A 31 éves Flóra már évek óta feszengett a bőrében, de egyszerűen nem tudta rávenni magát az életmódváltásra. Voltak kérészéletű próbálkozásai gyors eredményt ígérő csodashake-ekkel, TikTokos diétatrendekkel, de a régi rutinok mindig visszaszippantották őt, és a plusz kilók is makacsul rajta ragadtak. Persze tudta, hogy a súlya nem egészséges, és a látvánnyal sem volt megelégedve, de a mérleg jótékony hiányában nehéz volt felmérnie, pontosan mekkora is a „baj”. Egyszer aztán egy családi ebéden, édesanyja unszolására szembesült kilóival – és akkor született meg benne először a valódi elhatározás. „Sokkoló volt szembesülni a számmal, amit a mérleg kijelzője mutatott… Tudtam persze, hogy vannak rajtam plusz kilók, de akkor láttam, hogy a 160 centi magasságomhoz képest a súlyom már 80 kiló körül jár. 29 éves voltam akkor, és azt éreztem, nem akarom, hogy ez a felesleges zsírmennyiség, amit cipelek, életem végéig velem maradjon, évről évre alattomosan növekedve, míg végül már alig tudok majd felkelni a fotelből. Azonnal meg akartam szabadulni tőle.” Flóra elhatározta, hogy kemény diétába kezd és életében először egy konditerembe is bérletet váltott. Csakhogy az edzőteremben töltött alkalmak hamar letörték kezdeti lelkesedését.
„Nem tudom, hogy csak az én konditermemben volt így, de mintha mindenki eleve tökéletes alakkal érkezett volna… Egyedül az én testem lógott ki a tömegből. Senki nem szólt be, de nem is kellett, azok a tekintetek nagyon jól elárulták, mit gondolnak rólam… szinte undorodva néztek rám, mintha attól féltek volna, hogy megfertőzöm őket a kövérségemmel. Persze így nem is nagyon volt kedvem segítséget kérni, pedig rám fért volna. Egy-két alkalom után úgy döntöttem, ez az egész nem nekem való, és inkább majd akkor jövök vissza, ha már sikerült leadnom valamennyit a súlyomból.”
Mindig sokatmondó, amikor egy jelenség olyan sokakat érint, hogy már külön kifejezés is születik rá – ilyen a gymtimidation, vagyis az edzőtermi közegben megélt szorongás és szégyenérzet, ami a konditermi közösség ítélkezéséből fakad. Bár ez a jelenség mindenkit érinthet, a túlsúlyos személyek fokozottan ki vannak téve neki egy olyan térben, ahol a soványság és izmosság kultusza hódít. A helyzet keserű iróniája, hogy miközben a társadalom mindenkitől elvárja a karcsú, formás testalkatot, a célt szolgáló konditermek gyakran egyáltalán nem jelentenek befogadó közeget a túlsúllyal élők számára. És itt korántsem „csupán” néhány rosszalló tekintetről beszélünk.
A túlsúlyos személyek sokkal inkább ki vannak téve a gymtimidation jelenségének, ráadásul gyakran a mozgásra épülő ipar sem veszi figyelembe szükségleteiket.
A vékonyak sportja
Bár a közösségi média buborékjai az inklúzió és a body positivity korszakát hirdetik, a valóságban még mindig perifériára szorulva élnek a túlsúlyos személyek. A néhány mutatóba kipakolt plus size modellen kívül még mindig a karcsú testek uralják a magazinokat és kifutókat, ahogyan a legtöbb divatmárka is a konfekcióméretnek tervez.
A Vice cikke részletesen bemutatja, mennyire nem veszik figyelembe a mozgáshoz fejlesztett termékek a nagyobb testek szükségleteit. A szerző, Lucie Inland szerint miközben az orvosok és a média előszeretettel fenyegetik a túlsúlyos embereket a szívroham fokozott kockázatával, a világ azt üzeni, hogy a publikus terekben nincs helye a kövér embereknek. Amikor Inland 34 évesen belevágott a sportolásba, először neki is az internalizált kövérfóbiát kellett leküzdenie: „Olyan gondolatokat, mint hogy túl kövér vagyok a sporthoz, vagy bénán fogok kinézni, ahogy izzadtan lihegek. Persze ezek a feltételezések nem a semmiből jöttek: a társadalmunkban nagyon is jelen lévő kövérfób nézetek eredményei.”
