A 31 éves indiai nő tavaly nyáron egy bikinis fotót posztolt magáról a privát Instagram-fiókjára. Korábban is készített már hasonló képeket, arra azonban mindig ügyelt, hogy ezek még véletlenül se kerüljenek a nyilvánosság elé. Félt a támadásoktól és a megszégyenítéstől – mint később kiderült, jogosan.
A kép illusztráció
A nő az indiai Kolkatában található St. Xavier’s University professzora volt, a bikinis képére pedig – nem tudni hogyan – hamarosan rábukkant az intézmény egyik hallgatója. A fiú megmutatta a professzora fotóját a szüleinek is, akik „nyílt szexualitásra” hivatkozva bepanaszolták a nőt az intézménynél. Az egyetem vezetői elkezdték kivizsgálni az ügyet és októberben egy rendkívüli eljárás keretében kihallgatták a nőt: a professzor elmondása szerint az eljárás iszonyú megalázó volt, és mindössze annyiból állt, hogy nyílt slut shamingelés közepette a felettesei körbe adogatták egymásnak az kinyomtatott bikinis fotót. A nő végül kénytelen volt beadni a felmondását, a történetét pedig – félve a további zaklatástól – névtelenül mesélte el a The Washington Postnak.
A professzor karrierje éppen akkor kezdett el felfelé ívelni, amikor a botrány kirobbant. Végre lett önálló keresete és annyi pénze, hogy életében először saját lakást bérelhessen. A felmondása után azonban nem volt mit tennie, mivel nem tudta tovább fizetni a bérleti díjat, vissza kellett költöznie a szülei szűkös lakásába, és a rokonaitól kellett kölcsön kérnie, hogy fizetni tudja édesapja orvosi kezelését. „Az esetet követő hónapokban voltak életem legsötétebb napjai. A társadalom azt sulykolja, hogy a nők teste sokkal fontosabb, mint bármilyen szakmai eredményük, képesítésük” – nyilatkozta a professzor.
A The Washington Post megkereste az ügyben az egyetemet is, ám ők nem akartak nyilatkozni, helyette elküldték egy korábbi közleményüket, amely szerint „egyetlen tanárt sem kényszerítettek felmondásra”. A professzor a következő év márciusban jogi felszólítást küldött a volt munkáltatójának, mondván, hogy az intézmény megsértette a munkaügyi és a munkahelyi szexuális zaklatásra vonatkozó törvényeket, és kérvényezte, hogy fizessék ki az elmaradt munkabérét. A válaszuk lesújtó volt. Nem elég, hogy elutasították a panaszát, de meg is fenyegették, hogy ha nem engedi el az ügyet, 12,5 millió dolláros rágalmazási pert indítanak ellene.
Nem nőknek való vidék
Az elmúlt évtizedekben Indiában végbemenő politikai reformok, és az ezzel párhuzamos gazdasági fejlődés gyökeresen megváltoztatta a nők életét. Ugrásszerűen megnőtt az írni-olvasni tudók aránya, miközben az érettségi vizsgákon a lányok rendre jobb eredményeket érnek el a fiúknál. Mindennek köszönhetően ma már egyre több és több nőnek van lehetősége kitörni az otthonuk falai közül és munkába állni. A társadalmi változások viszont jóval lassabb ütemben zajlanak. Bár bizonyos szempontból az indiai nők ma már szabadabban élhetnek, a mindennapjaikat – például az öltözködésüket, vagy a viselkedésüket – továbbra is rendkívül szigorú erkölcsi szabályokkal korlátozzák. Ahogy a professzor példája is mutatja, még a jól képzett és független nők sincsenek biztonságban. Ha nem felelnek meg az indiai nők felé támasztott szexista elvárásoknak, az életük pillanatok alatt darabokra hullhat. Ráadásul a dolgozó indiai nőknek a munkahelyi szexuális zaklatás is a mindennapjaik részévé vált. Felmérések szerint az országban minden órában 40 bűncselekményt követnek el nők ellen, és a dolgozó nők mindegyike élt már át szexuális bántalmazást. A Világgazdasági Fórum női egyenjogúságot vizsgáló 2022-es kutatása szerint a 146 vizsgált ország közül India a nem túl fényes 135. helyet foglalja el. Ez azt jelenti, hogy az indiai nőknek globálisan nézve is rendkívül rossz a helyzetük.
