Aláírtuk, mégsem ratifikáltuk – Ezt adná a magyar nőknek az isztambuli egyezmény

• Mi az isztambuli egyezmény, és hogyan segítené a nők elleni és a családon belüli erőszak visszaszorítását?
• Bemutatjuk, milyen intézkedéseket ír elő az egyezmény a bántalmazott nők védelmében.
• Magyarország aláírta, de sosem ratifikálta az isztambuli egyezményt: elmagyarázzuk, mit jelent ez a gyakorlatban.

Az isztambuli egyezmény az Európa Tanács nemzetközi szerződése a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről. A részes államok számára jogilag kötelező előírásokat fogalmaz meg arról, hogyan előzzék meg az erőszakot, védjék az áldozatokat és vonják felelősségre az elkövetőket.

Nevét arról kapta, hogy 2011. május 11-én Isztambulban nyitották meg aláírásra. Nemzetközi szinten 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba. 

Alapgondolata, hogy a nők elleni erőszak emberi jogi jogsértés, amelynek megelőzésében és kezelésében az államnak is felelőssége van. A családi vagy párkapcsolati viszony nem indok arra, hogy a hatóságok magánügyként kezeljék a bántalmazást.

Milyen erőszak ellen véd az isztambuli egyezmény?

Az egyezmény a fizikai bántalmazás mellett a szexuális, lelki és gazdasági erőszakot is a látókörébe vonja. A családon belüli erőszak fogalmába a jelenlegi vagy korábbi partnerek közötti bántalmazás is beletartozik, függetlenül attól, hogy együtt élnek-e.

Külön rendelkezései többek között az alábbi erőszakformákkal foglalkoznak:

• Fizikai erőszak és lelki bántalmazás.
• Fenyegető zaklatás, vagyis a másikban a saját biztonsága miatti félelmet keltő, ismétlődő fenyegető magatartás.
• Szexuális erőszak, beleértve a nemi erőszakot, valamint szexuális zaklatás.
• Kényszerházasság.
• A női nemi szervek megcsonkítása.
• Kényszerabortusz és kényszersterilizálás.

Az egyezmény az egyes cselekményeknél büntetőjogi vagy más megfelelő jogi szankciókat követel meg.

Csak a nőket védi az egyezmény?

Elsősorban a nőket és a lányokat védi, de a férfi áldozatokat sem hagyja figyelmen kívül. Középpontjában a nők és a lányok állnak, mert az érintett erőszakformák jelentős része aránytalanul sújtja őket.

Ugyanakkor elismeri, hogy férfiak és fiúk is lehetnek a családon belüli erőszak áldozatai, és ösztönzi az államokat, hogy rájuk is alkalmazzák a védelmi intézkedéseket. 

Mire kötelezi az államokat az isztambuli egyezmény?

Az isztambuli egyezmény négy pillére a megelőzés, az áldozatvédelem, az elkövetők felelősségre vonása és az összehangolt állami fellépés. A gyakorlatban ezek a következőket jelentik:

• Megelőzés: az erőszak felismerését segítő oktatás és tájékoztatás, valamint az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek képzése.
• Áldozatvédelem: biztonságos menedékhelyek, elérhető segélyvonalak és az érintettek szükségleteire szabott támogatás.
• Az elkövetők felelősségre vonása: megfelelő jogszabályok, hatékony nyomozás és az áldozatok jogait tiszteletben tartó eljárások.
• Összehangolt állami fellépés: a hatóságok és a segítő szervezetek együttműködése, megfelelő finanszírozás és rendszeres adatgyűjtés.

A négy terület együtt adhat működő védelmet. Hiába büntethető például a bántalmazás, ha az áldozatnak közben nincs hová menekülnie, vagy nem jut hozzá a szükséges segítséghez. 

A nők elleni erőszak és diszkrimináció ellen szervezett Million Women Rise tüntetés Londonban, 2026. március 7-én.

Mitől lenne jobb a magyar nőknek, ha csatlakoznánk az isztambuli egyezményhez?

Magyarországon is vannak a bántalmazást büntető törvények, távoltartás és áldozatsegítő szolgáltatások. Az viszont, hogy létezik jogi védelem, még nem jelenti azt, hogy minden bántalmazott nő időben megkapja a szükséges segítséget. Az isztambuli egyezmény abban jelentene előrelépést, hogy az államnak a védelem egész rendszerét működtetnie kellene: a veszély felismerésétől a biztonságos menedéken át az elkövető felelősségre vonásáig.

