- A ’90-es években teljesen elfogadottnak számított, hogy nagy marketingkampányok és megahírességek hirdessék a soványság igéjét.
- A body positivity mozgalmak látszólag változtattak ezen, de egy ideje a közösségi médiát újra ellepték az egészségtelen diétakultúrát hirdető influenszerek.
- Kate Moss híres jelmondata nem veszett el, csak átalakult – és ami a legijesztőbb, sokkal alattomosabb is lett.
Tavaly szeptemberben a TikTok eltávolította felületéről a 670.000 követővel rendelkező Liv Schmidt profilját. A közösségimédia-platformok viszonylag ritkán tesznek ilyen radikális lépéseket, de ebben az esetben jó okuk volt rá: Schmidt egészségtelen soványságot és radikális diétákat reklámozott követőinek, akiket aztán privát group chatben gyűjtött maga köré egyfajta „vékonyságszektában”.
„Egyszerű szett, mert a legjobb kiegészítő úgyis a szőke haj és a soványság” – írta Schmidt egy videója mellé. „Kérlek, ne kérdezd meg, hogy vagyok ennyire vékony, ha nem állsz készen a válaszra” – közölte egy másik posztban.
A radikálisan kevés kalóriabevitellel és megszállott edzéssel karcsúsodó influenszer természetesen nem az egyetlen, aki a vékonyság igéjét hirdeti a közösségi médiában. Garmadával kerülnek fel a „mit ettem ma” videók, ahol sokan büszkén mutatják meg, hogy néhány szelet görögdinnyét ebédeltek, vagy egy kalóriaszegény shake-et ettek vacsorára. A jelenség aggasztó terjedését jelzi az is, hogy mára már egy külön kifejezést is kellett alkotni a közösségi médiában kommunikáló „soványság-influenszerek” hullámára – ez a SkinnyTok, vagyis a TikTok azon szegmense, melyben a radikális diétakultúrát hirdető tartalomgyártók működnek.
Ezek a nők általában fiatalok, napbarnítottak és persze csontsoványak, és előszeretettel beszélnek arról, hogyan élhetünk olyan életet, mint ők. Mindez persze egyáltalán nem jelent újdonságot a ’90-es évek sokat támadott soványságkultuszához képest, hacsak nem annyiban, hogy a közösségi médiában fellángoló régi-új trendet még nehezebb kontrollálni…
Ugyanaz az ígéret – más csomagolásban
Annak idején Kate Moss által vált világhírűvé ez a mondat: „Semmi nem lehet olyan finom, hogy jobb legyen a soványságnál”. Mindez tökéletesen összefoglalja a kor végtelenül kártékony diétakultúráját és kulturális értékítéletét, amely a soványságot tette a legkívánatosabb tulajdonsággá, sőt, életmóddá.
Az üzenetet, miszerint a soványság a népszerűség, szépség, gazdagság és egészség záloga, akkoriban nyíltan elfogadta a társadalom, és a korszakot fémjelző szupermodellek viszonylag széles körben popularizálták is az elképzelést. Nagyszabású marketingkampányok, videóklipek és filmek mutatták büszkén a sovány testeket éveken keresztül, míg elkezdték hangosabban problematizálni a jelenséget.
Válaszként hamarosan megszületett a body positivity mozgalma, ami nemcsak beemelte a nagyobb méretű testeket a kultúrába, hanem abban is segített, hogy a fiatal lányok végre megértsék, nem kell egészségtelen soványságra törekedniük. Csakhogy ez a mozgalom nem volt elég ahhoz, hogy kikezdje a regnáló szépség- és fiatalságkultuszt. Az, hogy a diétamánia és a hipersoványság milyen könnyedséggel kúszott vissza az életünkbe alig néhány évvel később, szintén fájdalmas és aggasztó bizonyítéka ennek.
Lizzy Pope, a University of Vermont professzora azt kutatja, hogyan jelenik meg a diétázás a populáris kultúrában és a közösségi médiában. Szerinte egy ideig az egészséges életmód vágya képes volt megdönteni a soványság dominanciáját, és az emberek inkább arra koncentráltak, hogy változatosan, egészségesen és kiegyensúlyozottan táplálkozzanak.
Ma azonban egyértelműen azt látja, hogy a soványsághoz kapcsolódó nyelv újra elfogadottá vált a közösségi médiás platformokon. A TikTok- és Instagram-videók népszerű tartalmai között élvonalban vannak a toxikus diétakultúrát hirdető tartalmak, melyek Pope szerint sokáig azt próbálták üzenni, hogy a soványság az egészségesség és fittség záloga, míg ma már azt is nyíltan kijelentik, hogy a vékonyság leginkább esztétikai kívánalom, amely mögött az egészség kérdése csupán másodlagos.
