Az élet egy kis szigeten önmagában is külön életforma, hát még ha olyan szigetről van szó, amelynek legközelebbi szomszédja egy másik sziget, az is többezer kilométerrel arrébb, állandó lakosai pedig nincsenek (habár a Google 2006-os adatai alapján ekkor még 30-an lakták). Ilyen a lenyűgöző szépségű, Isten háta mögötti Dél-Georgia, ahonnan a legközelebbi repülőtérre négynapos hajóút árán jutunk csak el, ahol a friss élelmiszer legalább annyira ritka, mint a használható internetkapcsolat, a szél pedig olyan erős, hogy időnként felborítja a helikoptereket is. Nem egy klasszikus turistaparadicsom, mégis úgy alakult, hogy nemrégiben megnyílt itt egy múzeum.
Ennek dolgozói – helyi lakosság hiányában – külföldiek. Az egész szigeten egyébként nagyjából húszan dolgoznak, tudósoktól kezdve a karbantartókig, illetve a múzeum dolgozói. A legtöbben az Egyesült Királyságból érkeznek, amely 8000 mérföldnyire van a szigettől. Ez az út egy 18 órás repüléssel kezdődik Oxfordshire-ból a Falkland-szigetekre, ami közben van egy kétórás megálló a Zöld-foki-szigeteken Afrika partjainál. A Falkland-szigetekről a dolgozók aztán egy halászhajóval teszik meg az út maradékát, ami nagyjából még 1000 mérföld az óceánon – ami nagyjából hat napig tart. Jó esetben tehát körülbelül egy egyhetes útról van szó az Egyesült Királyságból Dél-Georgia-ba. A másik lehetőség Argentína déli csücskéről indulni, innen a hajók sétahajóval viszik a látogatókat a múzeumba.
A COVID előtt minden nyáron nagyjából 100 hajó érkezett Dél-Georgia-ba, ami körülbelül 10 000 látogatót jelentett – közülük szinte mindenki meglátogatta az ingyenes múzeumot. Aztán 2020 márciusában, a járvány berobbanásakor a dél-georgiai kormány – Falkland-szigetek székhellyel – felszólította a múzeum összes alkalmazottját, hogy hagyják el a szigetet. A 2020-21-es szezonban a múzeum zárva volt. Azt gondolták, idén is még így lesz, de novemberben érkezett a hír, miszerint újranyithatnak. Ezt követően két hét állt rendelkezésre, hogy eljussanak a szigetre a múzeumban dolgozók – ennyi idejük volt felkészülni a nyitásra, beleértve a jó esetben egyhetes kiutazást. A múzeum decemberben már meg is nyitotta kapuit.
Általában öt-hat dolgozó tölti a szezont a múzeumban, idén viszont csak hárman, valamint egy művész, aki saját projektjén dolgozik. A múzeum korábbi kurátora, Jayne Pierce már visszatért az Egyesült Királyságba, és így fogalmazott Dél-Giorgia-ról: „Máris szeretnék visszamenni – ez a hely függőséget okoz. A látvány, a hangok és az illatok lélegzetelállítóak.” Jayne gyerekkora óta rajong a pingvinekért, és mindig is arról álmodozott, hogy az Antarktiszra utazik. 1992-ben geológia diplomát szerzett, hogy megvalósítsa álmát, ám ekkor még a British Antarctic Survey-nél (amelynek Dél-Georgia területén is van egy csapata) bizonyos állások nem voltak nyitottak nők számára (ez azóta megváltozott). Így végül múzeumi kurátor lett, és mikor 2019-ben meglátta a hirdetést a szigeten üzemeltetett múzeumról, úgy érezte, beteljesítheti régi álmát – legalábbis annak egy kompromisszumos verzióját.
Jayne először hat hónapra ment ki a szigetre egy halom könyv, ceruzák és festékek társaságában, valamint azzal az ötlettel, hogy rengeteg szabadidejében majd jógavideókat fog felvenni. A valóság azonban egészen más volt. Rádöbbent, hogy a szigeten még annyi szabadideje sincs, mint korábbi életében, mivel mindig sok a tennivaló a múzeumi munkától kezdve a főzésen át a takarításig. Ráadásul egy ilyen környezetben sokkal nehézkesebb az étkezés megoldása, hiszen boltok, vagy saját termesztésre való lehetőség az éghajlati viszonyok miatt aligha akadnak. Leállások esetén viszont az a maréknyi múzeumi alkalmazott, aki adott szezonban kint lakik, túrázik, filmet néz, és rengeteget beszélget egymással. „Ráadásul akik ezt a munkát választják és kiköltöznek erre az aprócska, mindentől távol eső és mindentől különböző szigetre, általában a szokásostól eltérően gondolkodnak, így mindig lehet tőlük valami újat, valami izgalmasat tanulni” – tette hozzá Jayne.
Az is sokat hozzátesz a sziget egyedülálló világához, hogy az internetkapcsolat meglehetősen sajátos.
A legjobb esetben is akadozó, az pedig kifejezetten nagy sikernek számít, ha egy képet el tud valaki küldeni WhatsApp-on. Viszont az itt dolgozók szerint ez csak növeli a varázst. Kevéssé igaz ez az étkezési lehetőségekre: kizárólag konzerv, szárított és fagyasztott élelmiszer van a szigeten. Egy kaliforniai turista egyszer így számolt be a TripAdvisoron Dél-Georgia-i látogatása során: „a múzeum dolgozói csatlakoztak hozzánk reggelizni a fedélzetre, és nem bírtak betelni az általunk hozott friss gyümölcsökkel.”
A múzeumot üzemeltető, skóciai Dundee-ban található South Georgia Heritage Trust idénymunkásokat is toboroz a szigetre, valamint gyakornoki programjuk is van. Te tudnál a világ egyik legtávolabbi pontján dolgozni?
Szerző: Németh Míra gyakornok Forrás: BBC Fotó: South Georgia Museum
