Vitathatatlanul a Gucci mutatja napjaink irányát a divatban – a működésük kereskedelmi szempontból siker, folyamatos növekedéssel zárják az eladási szezonokat. Élen járnak az útmutatásban – legyen szó akár a karbonsemlegességről és a fenntarthatóságot megcélzó kezdeményezésekről, vagy akár a kulturális kisajátítás és rasszizmus-botrányok után is azonnal – és megfelelően – reagáltak. A botrányok azonban úgy tűnik, hogy meglátszanak a márka eladásain: első alkalommal számoltak be az eladások visszaeséséről Észak-Amerikában. A lejtmenet elindítója pedig az a balaklava-pulóver volt, ami után először a márka közösségi média elérései romlottak meg – majd jöttek a pénzügyi beszámolók is. Az eset pedig arra is rámutat, milyen kitettséggel jár, ha nagyban alapoznak a divatmárkák a közösségi médiában való megjelenésekre, különösen az Instagramra. Persze közre játszhat az is, hogy vajon meddig tud még meghökkentő lenni Alessandro Michele és az a barokkos-eklektikus látványvilág, ami meghatározza az olasz márkát a művészeti vezető színrelépése óta. Persze az a kérdés is felmerül és gyakran megjelenő kritika, hogy a (túlzott) politikai korrektség korlátozza a kreatívok alkotásait és a művészi szabadságot.
A legújabb visszhangot a Gucci Milánóban a napokban bemutatott 2020-as tavaszi-nyári kollekciója okozta a békés tüntetésével: az egyik modell, Ayesha Tan Jones a tenyerére írta, hogy „mental health is not fashion”, vagyis a mentális egészség nem divat – arra utalva, hogy nem szabadna „divatosként” hozzányúlni ehhez a témához. A bejegyzése meséli el, hogy hasonlóan érzett számos modell és többen közülük a bemutatóért kapott fizetésük egy részét jótékonysági szervezeteknek ajánlották fel. És miért is történt ez így? A show-n bemutatott darabok között számos olyat láthattunk, amelyek a kényszerzubbonyokat idézik meg. Még ha nem is akarta a márka kereskedelmi forgalomba hozni ezeket a termékeket és egy állásfoglalás részeként, valamint az önkifejezés eszközének titulálták, sokan (érthetően) felhördültek ezen.
Köztudott, hogy a divatiparban elképesztően komoly problémát jelent a mentális egészség – nem is olyan régen a Burberry is hasonló botrányba keveredett egy olyan kapucnis pulóverrel, aminek a húzózsinórját kötélként kötötték meg – utalva a felakasztásra, ez pedig sokakban az öngyilkosságot idézhette fel. A márka természetesen bocsánatot kért az eset után. Az ő hibájukból viszont úgy tűnik, nem tanult a Gucci. Ayesha üzenete nem volt a show előre eltervezett része és a modell később Instagram oldalán is írta, hogy a kényszerzubbonyok egy olyan, kegyetlen időt elevenítenek fel, amikor a mentális problémákat még egyáltalán nem értették. A Gucci állásfoglalása alapján a darabok valamennyire az ürességet szimbolizálják és az egyenruhák legradikálisabb formáját hivatottak kifejezni, amit a társadalom diktál.
forrás: Business of Fashion, The Wall Street Journal
fotó: Getty Images
