Erika kislánya és kisfia az után hízott meg, hogy felbomlott a családjuk. Az anya 2003 óta egyedül neveli a gyerekeket, és mivel a fizetéséből nem tudta kigazdálkodni a lakbért, a szüleihez költöztek. Ekkor kezdődött a „kényeztetés”, ahogy Erika nevezi: a nagyszülők csupa szeretetből édességgel tömték az akkor kisiskolás gyerekeket. A testvérpár ráadásul a konyhás nénik szeme fénye is volt. „Szerintem a konyhás nénik kifejezetten szeretik a pufók gyerekeket, mert azokat lehet repetáztatni” – meséli Erika.
A pufók kislány és a pufók kisfiú közben a tornateremben fájó kudarcélményekkel szembesült. Lemaradtak a csapatsportokban, nem tudták átugrani a magasugró lécet, az osztálytársak pedig különösen gonosznak bizonyultak. A testvérek egyre szégyenlősebbek lettek, már alig mertek mások előtt átöltözni, szándékosan otthon hagyták a tornazsákjukat, de olyan is volt, hogy a többiek dugták el előlük. A kisfiú azzal próbált enyhíteni a kirekesztettségén, hogy bárki helyett megírta a leckét, hátha cserébe barátokat szerezhet. A kislány még érzékenyebb volt, nála a csúfolódás okozta stressz gyakori fejfájást, rosszulléteket váltott ki. A tanároktól sem várhattak segítséget: a testnevelő tanár csak osztogatta a rossz jegyeket vagy ő is megjegyzéseket tett.
És hogy mit tud tenni ilyen helyzetben a szülő? Erika egy idő után kifogyott a vigasztaló szavakból. „Esténként sokszor együtt sírtam velük” – mondja. Sokat próbálkozott azzal, hogy diétára fogja a gyerekeket, de az erőfeszítései nem sokat értek, mert ők a mindennapos iskolai stresszt a büfében kapható csokikkal és sütikkel próbálták levezetni. Hosszú évekig tartott, amíg közösen megtalálták a megoldást. A segítséget egy mozgáshiányos gyerekekre specializálódott szervezet, a Vitakid Sportegyesület jelentette, amelynek edzéseire nagyon sok túlsúlyos kiskamasz jár. A heti három edzésen, az elfogadó és inspiráló közegben a gyerekek végre megszerették a mozgást, és fokozatosan elkezdték elfogadni magukat. Ehhez az kellett, hogy Erika is beálljon velük együtt mozogni. Nagyon komolyan vette a dolgot, és büszkén mondja, hogy sokszor a gyerekek segítettek neki összeszedni magát egy-egy keményebb edzés után. „Úgy voltam vele, hogy az nem elég, ha csak bedobom őket az edzésre. Együtt akartam velük küzdeni.” Közösen próbáltak ki egészséges recepteket, hamarosan lettek sikerélményeik is. Salátákat kezdtek enni, chia magos pudingot, müzlit, bulgurt, kölest, este hat után pedig semmit.
A fiú ma 18 éves, a lány 16. Átformálódtak, már alig van rajtuk felesleg. Nyíltabbak és erősebbek lettek. Gimnáziumba járnak, ahol az osztálytársaik jóval elfogadóbbak. „A lányom már volt szerelmes, már csalódott is” – mondja Erika, érezhető büszkeséggela hangjában.
Fotó: Profimédia – Red Dot