Fogyasztó gyógyszerek és pilates-őrület
Az ultrasoványság vágyának feltámadásában minden bizonnyal kulcsfontosságú volt a tény, hogy bizonyos szempontból még sosem volt könnyebb vékonynak lenni, mint napjainkban.
Míg a 90′-es évek modelljei láncdohányzással és vízbe mártott papírzsebkendővel küzdöttek a vékony alkatért, ma már elég csak beszúrnunk magunknak az új fogyasztó injekciókat és máris miénk lehet az áhított test – szenvedés nélkül.
A szemalglutid hatóanyagú készítmények megjelenésével sokan problematizálták, hogy az eredetileg cukorbetegeknek kifejlesztett gyógyszer a body positivity végét jelentheti, és ma már egyértelműen látjuk, hogy még azok a sztárok is durván lefogytak, akik korábban büszkén vállalták plus size testünket.
A tény pedig, hogy ezek a gyógyszerek többnyire csak a privilegizált rétegek számára érthetőek el, újra megerősíti azt az elképzelést, hogy a karcsúság a magasabb, a kövérség pedig az alacsonyabb társadalmi státusz szimbóluma.
Ha pedig szeretnénk keményebben megdolgozni a karcsú – és emellett feszes – testért, felülhetünk a szélsebesen robogó pilates-vonatra, ahol méregdrága reformer stúdiókban edzhetjük a testünket. Ne értsük félre, természetesen nincsen semmi probléma a pilatesszel, sőt, a reformer pilates stúdiókkal sem, a probléma inkább az a narratíva, amibe mindez beleágyazódik.
És leginkább az, hogy a diétát és a napi két pilatest prédikáló influenszerek már megint teljesen irreális elvárásokat állítanak fel a többség számára. Pope szerint is az az egyik legnagyobb probléma, hogy a közösségi média demokratikus működésében olyan emberek válhatnak véleményformálóvá, akik nem szakértők a témában. Mindez pedig evészavarok és más egészségügyi problémák terjedéséhez vezethet.
Liv Schmidt
A SkinnyTok legnagyobb kockázata: veszélyben a fiatal lányok
A friss kutatásokból egyértelműen látszik, hogy a legtöbb fiatal lány egyáltalán nincs megelégedve a külsejével. Különösen a testalkatukkal.
Abigail Saguy, a UCLA szociológia professzora szerint nagyon nagy baj, ha a fiatal lányok trendekhez próbálják igazítani a testüket, mintha szezononként cserélődő ruhatárakról lenne szó. A közösségi média friss trendjei nem egyszerűen a soványságot teszik normává, de olyan gyakorlatokat is normalizálnak, mint a kalóriaszámlálgatás, az éhezés vagy a túlzásba vitt testmozgás – mindezt az „egészség” jelszava alatt.
És épp ezért annyira ijesztő ez a friss trend. Ijesztő, mert a soványságot teljesen tévesen az egészséggel azonosítja a fiatal lányok fejében, és mert egy olyan térben zajlik, ami sokkal nehezebben kontrollálható. A fiatalok napi többórányi tartalmat fogyasztanak olyan platformokon, mint a TikTok és az Instagram, és ezeknek a tartalmaknak jelentős része potenciálisan életveszélyes üzeneteket hordoz.
Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen kimutatták az összefüggést a közösségimédia-használat és az evészavarok között. Az influenszerek által támasztott irreális szépség- és fitneszideálok negatív énképhez és alacsony önértékeléshez vezethetnek, ráadásul a közösségi média táptalaja lehet az online zaklatásnak és a káros mintákat fenntartó közösségek formálódásának is. Egy felmérés szerint a 13-17 év közötti tinédzserek 46 százaléka sokkal rosszabbul érzi magát a testképével kapcsolatban a közösségi média miatt. Szintén kiderült, hogy azoknál az embereknél, akik naponta több mint 3 órát töltenek közösségimédia-platformokon, kétszer nagyobb eséllyel alakulhatnak ki evészavarok, mint azoknál, akik kevesebb időt vannak jelen online. Azt is kimutatták, hogy az egészséges táplálkozással és diétázással kapcsolatos oldalakat követők 49 százalékánál felfedezhetőek voltak az anorexia nervosa tünetei.
Mindebből egyértelműen látszik, hogy a közösségi médiában terjedő soványságkultusz valódi fenyegetést jelent. Ahhoz viszont, hogy felléphessünk ez ellen, nem elég a szülők egyéni felelősségét számon kérni a gyerekek online jelenlétével kapcsolatban – valódi társadalmi változásra volna szükség. Méghozzá olyanra, amit nem csak néhány mutatóba kirakott plus size modell képvisel…
Fotó: Liv Schmidt (Instagram), Getty Images
