- Egy népszerű elmélet szerint három motivációs szükséglet (ismeretelméleti, egzisztenciális és szociális) hiánya vezethet az embereknél összeesküvés-elméletek elfogadásához.
- Ez gyorsan bővülő kutatási terület: 2020 januárjától 2023 februárjáig több mint 16 000 találat jelent meg a Google Scholarban, amikor az összeesküvés-elmélet kifejezésre kerestek.
- A konspiratív gondolkodás az intuícióra való hagyatkozással és a csökkent analitikus gondolkodással függ össze.
Az összeesküvés-elméletek régóta izgatják az emberek fantáziáját. Egy titkos társaság, amely a színfalak mögött mozgatja a szálakat, vagy egy globális összeesküvés, amely rejtett célokat szolgál – ezek a történetek gyakran izgalmasabbak, mint a valóság. De vajon miért vagyunk hajlamosak elhinni ezeket az elméleteket? Milyen pszichológiai és társadalmi tényezők állnak a háttérben?
Mit nevezünk összeesküvés-elméletnek?
Általánosságban az összeesküvés-elméletek az események olyan ok-okozati magyarázataira utalnak, amelyeket a befolyásos egyének egy csoportjának (az összeesküvőknek) tulajdonítják, akik titokban működnek, hogy olyan rejtett terveket dolgozzanak ki, amelyek saját hasznukra válnak és ártanak a közjónak. A konspiratív gondolkodás az intuícióra való hagyatkozással és a csökkent analitikus gondolkodással függ össze.
Mi indokolja az összeesküvés-elméletek népszerűségét?
A legnépszerűbb magyarázat az, hogy kényelmetlen egy olyan világban élni, ahol rossz dolgok bármikor, mindenféle indok nélkül, csak úgy megtörténhetnek. Megnyugtatóbb abban hinni, hogy az események láthatatlan rosszakarók művei, mintsem elfogadni a tényt, hogy az események véletlenszerűségét nem lehet irányítani.
Az összeesküvés-elméletek hívei igen ritkán alufóliasapkás különcök
Milyen motiváció áll az összeesküvés-elméletek mögött?
Az emberek akkor szimpatizálnak az összeesküvés-elméletekkel, amikor a következő három motivációs szükséglet valamelyikének hiányát tapasztalják:
- Megbízható, biztos és stabil világkép (ismeretelméleti vagy episztemikus motívumok)
- Biztonságban érezni magukat, különösen fenyegetettség esetén (egzisztenciális motívumok)
- Az önmagukról alkotott felsőbbrendű, bár törékeny kép megerősítése, és egy csoporthoz való tartozás (szociális motívumok)
Ismeretelméleti motívumok
A mindennapi világ megértésére való törekvés az egyik oka annak, hogy az emberek szimpatizálnak az összeesküvés-elméletekkel. Leggyakoribb ismeretelméleti motívumok:
- kétértelmű eseményekre adott intuitív magyarázatok azonosítása
- kiszámíthatatlanság és a káosz értelmének megtalálása
- meggyőződések fenntartása az ellentmondásokkal szemben
Az intuícióra támaszkodva az emberek könnyen hozzáférhető magyarázatokat alkothatnak a bizonytalan helyzetekre, és ezáltal gyorsan megérthetik a világot. A világnak ezen intuitív megértései lehetőséget nyújtanak arra, hogy tisztánlátást és értelmet találjunk a környezetükben, és ez arra ösztönözhet minket, hogy a bizonytalansággal való szembenézés helyett inkább fenntartsuk meggyőződéseink.
Mivel az összeesküvés-elméletek néha azt a látszatot keltik, hogy bizonyítékokon alapulnak és különféle félrevezető érvekkel támaszthatók alá, különösen vonzóak lehetnek azok számára, akik hajlamosak fenntartani régi világnézetüket az új bizonyítékokkal szemben. Tekintettel arra, hogy az összeesküvés-elméletek látszólag biztos magyarázatot adnak nagyszabású eseményekre, az is feltételezhető, hogy az összeesküvés-elméletek a bizonyosságra való erős motivációval és a bizonyosság fenntartására való hajlandósággal függenek össze.
A rengeteg információ között nehéz megkülönböztetni a valóságot a fikciótól.
A bizonyosság iránti vágy egymást átfedő motivációkat foglal magában, beleértve a kognitív lezárás iránti igényt (azaz a bizonytalansággal szemben bármilyen válasz iránti vágyat, valamint a rend és a struktúra preferálását) és a kétértelműséggel szembeni intoleranciát (azaz a homályos, nyitott vagy bizonytalan információk által kiváltott szorongásra való hajlamot).