A probléma azonban már az edzőruhák megvásárlásánál elkezdődik, ugyanis rengeteg sportmárka egyszerűen nem gyárt plus size testekre szabott holmikat. Vagy ha igen, akkor azok jóval drágábbak: sok márka a több anyag pluszköltségével indokolva árazza magasabbra az extrán nagy méretű termékeket, felmérések szerint átlagosan 30 százalékkal. Ráadásul néhányan rámutattak, hogy egyes márkák csak a női ruhák esetében követik ezt a gyakorlatot, míg az extrán nagy férfi holmiknál nincs ilyen árkülönbség.
Ugyanígy nehézséget okozhat bizonyos kondigépek vagy sportoláshoz szükséges segédeszközök használata. A Vice cikkében megszólaló extrém túlsúlyos Marion például azt mondja, van, hogy a hasának, van hogy a combjainak nem jut hely a kondigépeken, de a karjai is állandóan beleütköznek a futópad „karfáiba”. Ha úszni szeretne, a medencékbe vezető létrákkal gyűlik meg a baja, de még az öltözőkben is gyakran gondban van a túl szűk helyekkel és azzal, ha nincs pad, ahová leülhetne levenni vagy felhúzni a cipőjét. És hiába szeretett volna biciklizni, egyszerűen nem talált olyan darabot, ami képes megtartani a súlyát.
Vagyis még ha egy túlsúlyos ember rá is veszi magát, hogy elmenjen edzeni, sokszor csak újabb és újabb akadályokba ütközik. Arról nem is beszélve, hogy mindenki automatikusan feltételezi majd róla, hogy nem az egészsége megőrzése, hanem a fogyás az elsődleges célja.
Kövér vagy atletikus?
Könnyű lenne persze azt mondani, hogy ne a sportolási lehetőségeket tegyük inkluzívabbá, hanem a túlsúlyos emberek fogyjanak le legalább olyan mértékben, hogy képesek legyenek használni ezeket az eszközöket. Az nem kérdés, hogy az extrém túlsúly nem egészséges, az elmúlt években azonban sokan megkérdőjelezték a túlsúly és bizonyos egészségügyi problémák összefüggését, hangsúlyozva, hogy nem önmagában a kövérség, hanem a mozgásszegény életmód fokozza a különböző betegségek kialakulásának kockázatát.
Bár a fenti kérdés ugyan egyelőre még nem tisztázott, annyi biztos, hogy ma már több olyan plus size sportolót is ismerünk, akiknél a túlsúly nem egyenlő a mozgásszegény élettel. Ilyen például Jessamyn Stanley jógaoktató is, aki az Instagramon már több mint félmilliós követőtábort tudhat magáénak.
Jessamyn bebizonyítja, hogy a nagyobb testek is képesek lehetnek megcsinálni a bonyolult, fokozott hajlékonyságot és nagy izomerőt igénylő ászanákat, és hogy a rendszeres mozgás akkor is életünk része lehet, ha történetesen nem vagyunk tökéletes modellalkattal megáldva. És ami talán még ennél is fontosabb, bátorságot ad a túlsúlyos embereknek a rendszeres sportoláshoz: teste büszke és önfeledt mozgásával másokat is mozgásra hív és áthelyezi a hangsúlyt a külsőségekről a mozgásban rejlő egészségre és örömre.
Ma már több olyan sportklub és edzőterem is létezik – pláne tőlünk nyugatabbra – ahol kifejezetten plus size személyeket várnak. És bár ezek az intézmények egy valódi igényt szolgálnak ki, sokkal fontosabb lenne a túlsúlyos embereket ezen a téren is jobban integrálni a társadalomba. Hogy egy pillanatig se kelljen szoronganiuk vagy szégyenkezniük, ha szeretnék megmozgatni – nagyobb – testüket.
Fotó: Getty Images
