„Még nem is igazán merem elhinni, hogy ennyien szeretnek“ – interjú Paulinával

2022. augusztus 05.
A Szigeten kezdődött 15 évesen a karrierje, idén pedig ismét visszatér az ikonikus fesztiválra – csak most már egy ütős zenekari koncert keretében. A Music box presented by Marie Claire színpadon fellépő Paulina szerint a fesztivál olyan drog, ami a szívből nehezen ürül ki, és ha tehetné, minden közösségi médiás követőjét mindig elhívná a koncertekre is, hogy lássa a csillogó szempárokat. Interjú.

Melyik a legkedvesebb szigetes élményed?  

Már az egyik első szárnypróbálgatásom is a Szigethez kötődik: 15 évesen az első Sziget Campfire pályázatnak hála adhattam egy egyórás műsort. A barátaim unszolására jelentkeztem erre a versenyre, egy videós dalfeldolgozást kellett beküldeni, és a legtöbb lájkot kapó előadók kaptak fesztiválos bemutatkozási lehetőséget. Emlékszem, akkor még párezres lájkszámot kellett produkálni ehhez, utána a közösségi média berobbanásával a következő években már sokkal többet.

Mit szóltál, amikor kiderült, hogy idén egy igazi zenekaros koncertet adhatsz a fesztiválon? 

Nagyon-nagyon örülök neki, ez durván nagy megtiszteltetés. Amikor kérdezték annak idején az RTL-esek, hogy melyiket szeretném legjobban az X-Faktor szponzornyereményei közül, én akkor is egyértelműen a Szigetet mondtam.

paulina-interju

Van-e benned extradrukk azért, mert ez mégiscsak a Sziget? Egyáltalán szoktál izgulni a kisebb-nagyobb fellépések előtt? 

Szoktam izgulni, és akkor még jobban, ha tudom, hogy eljön közeli ismerősöm, barátom, családom a koncertemre. A Sziget miatt azért izgulok, hiszen mégiscsak ez a legnagyobb presztízsű fesztivál.

Augusztus 10-én, szerdán többek között a te koncerteddel nyit a Music box presented by Marie Claire színpad. Hogyan készülsz a show-ra, mire számíthatnak a rajongók? 

Egy szuperül összerakott, egyórás zenekaros koncertről van szó. Nagyon sokat dolgoztunk vele, be szeretném bizonyítani, nemcsak egy X-Faktoros arcot rejt a Paulina név. Főleg a saját dalaimat játsszuk, és lesz benne olyan rész is, ahol én ülök a zongora mögé, meg lesz a „paulinás” zongorás élmény is. Illetve lesz két teljesen új dal, amit még eddig nem hallhattak a rajongók!

A zenekarban van trombita, basszusgitár, gitár és dob, mindannyian fiatal, pezsgő, életigenlő, tényleg zseniális zenészek, vérükben van a zene. Szeretik is a zenéimet, ez is szempont volt, amikor összetettük a bandát. Minden koncerten odáig vannak a fiúkért, de nemcsak a rajongók, a családom és az ismerőseim is hatalmas zenekarfanok.

paulina-interju

Szerinted mit tudnak adni a kisebb fesztiválszínpadok a látogatóknak a gigakoncertek mellett?

Ezen nagyon sokat szoktam agyalni. Én – mint abszolút fesztiválos arc – úgy látom, sokszor van a programban olyan idősáv és periódus, amikor nincs nagyon az ember ízlésének való nagyszínpadi előadó – és ilyenkor jön a böngészés. Nem telefonon, online, hanem az emberek egy része fizikailag kezd el keringeni a fesztivál területén, én pedig előadóként minden energiámat át próbálom adni nekik, a célom, hogy ha valaki elsétál a koncertünk mellett, akkor egyszerűen ott ragadjon.

Az elmúlt években rengeteg fesztivál, így a Sziget sem került megrendezésre a Covid miatt. Hogyan élted meg az elmúlt időszakot? Inspirálta a zenédet a pandémia vagy inkább hátráltatta a karrieredet?

A Covid előtt és alatt otthon írtam zenét és képeztem magam a dalszerzés terén. Az ekkor születő dalokat vittem aztán az X-Faktorba. A Covid alatt találtam meg a mentoromat is, Geszti Pétert, akinek rengeteget köszönhetek. Akkor kerestem meg, amikor először komolyabban elgondolkodtam azon, hogy jelentkezem a műsorba. Megmutattam neki a dalaimat, nagyon tetszett neki, azt mondta, gyorsan kezdjek el magyarul írni. Ő „tehet róla” ezen a világon egyedül, hogy magyarul írok zenét! A Kik lehetnénk mi? volt az első dalom, ami magyarul született, megmutattam Gesztinek, aki megmutatta a barátainak, nekik is nagyon tetszett, ez rengeteg erőt adott. Majd egyre inkább ráéreztem a magyar nyelv ízére – főleg prozódiailag az angol után ez hatalmas kihívás volt!