Ezen érvek alapján azért tűnhetnek hiteleseknek a konspirációs elméletek, mert engedik, hogy az ösztöneinkre hagyatkozzunk, fenntartja berögzött nézeteinket, így nem kell új világnézeteket befogadnunk. Azok a személyek lesznek leghamarabb az összeesküvés-elméletek áldozatai, akik nem kezelik kritikus gondolkodással a kapott információkat, vagy megelégszenek a hiányos ismeretekkel.
Egzisztenciális motívumok
Egy másik ok, amiért az emberek hisznek az összeesküvés-elméletekben, hogy biztonságban és kontroll alatt érezzék magukat, különösen az egzisztenciális fenyegetettséggel szemben. Erre kiváló és népszerű példa a 2001. szeptember 11-i támadásokhoz kapcsolódó konspirációk. A közismert elmélet szerint a támadásokat nem egy szélsőséges csoport szervezte, hanem maga a kormány. Ezért egyesek számára biztonságérzetet nyújt az elképzelés, hogy a „megfelelő” politikusokra szavazva megakadályozhatják egy ilyen támadás megismétlődését.
Az egzisztenciális fenyegetések több formában is jelentkezhetnek
Az egzisztenciális fenyegetések több formában jelentkezhetnek, és gyakran a személyes értelem elvesztésével és az olyan információkkal való szembesüléssel kapcsolatosak, amelyek megkérdőjelezik korábbi nézeteinket. Hajlamosak vagyunk eredendően veszélyesnek és instabilnak tartani a világot, így könnyen érezhetjük magunkat erőtlennek, és optimizmus helyett cinizmussal érzékelünk mindent.
Ha az emberek több fenyegetést észlelnek a környezetükben, és a világot eredendően veszélyesnek tekintik, akkor valószínűleg
- szorongóbbnak érzik magukat
- úgy érzékelik, hogy kevesebb kontrollal rendelkeznek
- kevésbé érzik magukat hatékonyaknak.
Amikor fenyegetettséget és szorongást tapasztalunk, valószínűleg úgy érzékeljük, hogy kevés vagy semmilyen kontrollal nem rendelkezünk a környezetük felett. Ezzel a lehetőséggel összhangban az összeesküvéses gondolkodás általában korrelációt mutat a kontroll észlelésével. Sőt, a kontrollvesztés érzékelésének kísérleti növelése erősebb konspiratív gondolkodást eredményez.
Az összeesküvéses gondolkodás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyén kevesebb kontrollal rendelkezik, a kutatások szerint mégis összefüggést lehet találni a konspiratív gondolkodás és a tehetetlenség érzete között. Tehát aki bizonyos abban, hogy kevesebb hatékonysággal rendelkezik, vagy úgy érzi, hogy képtelen változtatni környezetén, az racionális érvek hiányában könnyen elsodródhat az összeesküvés-elméletek irányába.
A kontrollérzet hiánya kapcsolatban áll az összeesküvés-elméletek iránti bizalommal – Forrás: Freepik
Szociális motívumok
A harmadik ok, amiért az emberek szimpatizálhatnak az összeesküvés-elméletekkel, az, hogy ezek lehetőséget adnak arra, hogy megvédjék a magukról és a csoportjukról alkotott pozitív képet. Azzal, hogy egy olyan összeesküvés-elméletet támogatnak, amellyel mást hibáztatnak, az emberek megőrizhetik felsőbbrendűségi érzésüket, mind egyéni, mind a csoport szintjén.
Ha egy külső csoportot hibáztatunk a társadalmi bajokért, az megerősítheti azt az elképzelést, hogy a saját csoportunk hibátlan és felsőbbrendű. Így az összeesküvés-elméletek különösen meggyőzőek lehetnek a törékeny önérzettel rendelkezők és/vagy azok számára, akik fenyegetést érzékelnek a csoporton kívüliek miatt.
Ezekkel az elképzelésekkel összhangban az összeesküvés-elmélet mérsékelten kapcsolódik a társadalom nagymértékű erkölcsi összeomlásának érzékeléséhez és a másoktól való elidegenedés érzéséhez. Az összeesküvés-elmélet kapcsolatban áll az egészséges önbecsüléssel is, mivel a stabil, kiegyensúlyozott, pozitív önértékelés valószínűleg enyhíti az énképet fenyegető társadalmi veszélyeket, és puffer az elidegenedés érzésével szemben.