Dr. Nógrádi Noá nőjogi szakértő a Marie Claire-nek adott 2020-as interjújában ezt egészen konkrét vállalásokkal érzékeltette: „Például előírja, hogy elegendő férőhelyet kell a menedékházakban biztosítani az erőszak elől menekülő nőknek, és hogy adatokat kell gyűjteni, és azokat elérhetővé is kell tenni arról, hogy hogyan alakul a nők elleni erőszak az országban.”

A magyar nők számára az egyezmény következetes végrehajtása többek között a következőket jelentené:

• A segítség legyen valóban elérhető. Legyen elegendő biztonságos menedékhely és szakszerű támogatás azoknak, akik menekülni kényszerülnek. A segítség ne függjön attól, hogy az áldozat készen áll-e feljelentést tenni.
• A hatóságok ismerjék fel és vegyék komolyan a veszélyt. A rendőröknek és más érintett szakembereknek megfelelő képzést kell kapniuk a bántalmazás felismeréséhez, és fel kell mérniük a további erőszak kockázatát.
• A gyerekekkel kapcsolatos döntéseknél számítson a bántalmazás. A szülői felügyelet és a kapcsolattartás rendezésekor figyelembe kell venni az erőszak előzményeit. A kapcsolattartás nem veszélyeztetheti a gyerek vagy a bántalmazott szülő biztonságát.
• Ne kényszerítsék egyezkedésre az áldozatot a bántalmazójával. Az egyezmény tiltja a kötelező mediációt az általa lefedett erőszakos ügyekben, ahol a félelem és az egyenlőtlen hatalmi helyzet eleve akadályozhatja a szabad megállapodást.

A csatlakozás önmagában nem oldaná meg ezeket a hiányosságokat: a vállalásokat végre is kellene hajtani. Az egyezmény többlete, hogy a védelem biztosítását kötelező, nemzetközileg ellenőrzött állami feladattá teszi. Így azt is vizsgálnák, hogyan működnek a szabályok a gyakorlatban, és hol maradnak segítség nélkül az áldozatok.

Aláírás, ratifikáció és végrehajtás – mi a különbség?

Az egyezmény aláírása, kötelező hatályának elfogadása és a vállalások gyakorlati megvalósítása három külön lépés.

• Aláírás: önmagában még nem teszi Magyarországot az egyezmény teljes végrehajtására köteles részes állammá.
• Ratifikáció: az állam formálisan elfogadja az egyezmény kötelező hatályát.
• Végrehajtás: az állam biztosítja az előírások teljesítéséhez szükséges jogszabályokat, intézményeket és gyakorlati feltételeket. 

Ki ellenőrzi, hogy az állam betartja-e a vállalásait?

Az egyezmény végrehajtását a GREVIO, az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszakkal foglalkozó független szakértői testülete vizsgálja. Nyilvános jelentéseiben bemutatja, hogyan védik a csatlakozó országok az áldozatokat, és hol van szükség változtatásra. Ezek alapján az országok konkrét ajánlásokat kapnak, és később azt is ellenőrzik, történt-e előrelépés.

Persze a ratifikálástól önmagában nem szűnne meg a bántalmazás. Ahhoz pénz, felkészült szakemberek és valóban elérhető segítség kell. Az egyezmény arra kötelezné az államot, hogy ezekről gondoskodjon, és számot is adjon arról, mit tett az áldozatokért.

Egy bántalmazott nőnek az számít, hogy legyen hová mennie, amikor otthon már nincs biztonságban. Hogy komolyan vegyék, amikor segítséget kér, és ne maradjon egyedül, amikor új életet próbál kezdeni. Az isztambuli egyezmény ezekhez a nagyon is hétköznapi, sokszor életbevágó szükségletekhez adna biztosabb hátteret.

Fotó: Getty Images

Olvass tovább

„Ingyen punci az emeleten” – hét férfit vádol csoportos nemi erőszakkal a Cornell Egyetem volt hallgatója

Hét férfi, egy ájultra drogozott nő és hét órán át tartó csoportos erőszak – az elkövetők számára gyakorlatilag következmények nélkül. Mit tudunk a Cornell-ügyről valójában?