnia magát. Az orvosnak mindössze tájékoztatnia kellett a jelentkezőket az egyéb fogamzásgátlási lehetőségekről, ami után 26 év alatt egy évet, afölött pedig hat hónapot kellett várni az operáció elvégzésére.
A nagy szabadságnak végül 2014-ben vetettek véget. 2013-ban a KDNP kezdeményezésére az Országgyűlés módosította az egészségügyi törvényt, és minden addiginál szigorúbbá tette a sterilizáció feltételeit: a korhatárt 40 évre emelték és ismét visszahozták a három gyerekes kikötést. Magyarországon 2014 óta Európa egyik legvaskalaposabb szabályozása vonatkozik a művi meddővé tételre. Ezt a szigorítást az alkotmánybíróság azóta sem vizsgálta. Talán nem is csoda, hogy az elmúlt években itthon is egyre jobban beindult a nemzetközi sterilizációturizmus, és egyre több magyar utazik ki a szomszédos országok klinikáira elköttetni magát.
„Vállalhatnék gyereket 16 meg 18 évesen, mert ahhoz már elég felnőtt vagyok, de ahhoz, hogy 36 évesen eldöntsem, hogy nem szeretnék, ahhoz már nem. Csináltathatok orrplasztikát, mellkisebbítést vagy nagyobbítást, vagy bármilyen életre szóló beavatkozást 40 év alatt, de nem dönthetem el, hogy köszönöm, nem kérek gyereket” – fakad ki Mónika. Viki szerint azt is fontos lenne látni, hogy a művi meddővé tétel sem feltétlenül jelent végleges gyerektelenséget. „Mivel a petefészek bennmarad, ezért külső megtermékenyítéssel utána is lehet saját biológiai gyereket szülni. Arról nem is beszélve, hogy ha nekem most azonnal kellene egy gyerek, akkor még mindig fogadhatnék örökbe. Nem értem miért van benne az emberekben ennyire ez a saját gyerek, saját vér fetisizmus.”
A szigorú kitételek mellett a művi meddővé tételt szabályozó törvénynek van még egy kritikus pontja, ami az utóbbi években többször felkorbácsolta már az indulatokat. A rendelet előírása szerint az orvosnak a férjet vagy az élettársat is tájékoztatnia kell a beavatkozás előtt, ám ennek módját a törvény nem részletezi. A homályos fogalmazást az elmúlt évek során többen többféleképpen értelmezték. Egy értintett nő néhány évvel ezelőtti személyes beszámolója szerint például a Péterfy Kórházban addig nem voltak hajlandóak elvégezni rajta a beavatkozást, amíg a férje nem írt alá egy beleegyező nyilatkozatot. Az eset nyilvánosságra kerülése után a HVG megkereste a Péterfy Kórház igazgatóját, aki írásban annyit közölt, hogy a férjet mindössze tájékoztatniuk kell, akinek azért kell aláírnia a nyilatkozatot, hogy igazolja, megkapta a tájékoztatást.
Nem várt mellékhatások
Az 58 éves Erikának három gyereke van, neki 2004-ben kifejezetten az nőgyógyásza ajánlotta fel a művi meddővé tételt, amit ikrei császáros születésével egyidejűleg el is végeztek. Ez előbb említett házastársi beleegyező nyilatkozattal annak idején ő is találkozott, mint mondja, a helyzet számára és a férje számára is nagyon kellemetlen volt. „Olyan volt, mintha a férjem lenne a gazdája az én testemnek. Nem értettük, miért kell neki is aláírni.”
A bizarr körülmények ellenére Erika kifejezetten örült a műtétnek, megkönnyebbült, hogy nem kell többé a fogamzásgátlással bajlódniuk. Mivel a művi meddővé tétel egy kifejezetten biztonságos beavatkozásnak számít, nem igazán tartott a komplikációktól vagy mellékhatásokról. Eszébe sem jutott, hogy ő lehet majd azon kevesek egyike, akinél a sterilizáció nem várt hormonális változásokat idézhet elő.
A női művi meddővé tétel a petevezetékek roncsolásával történik. Egy általános altatásban végzett, laparoszkópiás műtétről van szó, ami során az orvosok általában két apró bemetszést vágnak kicsivel a köldök alatt két oldalt, hogy elérjék a petevezetékeket. A petevezetékek elzárására többféle módszer létezik: tehetnek rá gyűrűt vagy fémkapcsot, leggyakrabban viszont átégetik a petevezetőt, amely hegesedik, és így átjárhatatlanná válik, vagyis a petesejt nem képes a méhbe jutni. A műtét során semmilyen szervet nem távolítanak el, éppen ezért – az esetek döntő többségében – a beavatkozás nem okoz változást sem a menstruációs ciklusban, sem a libidóban.