A csoport jelenléte felvet egy újabb magyarázatot, amely a konspirációs nézeteket igazolja. Az összeesküvés-elméletek köré épülő csoportok gyakran szoros közösségeket alkotnak. Az emberek szeretik úgy érezni, hogy valami különleges tudás birtokában vannak, amelyet mások nem értenek vagy nem ismernek. Az ilyen közösségekben való részvétel erősíti az egyén identitását és összetartozását, ami különösen fontos lehet a társadalmi elszigeteltség vagy identitásválság idején.
Hogyan védekezhetünk az összeesküvés-elméletekkel szemben?
Az összeesküvés-elméletek egyszerű és összefüggő narratívát kínálnak, amely könnyen megérthető és memorizálható. Ezenkívül az interneten és a közösségi médiában könnyen elérhetőek, így gyorsan terjedhetnek és megerősíthetik egymást. Éppen ezért fontos, hogy időben felismerjük, ha konspirációs elméletekkel találkozunk.
Hiányos és félrevezető bizonyítékok
Az összeesküvés-elméletek gyakran támaszkodnak spekulatív, hiányos, vagy félrevezető bizonyítékokra. Ezek az elméletek hajlamosak úgy interpretálni a tényeket, hogy azok illeszkedjenek a narratívájukhoz, és nem fordítanak kellő figyelmet az ellenkező bizonyítékokra. Ha egy elmélet csak szelektíven válogat az információk közül, az figyelmeztető jel lehet.
Túlzott egyszerűsítés
Az összeesküvés-elméletek gyakran leegyszerűsítik a bonyolult eseményeket egyetlen könnyen megérthető okra vagy felelősre. A valóságban az események rendszerint sokrétűek és komplexek. Az egyszerű, mindenre kiterjedő magyarázatok helyett keressünk olyan narratívákat, amelyek figyelembe veszik a több tényezőt és a komplex összefüggéseket.
Titokzatos „ők”
Az összeesküvés-elméletek gyakran hivatkoznak egy titokzatos, gyakran jól meghatározhatatlan csoportosulásra, amely felelős az eseményekért. Az ilyen csoportok rendszerint nem rendelkeznek nyilvános, ellenőrizhető dokumentációval vagy bizonyítékokkal, amelyek igazolnák a létezésüket és tevékenységüket. Figyeljünk arra, hogy van-e konkrét bizonyíték vagy csupán homályos utalások.
A hivatalos magyarázatok elutasítása
Az összeesküvés-elméletek hajlamosak automatikusan elutasítani a hivatalos magyarázatokat, függetlenül attól, hogy azok mennyire alaposak vagy bizonyítottak. Fontos, hogy különbséget tegyünk az egészséges szkepticizmus és a mindenféle hivatalos álláspont indokolatlan elutasítása között. Keressük a széles körben elérhető és ellenőrizhető forrásokat, és legyünk nyitottak a különböző nézőpontokra.
Gyakorlati lépések az összeesküvés-elméletek kezelésére
Ha olyan személlyel találkozunk, aki összeesküvés-elméleteket terjeszt, próbáljunk nyitottan és őszintén beszélni vele. Hallgassuk meg az érveit, de mutassunk rá a kritikus pontokra, és kérjük meg, hogy gondolja át a források hitelességét és az elmélet belső ellentmondásait.
Törekedjünk arra, hogy ilyen esetekben mindig őrizzük meg a nyugalmunk, és ne kezdjünk személyeskedni, vádaskodni. A konspirációs elméletek gyakran erős érzelmi reakciókat váltanak ki, így fontos fenntartani a higgadtságunkat. Koncentráljunk a tényekre és a logikus érvelésre.
Összegzés
Az összeesküvés-elméletek iránti nyitottságunk mélyen gyökerezik pszichológiai és társadalmi szükségleteinkben. Az értelem keresése, az önigazolás, a közösséghez tartozás, az információs túlterheltség, a bizonytalanság, a kognitív disszonancia elkerülése és az ellenőrzés illúziója mind hozzájárulnak ahhoz, hogy miért vagyunk fogékonyak ezekre az elméletekre.
Bár az összeesküvés-elméletek izgalmasak lehetnek, fontos kritikus szemmel nézni őket, és törekedni a megbízható információk és tények alapján történő tájékozódásra. Hogyha izgalomra vágyunk, és szeretnénk megtapasztalni, hogy milyen is lehet egy olyan világ, amelyben valósak ezek az elméletek, akkor nézzük meg a Konspirációs korporáció című animációs sorozatot a Netflixen.
Forrás: American Psychological Association, Fotó: Getty Images, Freepik