Egy biztos, most van mit kitombolni, talán kétszeresen, háromszorosan is. Te is tapasztalod, hogy az emberek mintha még inkább vágynának az élményekre, a jelenlétre a Covid után? Te is így vagy ezzel?

Szerintem mindenképpen kell a fesztivál az előadóművészi munkához. Rengeteg impulzus, őszinte, szívből jövő szeretet, ami kitart a következő koncertig biztosan, de a szívben elraktározva sokkal tovább is.

A jelenből visszanézve: béklyó vagy inkább lehetőség volt számodra az, hogy az X-Faktorban ismert meg a szélesebb nyilvánosság? Összekötik egyáltalán még veled az X-Faktort?

Lehetőségnek tartom. Nem tartom gáz dolognak az X-Faktort már, de volt, amikor a műsorba való jelentkezésem előtt néhány évvel még annak tartottam. Próbálok kitörni a műsor adta keretekből, de csak azért, mert az emberek azt hiszik, hogy mindenki playbackes, klubos előadó lehet csak a műsor után. Nekem kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a zenémhez és hozzám sokkal inkább a koncertezés illik, ahol mindig van alkalom bizonyítani a munkát, amit beleteszek ebbe az egészbe. A koncerteken amúgy még mindig úgy konferálnak fel, hogy az X-Faktor második helyezettje – mármint jobb esetben. Van, amikor azt mondják, hogy Megasztár. (Nevet.)

paulina-interju

Hihetetlenül népszerű vagy a socialmedia-platformokon, az Instán és a Tiktokon is. Mit ad neked ez a két felület és az ott kialakult közösség?

Tavaly februárban kezdtem el tudatosan építeni a TikTokomat. Volt technikai segítségem benne, de csak az volt megtervezett, hogy mikor és mennyit töltsek fel. A jó időzítés miatt az emberek nagyon szerették a feldolgozásvideóimat, és hatalmasat ugrott a követőbázisom.

Mit ad nekem? Abba a generációba kéne elvileg tartoznom, akinek magától jön az inger a posztolásra, de én ebből a szempontból eléggé retró vagyok, valahogy nem akarom megosztani a világgal az életemet, bármi élmény ér, azt inkább meg akarom élni, és nem megmutatni. Ezért nincs is elég kontent az oldalamon. Kifejezetten frusztrál is, hogy ennyire sok ember követ, rengetegszer átnézem posztolás előtt a szöveget és a képet, nehogy valami gáz legyen, vagy nyelvtanilag hibás. Kötelező feladatként tekintek a social mediára, és még nem is igazán merem elhinni, hogy ennyien szeretnek és követnek.

A social mediához képest mi a legfőbb különbség számodra abban, amikor ében énekelhetsz az embereknek?

Az őszinteség. Aki eljön a koncertjeimre, az rászánja az energiát, van kedve hozzá, annak látom az arcán az érzelmeket. Tök kamu, hogy nem látszódnak az arcok a színpadról, minden látszik! Ez sehogy nem mérhető össze a közösségi oldalakkal. Ezért izgultam betegre magam az X-Faktor élő show-jain, ott nem volt organikus élő közönség, mindenki valakinek szurkolni jött. Végre nem kamerának vagy a négy fal között énekelhetek, és érezhetjük, élvezhetjük egymás energiáit a közönséggel.

Az idei fesztivál jelmondata a Szeretet forradalma – mit jelent ez neked? Melyik dalod reflektál rá leginkább és hogyan?

Hú, de sok! Az Ajándék, a Tele a szívem, a Napsütős tavasz biztosan. Az utóbbi az egyik barátnőmről szól, aki két éve úgy érezte, egyszerűen nem elég a világnak, és nem tudtam rajta sehogy segíteni. Már mindent megpróbáltam, de nem hatott semmi, és annyira felgyülemlett bennem a segíteni akarás, hogy megszületett ez a dal. Gyerünk már, elég vagy, jó vagy, elég egy félmosoly!

A szigetes fellépés nekem egy bakancslistás pontnak tűnik, mi van még azon a bizonyos listán? 

Jajaj! Nem merem kimondani, mert beképzeltnek fogok tűnni! (szünet) Na… Oké, lőjünk be először egy önálló Budapest Park-koncertet. Aztán halványan azt is ideteszem, emlékeztetőül magamnak a távoli jövőre, hogy a vágyaim netovábbja egy Aréna-koncert lenne.

Fotó: Sipos József

Mi is ott leszünk a Szigeten!