A Washington Post megkért három képgeneráló programot, hogy generáljon képeket a női testekről és arcokról. Az címszó a „szépség” volt, amiről a mesterséges intelligenciának elég konkrét elképzelései voltak. A generált képek a következő fizikai tulajdonságokat ábrázolták: fiatalos arc, sima bőr, kis orr, ápolt smink, hosszú, enyhén hullámos haj, formás mellek, vékony derék és látványos dekoltázs. Ez a Barbie-kinézet jellemzi egyébként az AI-modelleket is, mint például a spanyol Aitana Lopezt, aki egy AI-szépségverseny zsűritagja is volt. Az utóbbi, vagy inkább a megalkotója, 10 000 eurót keres havonta. Az egész jelenség felháborító: a „lány” teljesen szexualizálva van, nagy mellekkel és fenékkel, és természetellenesen vékony derékkal pompázik minden alkalommal a médiában.
A Washington Post megkért három képgeneráló programot, hogy generáljon képeket a női testekről és arcokról
Persze ez a női testideál nem újdonság, és nem kell meglepődni, hogy az AI átveszi mindazt, amit a reklámok, a smink- és textilipar, a plasztikai sebészet, a fotográfia, a magazinok és a filmipar, sőt, az ókori szobrászat is évezredek óta terjeszt. Ami viszont újdonság, az ennek az ideálnak a megállíthatatlan terjedése. A mesterséges intelligenciával követhetetlen gyorsasággal terjednek a női sztereotípiák a szórakoztatóiparban, a közösségi médiában és a marketingben. Míg régen kreatív módokon kellett művészeknek a női ideál iparát fenntartani, ma az AI mögött hatalmas adatbankok rejtőznek tele az Internetről kinyert (részben pornografikus) forrásképekkel, amelyeket programozók, nagyrészt férfiak, olyan szavakhoz asszociálnak, mint a „szépség”, hogy az AI mindig naprakészen tudja generálni az újabb tartalmakat. Úgy tűnik, a technológiai fejlődés nem hordozza magával a mentalitás haladását.
Úgy tűnik, a technológiai fejlődés nem hordozza magával a mentalitás haladását
Míg egy hús-vér modell, ha ki is van sminkelve, retusálva, vagy a fotográfus által a legjobb fényben ábrázolva, ember marad, addig egy AI-generált modell minden realitást és emberséget elveszít. Az utóbbi ugyanis olyan tökéletesen szimmetrikus arccal büszkélkedhet, amilyennel soha nem fogsz az utcán találkozni, nem beszélve az elérhetetlen testalkatról. A férfi testideál sem progresszívebb: természetellenesen izmos test, titokzatos tekintet.
Ezek a sztereotípiák a saját ideáljainkat reflektálják, és a túlzott reprezentációja komoly önbecsülési problémákat okozhat a fiatalok körében. Főleg, hogy az AI-nak ez a kinézet már nemcsak „ideál”, hanem teljesen természetes, beleértve a világos bőrszínt. Ha „normális lány” vagy „átlag nő” címszavakkal próbálunk képet generálni, akkor is 90%-ban ilyen képeket fogsz kapni.
Tehát nem csak lehetetlen elvárásokat állít az AI, még rasszista is. Annak ellenére, hogy a forrásképek jelentős része Indiából és Kínából származik, ezeket az AI nem asszociálja a szépséghez, és ha diverzitást szeretnénk látni, azt leginkább a „csúnya nő” címszóval érhetjük el. Túlsúlyos testalkatokat is csak negatív keresőszavakkal találhatunk, mert az „XL” és „nagydarab” kifejezésekkel csak a mellméretek fognak változni a képen. Az AI egyébként nemcsak a női testet sztereotipizálja, hanem az egész világot. Az indiai férfi szinte mindig egy szakállas öregember, a mexikói sombrerót visel, a német katonai ruhában áll.
Van remény, hogy az AI idővel halad a korral és fejlődik az elfogadás és diverzitás témakörökben, de jelenleg a valóság és a virtuális tér között összezárhatatlannak tűnik a szakadék, és egy teljesen párhuzamos világ kialakulása van folyamatban, ami befolyásolja a valóságot is.
Forrás: Le Monde, Szerző: Gabányi Kinga, gyakornok, Fotó: Getty Images