Papíron tehát a beavatkozásnak nem kellett volna hatással lennie Erika ciklusára, illetve a hormonháztartására, nála mégis egyre több kellemetlen tünet kezdett jelentkezni a műtét utáni hetekben.
„Az éjszakáim teljesen megborultak. Teljesen leizzadtam, de annyira, hogy le kellett zuhanyoznom, át kellett öltöznöm, ami után pedig úgy vacogtam, mint akit kitettek az Északi-sarkra pucéran. Előfordult, hogy az arcom napközben kipirult és heves szívdobogás jött rám. Mindenféle tünetet tudtam produkálni, sorolhatnám a hüvelyszárazságtól kezdve, a hangulatingadozásokon át, a libidó csökkenéséig. Mindegyik tünet egy-két-három évig velem maradt.” Ha pedig mindez nem lett volna elég, Erikánál egy kínzó tenziós fejfájás is kialakult, ami szintén éveken át megkeserítette a napjait.
Erika eleinte nem tudta összerakni a jeleket, fogalma sem volt róla, mi zajlik le a szervezetében. Amikor aztán az állapota annyira megromlott, hogy a munkájában is akadályozni kezdte, elment egy hormonszint-mérésre, ahol kiderült, hogy óriási eltérések vannak az eredményeiben.
„Azt mondták, hogy valószínűleg az édesanyám is hamar elkezdhetett klimaxolni, és, hogy ezek a tüneteket a változókor okozza.”
Erika figyelmét annak idején senki nem hívta fel a sterilizáció egy ritka, de annál kellemetlenebb mellékhatására, az úgynevezett posztsterilizációs szindrómára (PTLS). A petevezetékek elkötését követően egyes nőknél különféle nőgyógyászati problémák jelentkezhetnek: például rendellenes menstruációs ciklus, fájdalmas szex, libidócsökkenés, hőhullámok, premenstruációs szindróma vagy éppen menopauza. Ezeket a kollektív tüneteket szokták az orvosok posztsterilizációs szindrómának nevezni. Mivel egy rendkívül alulvizsgált és aluldiagnosztizált állapotról van szó, a szakemberek a mai napig nem találták meg a PTLS hátterében álló egyértelmű okokat. Egyesek úgy gondolják, hogy a petevezetékek elkötése során károsodhat a petefészkek és az idegek vérellátása, illetve megzavarodhat a szervezet hormonszintje. Becslések szerint a sterilizáción átesett nők 2-5 százalékánál alakulhat ki a probléma.
„Gyalázatosan rossz volt, és a legrosszabb az volt, hogy a családomnak is el kellett ezt viselnie. Éppen ezért sokszor inkább szótlanul és némán éjszaka szenvedtem, de hát volt olyan, amikor napközben is kénytelen voltam.” Erikát majd’ 10 éven át kínozták a hirtelen jött menopauza tünetei, mígnem az ötvenes évei elején végre úgy érezhette, hogy „átért a túlpartra”.
A művi meddővé tétel Magyarországon rengeteg olyan nő számára elérhetetlen, akik bár biztosan tudják, hogy nem szeretnének (több) gyereket, az életkoruk vagy családi állapotuk miatt nem felelnek meg a szigorú szabályozásnak. Erika azon kevés magyar nők közé tartozik, akiken elvégezték idehaza az operációt – ő azonban ma már bánja, hogy átesett rajta.
„Ha tudtam volna, hogy így fogok szenvedni utána, nem kértem volna a műtétet. Biztosan vannak olyanok, akiknél ez a műtét valóban tünet nélkül zajlik le és boldogan élik utána az életüket, de nálam nem ez történt. Azt gondolom, hogy szükség lenne a művi meddővé tételben részesülő nőknek egy olyan utóvizsgálatára, amikor legalább fél évente vagy évente, megnéznék, hogy nincs-e valami panaszuk, hogy milyen a menstruációjuk, a nemi életük, a hangulatuk. Tehát, ha lenne egy átfogó vizsgálat. De jelenleg egyáltalán nem követik, hogy mi történik utána a nőkkel.”
Fotó: Getty Images
