„Bizonyos értelemben a perfekcionista személyiségjegyekkel rendelkező gyermek az, akire mindenki úgy gondol, bárcsak neki is ilyen születne – mondta dr. Dunya Poltorak gyermekpszichológus. – Az ilyen gyermekek felelősségtudók, célorientáltak, jó értékrenddel rendelkeznek, és tartják magukat a szüleik, nevelőik által közvetített elvekhez.”
Az online oktatás időszakában sokkal inkább bevonódtunk a gyermekeink tanulásába, így szembesülhettünk vele, ha eddig csupán gyanítottuk, mennyi fájdalomba és erőfeszítésbe kerülhet a gyermekeknek megfelelni a saját maguk elé állított, tökéletesnek ítélt mércéjüknek. „Ha két válasz hibás volt a matematikai feladatsoron, csak arról tudott beszélni, nem a tizennyolc másik, helyes válaszról. És a csupán az ő mércéje szerinti hiba miatt gyakran odáig hergelte magát, hogy hisztiroham tört ki belőle” – mesélte a második osztályos Anita édesanyja. Ugyanakkor, ha a szülők próbálják mondani a gyermeküknek, hogy ha nem hibázunk, nem is tudunk tanulni, általában szemforgatás a válasz. Ám ha egy pedagógus felismeri a perfekcionista jegyeket egy diákon, és ő terelgeti hasonlóan a gyerekeket, az sokkal hatásosabb lehet.
Összetett okok állnak mögötte
„A perfekcionizmus örökletes személyiségjegy – jelentette ki dr. Gordon Flett, a Yorki Egyetem Gyermekkutató Központjának igazgatója, aki évtizedek óta tanulmányozza a gyermek- és felnőttkori perfekcionizmust. – Sok gyermek már nagyon kicsi korban, 3-4 évesen mutatja ezeket a tulajdonságokat. Ám pusztán a genetikával nem teljes a kép.”
A kutatások szerint a perfekcionizmus az életkor előre haladtával erősödik, és fiatal felnőttkorban, 25 és 30 éves kor között válhat rosszul alkalmazkodó perfekcionizmussá, vagy csaphat át önmagukkal szemben olyan irreális elvárásokat támasztó perfekcionizmussá, amely akár fizikai fájdalomban jelentkezik. Ha kontroll nélkül marad, a perfekcionizmus növeli a depresszió és a szorongásos zavarok kialakulásának kockázatát is.
A család nagy fontosságot tulajdonít az eredményeknek, tovább hajszolhatja a gyermekeket a perfekcionizmusba, ám kívülről is érkezhet ez a befolyás. Ha a gyermekünket egy olyan iskolában, ahol erős a versenyszellem, csupa olyan gyerek veszi körül, akik hajszolják az eredményeket, a diákok „szégyent és zavart érezhetnek, ha nem veszik fel ők is a tempót” – magyarázta fr. Flett.
A közösségi oldalak szintén súlyosbíthatják a perfekcionizmust a gyermekekben. „Láthatjuk, mi történik azzal, ha egy híres vagy kevésbé híres személy hibázik. Több ezer ember csak arra vár, hogy erre felhívhassa a figyelmet, és nyilvánosan keresztre feszíthesse. A hibák következményei rendkívüli módon felerősödtek.”
Olvastad már?
Ismerjük fel, ha probléma van
A pszichológus szerint a gyermek perfekcionizmusa túlmegy egy egészséges határon, ha önmagáról gyakran lekicsinylően nyilatkozik. „Olyanokat mondhat, mint például: »buta vagyok, hogy ronthattam el?, semmit sem tudok jól megcsinálni«. Az ilyen önbecsmérlő megjegyzések aggodalomra adnak okot” – mondta dr. Poltorak.
„Az jellemző a gyerekekre, hogy frusztrálttá válnak, ha valami nem sikerül nekik. Probléma az lehet, ha gyakran előfordul, hogy nem tudnak ezen túllépni.”
Az is gyanús, ha egy gyermek nem akar új dolgokat kipróbálni, pedig tudjuk, hogy valójában nagyon szeretné. „Itt valamilyen új sportról, de akár valamilyen tudásukban újabb, magasabb szintre lépésről is lehet szó, amely kritikára adhatna okot” – magyarázta a pszichológus. Ha a gyermekünk képtelen örülni az elért eredményeknek, sohasem elégedett magával, szintén arra utalhat, hogy a perfekcionizmus elért náluk egy olyan szintet, ami meggátolja, hogy boldognak érezhessék magukat, mivel csak a győzelem az, ami elképzelhető számukra.
Hogyan segíthetünk?
A szülők számára a legfontosabb kérdés az, hogyan segíthetnének gyermeküknek, mit tehetnek, ha azt érzékelik, gyermeküket a perfekcionizmus ördögi körébe került. „Próbáljanak meg egyszerűen jelen lenni – mondta dr. Poltorak. – Az érzéseik olyan hatalmasak ilyenkor, hogy fontos, hogy elérhetőek legyünk számukra.” Ha a szülők fokozzák a helyzetet, még inkább értéktelennek érzik magukat, a szégyenérzetük erősödik. Mivel a szülők ismerik legjobban gyermekeiket, ők tudják legjobban, mivel segíthetik át őket a frusztráción: ha a fizikai érintés a szeretetnyelvük, csak tartsuk a karunkban a gyermekünket vagy simogassuk meg a fejét. Ha nem, akkor csak üljünk mellettük, és figyeljünk. Miután megnyugodtak, elmondhatjuk nekik, hogy amit ők saját hibájuknak vélnek, nem az, bárkivel bármikor bármilyen okból megtörténhet hasonló. A pszichológus azt javasolja, hogy ha kibogoztuk a szálakat, lépjünk tovább. Nem kell visszatérnünk a témára, mivel emiatt úgy érezhetik a gyermekek, hogy nagyobb annál a probléma, mint amekkorának hitték.
Az is segíthet, ha olyan történeteket mesélünk gyermekeinknek, amikor mi követtünk el hibát, vagy féltünk valamit megtenni. Azt is mondjuk el, hogyan léptünk tovább ezeken a helyzeteken. „Fontos, hogy a gyermekeink lássák, a szüleik is sérülékeny emberek, akik hibáznak, nem tudnak mindent. Ez is a példamutatás része” – hívta fel rá a figyelmet a pszichológus, aki arra is kitért, hogy a szülőknek érdemes maguknak önvizsgálatot is tartaniuk, nem helyeznek-e túl nagy nyomást gyermekeikre a tanulmányokkal, otthoni elvárásokkal, amelyekkel erősíthetik a perfekcionista vonásokat bennük. „Próbáljunk meg visszagondolni gyermekeink életének első heteire. Pont arra van szükségük most is, mint akkor: csupán az kell, hogy ott legyünk nekik.”
Olvass tovább!
Forrás: The New York Times
Fotó: Unsplash
