Bergamo, Olaszország északi gyöngyszeme

2020. január 19.
Bergamo az egyik olyan úti cél, ahova mindegy, hogy egy vagy három napra utazunk, nem fogunk csalódni a kisváros nyújtotta építészeti, látványbeli és kulturális lehetőségek nyújtotta izgalmakban.

Ideális az elhelyezkedése a természet rajongói számára is, akár az Alpok, akár a Comói-tó az úti cél. További előnye, hogy több fapados járattal is könnyen megközelíthető, ezért akár egy hosszú hétvégére is optimális választás. Mi is így tettünk, mindössze két napos feltöltődésre indultunk, nem kis tervvel: megtalálni a Dolce Vita receptjét.

bergamo-olaszorszag-utazas

Nagyjából tudtuk, mi vár ránk, hiszen egy évvel korábban nemcsak az észak-olasz kisvárost, de környékét és a közelében fekvő Comói-tavat is megjártuk. Arra viszont nem számítottunk, hogy elveszett tárgyakat is találunk majd. Az odaút előtt a repülőtéri ellenőrzéskor ugyanis a régi, imádott kenőkésünket – amit már mindenhol kerestünk – sikerült a röntgensugaraknak felfedeznie. Ambivalens érzés volt látni, ahogy gumikesztyűvel és rosszalló tekintettel veszik elő a hátizsákunkból hétvégéink egyik leggyakrabban használt eszközét, de én roppant viccesnek találtam. A megtalálás feletti öröm sajnos tiszavirág életű volt, a kést ugyanis – a penge mérete miatt – a repülőtéren kellett hagyni, nagy sajnálatunkra, de az utazás okozta izgatottságunk ennek ellenére is töretlen maradt.

Köztudott, hogy az olaszok barátságosak és vendégszeretők, amit újból megtapasztalhattunk szállásadónknál, Pierdomenicónál és Annánál, akik kis lakásukat  – és nem utolsó sorban segítségüket – nyújtják a Bergamóban megszállni szándékozó turistáknak. Tervünk ezúttal az volt, hogy Bergamo különlegességeit is felfedezzük a klasszikus és minden alkalommal gyönyörködtető látnivalókon túl, így érkezésünk hírére szállásadónk felajánlotta, hogy segítségünkre lesz. A kétnapos kiruccanásba három találkozót sikerült leszervezni olyan helybéli olasz vállalkozókkal, akik hivatásukban megszállottak és szenvedélyesen keresik az izgalmat, örömöt, fejlődést és az ezek közötti egyensúlyt munkájukban. Ismerjétek meg őket!

Bugan Coffee Lab – Maurizio Valli

Maurizio, a Bugan Coffee Lab tulajdonosa, amely az első coffee lab Olaszországban. A vállalkozás elindításával Maurizio, aki mára már a szakmában jól ismert barista és oktató is, gyerekkori álma vált valóra: egy olyan üzlet, ahol minden a kávéról szól. Amellett, hogy az emberek egymással is találkozhatnak, mindenképp különleges élményben részesülnek, akár az akadémiára jönnek tanulni, akár kávét kóstolnak (cupping), kávét pörköl(tet)nek vagy csak vásárolni térnek be. Amikor Maurizio kicsi volt, a szülei pénzt hagytak az asztalon és arra kérték, hogy ha felébred, hozzon nekik kávét és brióst a lenti üzletből reggelire. Így vált a reggeli a mindennapok meghatározó részévé az életében. A kávékülönlegességeket vétek elrontani tejjel vagy cukorral, ezért alapszabály, hogy ezek nem is elérhetőek a coffee shop-ban, sőt, még „No sugar in my coffee” feliratú pólókhoz is hozzájuthatunk ugyanitt, amiből egyértelműen látszik az üzlet minőségi kávézásra edukáló törekvése, azaz hogy a különleges kávék ízvilágához nincs szükség tejre vagy cukorra. Ehhez hozzászoktatni az olaszokat nem is kis vállalkozás. A Dolce Vita Maurizio részére a kávéültetvényekkel azonos: ő maga is szívesen dolgozik Ecuadorban és Panamában és imádja nézni, ahogy a növényekből babok, a babból pedig kávé lesz, amelyet örömmel issza meg. És hogy pontosan mennyit is a különleges nedűből? Kérdésemre csak legyint, azt mondja, nem számolja.

