Milyen emlékeket őrzöl arról az időszakról, amikor felfedezted a jógát? Milyen élethelyzetben voltál?
Életem legzavarosabb időszaka volt, mikor elkezdtem jógázni. Mint valami mentőövbe, úgy kapaszkodtam a gyakorlásba. „It’s a thin line between love and hate”, pont így voltam a gyakorlással is: szorongtam még a gondolatától is, de attól még jobban, hogy megfutamodom tőle. Akkoriban még énekelgettem, de rég nem láttam már magam előadóként, a kényszerpályára sodródás klasszikus esete voltam.
Miért pont a jógát választottad mentőövnek?
Már gyerekkoromtól vonzódtam a jógához, Indiához. Volt például egy neonszínekben játszó Taj Mahalos Swatch órám gyerekkoromban, de fogalmam se volt, mi lehet a jóga, csak gyermeki asszociációk voltak a fejemben. Talán vonzott a szó egzotikus csengése. Már vagy tíz éve jógáztam, mikor egy exem nyomására beiratkoztam életem első jógaoktató-képzésére, amit Varga Judit tartott, aki egyébként az ország legnépszerűbb flow-oktatója.
Mi volt az első élményed a jógával kapcsolatban?
Életem első jógaórájára New Yorkban tévedtem be, még egy másik életemben. Mint utóbb kiderült, egy mysore típusú ashtanga gyakorlás volt, ami azt jelenti, hogy a gyakorlók önállóan gyakorolják a különböző kötött sorozatokat. Mivel nekem fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom, a tanár hazaküldött. Pár évvel később az ashtanga vinyāsa rabja lettem, és csakis mysore gyakorlásra jártam hosszú évekig.
Hogyan változott meg az életed, amióta jógázol?
Soha semmiben nem voltam kitartó és következetes, de a jóga esetében azonnal tudtam, hogy ez csak úgy működhet, ha rendszeresen csinálom. Pár hónap alatt átprogramoztam az életem, hogy hajnalban, a szőnyegen kezdhessem a napomat.
Mennyit jógázol egy héten, és a jóga melyik irányzatát követed?
Heti egy pihenőnapot tartok, amikor nem tanítok, és ötödik éve kizárólag a tanárom (Jani Jaatinen – Gokulacandra) metódusát gyakorlom és tanítom, vinyāsa és hatha stílusban egyaránt. Otthon is gyakorolok (Gokul System). Ötödik éve, minden januárt Borneón töltök, mert ott él a gurum, és ilyenkor rengeteget tanulok tőle.
Hogyan ismerted meg őt? Mennyiben volt más ő, mint a többi tanárod?
Ő volt az első jógi, akit bekövettem a Facebookon. A pózainak a virtuozitása – és megkockáztatom, artisztikussága – rögtön megfogott, emberfeletti tudásról tettek tanúbizonyságot a fotói. Személyesen akkor ismertem meg, amikor Budapestre látogatott workshopot tartani. Elsőként érkeztem a helyszínre, ő épp pascsimóttan-ászanában feküdt a legnagyobb nyugalomban. Azonnal tudtam, hogy tőle akarok tanulni. Nem intellektuális sugallat volt, hanem felismerés. Soha nem éreztem ilyet egyetlen tanár esetében sem. Azonnal tudtam, hogy megtaláltam a gurum.
Mit csináltok egy hónapig, amikor kint vagy nála Borneón?
Reggeltől estig vele vagyok ilyenkor, napi két ászana gyakorlás, rengeteg elmélet és meditáció teszi ki a napjainkat. Nagyon megterhelőek ezek a hetek, mind fizikailag, mind szellemileg, de a hazafelé úton már a következő látogatásra készülök gondolatban. Nehéz lenne leírnom a kapcsolatom vele: úgy viszonyulok hozzá, mint senki máshoz, ő a mesterem, a gurum.
Miből áll pontosan az ő módszere?
A Gokul-módszer fizikai része a bandhák (energetikai erőközpontok) felismerésére, és azok gyakorlására helyezi a legnagyobb hangsúlyt, de a metódusban pont ugyanolyan fontos szerepet kap az elmélet is, a Bhagavad-gíta és Patandzsali jógaszútráinak mindennapos tanulmányozása, elemzése.
Mennyire tudod ezt átadni itthon, Magyarországon? Nyitottak rá a tanítványaid?
A Gokul-rendszer egy holisztikus módszer, nagyon alapos és átgondolt, leginkább tradicionális gyakorlás, semmi mellébeszélés. Fantasztikus látni, hogy milyen elementárisan hat sokakra ez a zseniális metódus.
Melyik a kedvenc ászanád?
Nincs kedvenc pózom. A gyakorlóimat is nap mint nap emlékeztetem arra, hogy ne viszonyuljanak érzelmi alapon a pózokhoz. Rigorózusan gyakorolok, de nem fetisizálom az ászana gyakorlást, utóbbi csak eszköz, hogy közelebb jussak a jóga magasabb szintű gyakorlásához.
A jóga tanításaiból mik fontosak a számodra, amiket mindenképpen betartasz?
Szeretnék elszakadni az egomtól, és nem azonosulni azzal, de erre egy élet nem elég.
Fotó: Paamy Urcid, Hajdú János
