- Egy idegtudós szerint a gyerekek későbbi nárcisztikus viselkedésének egyik legerősebb előrejelzője a családi környezet és a szülők viselkedése.
- A szülők három gyakori hibája növelheti a kockázatot: ha nem vállalják a saját hibáikat, ha nem ismerik el a gyerek érzelmeit, illetve ha nem szólnak rá a nárcisztikus megnyilvánulásokra.
- A szakértő szerint az empátia, az érzelmi intelligencia és az érzelmek elfogadásának tanítása segíthet abban, hogy a gyerekek egészségesebb személyiséggel nőjenek fel.
A gyereknevelés során mindannyian igyekszünk olyan környezetet teremteni, amelyben a gyermekeink biztonságban, szeretetben és elfogadásban nőhetnek fel. Mégis gyakran felmerül a kérdés: melyek azok a minták, amelyek hosszú távon formálják a személyiséget?
Cody Isabel idegtudós a nárcisztikus személyiségzavart kutatja, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a családi dinamika az egyik legerősebb előrejelzője annak, hogy felnőttkorban megjelennek-e nárcisztikus vonások. Ilyen lehet például a felsőbbrendűség érzése, a túlzott önközpontúság, a jogosultságérzés vagy az empátia hiánya.
3 súlyos nevelési hiba, ami miatt nárcisztikus lehet a gyerekből
Kattints a galériára!
Fontos tisztázni egy alapvető félreértést. A gyerekek és a kamaszok természetüknél fogva gyakran önközpontúak. Ez nem gyerekkori nárcizmus, hanem a fejlődés természetes része. Az agyuk még formálódik, és csak idővel tanulják meg az olyan kulcsfontosságú készségeket, mint az érzelmi szabályozás vagy az empátia.
A szakértő tapasztalata szerint azonban három gyakori szülői hiba növelheti annak esélyét, hogy ezek az önközpontú minták tartóssá váljanak.
Miért tanulnak a gyerekek elsősorban megfigyelésből?
3 szülői hiba, amely növelheti a nárcizmus kockázatát
1. Ha nem vállaljuk a saját hibáinkat
Nem mindegy, hogy mit tanítunk a gyerekünknek a hibákról
A gyerekek elsősorban nem abból tanulnak, amit mondunk, hanem abból, amit látnak. A viselkedésminták nagy része egyszerű megfigyelésen keresztül épül be.
Képzeljünk el egy hétköznapi helyzetet. Egy étteremben a pincér elrontja a rendelésünket. Ha nyugodtan kezeljük a helyzetet, a gyerek azt látja, hogy a konfliktus kezelhető tisztelettel is. Ha viszont megalázzuk vagy kiabálunk a pincérrel, akkor azt tanulja meg, hogy ez elfogadható reakció.
Ezért kulcsfontosságú az érzelmi intelligencia példamutató gyakorlása. Különösen az empátia. Egy egyszerű módszer lehet, ha segítünk a gyereknek megnevezni az érzéseit.
Például így kérdezhetünk:
„Lehet, hogy csalódott vagy amiatt, amit a barátod mondott?”
Miért fontos az érzelmek visszatükrözése?
Az érzelmek felismerése segít abban, hogy a gyerek később tudatosabban fejezze ki a saját érzéseit, és jobban értse mások reakcióit is.
2. Ha nem validáljuk a gyerek érzéseit
Sok szülő jó szándékkal próbálja gyorsan lezárni a kellemetlen érzelmeket. Eltereljük a figyelmet, bagatellizáljuk a helyzetet, vagy egyszerűen rászólunk a gyerekre, hogy viselkedjen. Ezzel azonban azt üzenhetjük, hogy az érzései „rosszak” vagy „nem elfogadhatók”.
A kutatások szerint a szégyen, a bizonytalanság és a félelem gyakran a nárcisztikus személyiség belső alapjai közé tartoznak. Ha a gyerek nem tanulja meg kezelni ezeket az érzéseket, később védekező minták alakulhatnak ki. Ilyen lehet például a túlzott magabiztosság vagy a grandiozitás.
Az érzelmek tükrözése azt jelenti, hogy a gyerek mellé állunk, és segítünk megfogalmazni, mit él át.
Fontos, hogy a gyerekünk mellé álljunk, és segítsünk megfogalmazni, mit él át
Egy hétköznapi példa:
A gyerek dühösen csapja be az autó ajtaját iskola után.
Ahelyett, hogy rászólnánk, mondhatjuk ezt:
„Úgy tűnik, nehéz napod volt az iskolában. Mi történt?”
Miután elmondta, reagálhatunk így:
„Érthető, hogy emiatt szomorú vagy.”
Ez nem azt jelenti, hogy minden reakciót elfogadunk. Csupán azt, hogy az érzések létezhetnek.
3. Ha nem korrigáljuk a problémás reakciókat
Ha a gyerek nyilvános helyen hisztizik, mert nem kap meg valamit, sok szülő egyszerűen kivárja, amíg a jelenet véget ér. A szakértő szerint azonban fontos, hogy ilyen helyzetekben segítsük a gyereket az érzelmei feldolgozásában.
Ehhez három kérdés különösen hasznos lehet:
- Mi történt pontosan?
- Meg tudod fogalmazni, mit érzel most?
- Szerinted a reakciód hogyan hat a másik emberre?
Ezek a kérdések segítenek fejleszteni az empátiát, a társas tudatosságot és az érzelmi önszabályozást.
Honnan tudhatjuk, hogy a gyerek empátiája fejlődik?
A szakértő egy egyszerű módszert is javasol. Amikor együtt nézünk egy filmet vagy olvasunk egy történetet, kérdezzük meg a gyereket:
Mit gondolsz, mit érez most a szereplő?
Ha a gyerek azt válaszolja, hogy szomorú vagy dühös lehet, akkor az empátiás készségek jó irányba fejlődnek. Ha viszont közömbös vagy elutasító reakciót ad, érdemes több figyelmet fordítanunk az érzelmi nevelésre.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerek tartósan nehezen kapcsolódik mások érzéseihez, vagy erős nárcisztikus minták jelennek meg, érdemes lehet szakember segítségét kérni. Egy személyiségzavarokra specializálódott terapeuta vagy tanácsadó sokat segíthet a családi dinamika megértésében.
A legfontosabb azonban, hogy ne feledjük: a nárcisztikus viselkedés gyakran tanult mintákból alakul ki. És ami tanult, az idővel újra is tanulható.
Forrás: CNBC Fotó: Getty Images, Unsplash