Michele’s Kitchen – Michele Ripepi

Michele gyerekkora óta rajong az ételekért. Otthagyta korábbi munkahelyét, hogy független lehessen. Jelenleg marketinget tanít és mellette turistáknak mutatja meg otthonában, hogy kell tipikus tájjellegű pasta fresca-t, casoncelli-t vagy polenta taranga-t készíteni. A legtöbb turista, aki Olaszországba érkezik, az olasz gasztronómia rajongója is, és nem csak élvezni szeretné az olasz ízeket, hanem megtanulni elkészíteni is azokat. Michele lakáskonyhájában egyszerre adódik lehetőség autentikus olasz ételek elkészítését elsajátítani és arra is, hogy megtapasztaljuk, milyen egy igazi olasz családban élni, azaz közöttük enni. Ez utóbbit különösen nagyra értékelik a Michele-hez érkező vendégek és ez egyben meg is különbözteti őt a többi főzőtanfolyamot kínáló helyiektől, ahol professzionális és nem tradicionális olasz otthoni környezetben történik a tanulás. A vendégek 70%-a 30 év alatti, nagyon kíváncsiak és mindent tudni akarnak az ételről, amit esznek, élvezik megosztani egymással az élet pillanatait. Ha elkészült a menü, a vendégek együtt esznek Michele családjával, evés közben beszélnek az aktuális élet témáiról, így közben Michele lányai angolt is gyakorolhatnak. Michele Dolce Vita receptje az, hogy a szenvedélyt a munkánkkal párosítsuk.

Prestorik – Paolo Poli

Az Alpok ihlette üzlet nemcsak azért különleges, mert ruházati márkáin és egyéb termékein a vidék festői tájait, az erdőt, a bárdot és a tipikus alpesi reggelit, gombát és szalámit tükrözi vissza, hanem azért is, mert az alpesi kultúra és néphagyomány és a közösség erejének megőrzése a célja. Az Olaszországban két Prestorik üzlettel is rendelkező Paolo a termékek tervezésében, a ruhák hímzésében is részt vesz, a vásárlást pedig igazi érzelmi élménnyé teszi, ha ide betérünk, amikor Bergamo-ban vagyunk: ide nemcsak vásárolni térnek be az emberek, hanem beszélgetni, kérdezni, barátkozni is. Ha pedig vásárolni térnek be, akkor garantált, hogy egy jó beszélgetéssel indulnak majd haza. Egy pohár bor egy kis alpesi szalámival és sajttal nemcsak a mi, mint messzi vidékről érkezők kiváltsága volt, a tulajdonos sok barátja, ismerőse tér – ha csak két szóra is be, szinte tapintható, hogy mennyire fontos a kapcsolatok ápolása. A sportok, a hegyi kultúra, a túrázás mind Paolo Dolce Vita receptjének része.

És bár a slow living kifejezés eredetileg Olaszországból ered, új bergamói ismerőseim nem használják, nem is utalnak a lassú életre. Nekik nem is kell elsajátítaniuk, az milyen, hiszen pontosan tudják, mert így élnek. Nem véletlenül néztek rám furcsán, mikor erről kérdeztem őket: az olaszok igazi slow life és dolce vita rajongók, és Bergamóban ránk is ragadt ebből a csodás életérzésből, amit mi is igyekszünk a mindennapokba – már itthon – becsempészni, azóta pedig kincsként őrzünk.

Fotók: Gyarmati Zsuzsi, Michele Ripepi, Getty Images