2022 nyara előtt az elektromos áram közösségi megtermelésének és használatának lehetősége leginkább csak egy környezettudatos kisebbséget foglalkoztatott Magyarországon. A rezsidíjak emelkedésével azonban sokak számára egy ilyen közösség jelentheti a leggazdaságosabb megoldást. Az energiaközösség vagy energetikai szövetkezet lényegében olyan konstrukció, amelyben emberek egy csoportja közösen termeli és használja az energiát. Praktikusan ez többnyire azt jelenti, hogy a résztvevők egy minihálózatot (minigrid) hoznak létre, függetlenedve a nagy energiaszolgáltatóktól, megújuló energiaforrásokra – napelemekre, szél- vagy vízenergiára, esetleg biomassza-energiára – támaszkodva.
Az energiaszektor zöldítésének igényét és a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedés erősödő törekvését jól illusztrálja, hogy már a kormányzati intézkedések is az energiaközösségek létrehozása felé mutatnak: július 21-én megalakult a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetsége (MERSZ), az alapító közgyűlésének a Technológiai és Ipari Minisztérium adott helyet. Még a Nemzeti Energiastratégiában is megfogalmazták a célt, hogy 2030-ig Magyarország mind a 197 járásában működjön legalább egy energiaközösség.
Bár a hazai színtéren még viszonylag kevés a közösségi termelésű energia, egy ideje már léteznek előremutató törekvések: ilyen például a 8. kerületi Kazán Közösségi Ház, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Szolidáris Gazdasági Központ és a Gólya Szövetkezet által 2021-ben létrehozott Közösségi Energia Szolgáltató (KESZ) mintaprojektje.
Előnyben a napenergia
Itthon is egyre növekszik az igény ilyen közösségek létrehozására, mondja Szalkai-Lőrincz Ágnes, a KESZ szakmai munkatársa, de csak tavaly nyáron, a villamosenergia-törvény módosításának elfogadása után született meg a jogszabályi háttér energiaközösségek működtetésére. „A részletszabályozás kialakítása is várat még magára, de a kezdő lépéseket már megtettük az első hazai működő energiaközösségek felé” – mondja. A szakember szerint Magyarországon elsősorban napelemes beruházásokra szerveződnek az energiaközösségek, amelyek a fogyasztók számát tekintve rugalmasak – a tagok lehetnek egy társasház vagy egy utca lakói, de akár vállalkozások, önkormányzatok is, a lényeg, hogy mindig demokratikus szerveződésről van szó.
„A minigridek (kis hálózatok) létrehozása villamosmérnöki, épületgépészi és villanyszerelői munka, ezek megtervezése leginkább akkor éri meg, ha egy most épülő lakópark villamoshálózatát akarjuk kialakítani úgy, hogy a megépülő napelemrendszerből származó áramot el lehessen juttatni a lakásokba is, ne csak a közös használatú lift vagy világítás fogyasztását csökkenthessük vele. Meglévő épületeknél ehhez mélyfelújításra lenne szükség, amely bizonyos esetekben akkora költség, hogy nem érdemes belevágni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a napelemes termelés időjárásfüggő, így hosszú távon nem biztos, hogy érdemes teljesen lecsatlakozni a hálózatról: mindig adódhat olyan helyzet, amikor szükség van a szolgáltatótól vásárolt áramra is.”
A rezsicsökkentés átszervezése serkenti az energiaközösségek létrejöttét, a KESZ munkatársa szerint közösségen belül sokkal könnyebben megvalósítható a tudatos energiafogyasztás, különösen akkor, ha figyelünk rá, hogy az adott pillanatban megtermelt energiát el is fogyasszuk. „Érdemes lehet például a konyhai gépek használatát akkorra időzíteni, amikor teljes gőzzel termel a napelemrendszer, így nem a szolgáltatótól vételezünk drágább energiát, hanem a saját energiatermelésünket fogyasztjuk.” A KESZ egyébként folyamatosan keresi azokat, akik szeretnének bekapcsolódni az energiaközösségbe, hogy később önálló energiaközösséget alkossanak, a rendszerek kivitelezése mellett a tulajdonosi közösség formálását is küldetésüknek érzik. De bárkit szívesen segítenek hasznos tanácsokkal, aki ilyen rendszer létrehozásában gondolkodik. Az energia megosztása azonban csupán egyetlen aspektusa annak a tágabb gondolkodásmódnak, amely életünk szinte minden aspektusát, akár az egész gazdaságot közösségi szintre emelné.
Halmozás helyett megosztás
A sharing economy, vagyis a közösségi gazdaság kiindulási pontja az a felismerés, hogy javaink jó részét valójában csak az időnk egy nagyon kis hányadában használjuk, így tulajdonképpen akár meg is oszthatnánk másokkal. Vagy fordítva: ha valamire csak egy kis ideig van szükségünk, teljesen felesleges megvásárolnunk, sokkal jobban járunk, ha kölcsönkérjük valakitől. A sharing economy működését leglátványosabban a közösségi autómegosztás (car sharing) példájával lehet illusztrálni. Ilyen a nálunk is működő MOL Limo, Green Go vagy Share Now is, amelyek lehetővé teszik, hogy egy rövidebb utazás erejére autót béreljünk, és ide sorolhatóak azok a törekvések is, amikor kollégák közösen, egy autóval járnak munkába.
Fotó: Getty Images