„Azt hittük, hogy ha a nők képzettek lesznek, végre szabadon és félelem nélkül élhetnek, és sokkal jobban megbecsüli majd őket a társadalom. De nem így lett” – írta Deepa Narayan indiai író és társadalomkutató a modern indiai nők életét vizsgáló Chup, azaz Csend című könyvében. Narayan úgy látja, azért is olyan nehéz változást elérni egyenlőség terén az országban, mert ahelyett, hogy a társadalom egy kulturális, rendszerszintű problémának tekintené a nők elleni visszaéléseket, leszűkíti azokat az egyének szintjére. „Nagyon súlyos árat fizetnek a nők, akik szembe mernek szállni a társadalommal, vagy tudtukon kívül megszegik a konzervatív szabályokat. Ezt látva pedig a többi nő inkább meghúzza magát és csendben marad. Miközben a férfiak felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megbüntessék azokat a nőket, akik szerintük »túl sokat gondolnak magukról«” – tette hozzá. Az indiai egyetemekben pedig különösen hangsúlyossá vált ezt a dinamika, ahol a női hallgatókra szigorú kijárási tilalom és merev öltözködési szabályok vonatkoznak.
Újrakezdés
A professzor ellen benyújtott panaszukban a diák szülei a következőt írták: „Számunkra, szülőként rendkívül szégyenletes látni, hogy egy alsóneműbe öltözött tanárnő képet tölt fel magáról a közösségi médiába. Főleg azért, mert igyekeznénk megóvni a fiunkat a női testek tárgyiasításától, és a hasonló durva erkölcstelenségtől.” Bár a professzor az ominózus eljárás során hangsúlyozta az egyetem vezetőinek, hogy a magánélethez való jog még a tanárokat is megilleti, a bizottságot nem hatották meg az érvei. Az Indian Express újságnak adott interjújában Felix Raj, az egyetem rektorhelyettese később a következőt nyilatkozta: „A tanár az tanár. Egy tanárnak mentornak kell lennie és példaképként kell viselkednie”.
A professzor szerint mindez csak félrebeszélés, és valójában az jelenti a problémát, hogy India társadalmában a nők életét és testét még mindig a férfiak próbálják meg ellenőrizni és kontrollálni. „Példakép leszek a diákok számára az osztályteremben, és ösztönözni fogom őket a kritikus gondolkodásra. De nem azzal akarok példakép lenni, hogy szárival takarom el a testem. Nevetséges az egész.”
A professzor körüli botrány nagy nyilvánosságot kapott Indiában, és a története más nőket is arra ösztönzött, hogy felszólaljanak a társadalom szexista elnyomása ellen. Voltak akik szolidaritásból hasonló fürdőruhás fotókat tettek közzé, és több ezren írtak alá egy petíciót az egyetem ellen. Majd egy évvel a bikinis fotó kiszivárgása után a meghurcolt nő újra nekilátott a független életének felépítéséhez. Nemrég Delhi közelébe költözött és ismét tanárként helyezkedett el.
„Ha valami, akkor ez az eset megtanított arra, mennyire fontos kiállni a jogainkért” – mondja. Bár a történtek óta nem mert újabb fürdőruhás képet közzé tenni a közösségi oldalán, reméli, hogy egy nap ismét meglesz hozzá a bátorsága. „Az a nap, amikor képes leszek erre, győzelem lesz.”
Forrás: The Washington Post Fotó: Getty Images
