Édes negyven – avagy a negyven sose lesz az új harminc, mert már az!

2020. június 01. |

Hiszek abban, hogy semmit sem lehet elrontani, csak akkor, ha meg se próbáljuk…

Harmincéves korom előtt azt képzeltem, hogy azok, akik előttem készültek a harmadik X-re, és láthatóan tartottak is ettől, valami tűzkeresztségen vagy valamilyenfajta megvilágosodáson mennek keresztül, és ahogy ők, úgy én is valami hasonlót fogok majd átélni. De nem éltem meg ilyesmit, és nem is értettem, az én élményem hogy lehetett annyira más, mint az övék. De milyen élmény is? Hát ez az: semmilyen! Semmi nem történt, semmi nem változott, semmi nem világosodott meg. Akkor még nem tudtam, hogy egy másfajta érettséget készítenek elő a harmincas éveim, egy olyat, ami ha lett volna harmincasok áttörése, akkor még egy attól is jobbat. És hát jobb is lett!

Olvastad már?

Lélektükör: az önértékeléstől függ a boldogságunk?

Lélektükör: az önértékeléstől függ a boldogságunk?

Egyre több a különbözőségét bátran felvállaló női példát látni, hallani arról, hogy miként fogadhatnánk el saját testünk tökéletlenségét - nőként ez különösen nagy kihívás. De mi a helyzet a lélekkel? Valóban az önértékeléstől függ a boldogságunk?

Most, tíz évvel később, az „új harminc” előtt pár hónappal, izgatottan várom, és nagyon is készülök azokra az eseményekre, amelyek addig – és utána is – még előttem állnak. Vannak bizonyos időszakok, életesemények – de szerintem az újév is pont ilyen – amikor az ember úgy érzi, tartozik magának azzal, hogy számot ad és rendszerezi eddigi önmagát: élményeit, eredményeit, tervei megvalósulását vagy éppen kudarcait, és mindazt, amit a jövőben máshogy szeretne csinálni. Az év elején aprólékosan megszőtt tervek újragondolásáról és a fölös ambíciók levetéséről ezúttal a vírushelyzet gondoskodott, hiszen annyi minden változott a hétköznapokban, és tömérdek új szabály mellett kellett szervezni a napi teendőket is, hogy nem maradt más hátra, mint az újratervezés.

A lelassulásban az a jó, hogy sokkal könnyebb észrevenni azt a rengeteg adódó apró örömöt, amit a hétköznapokban is meg lehet ünnepelni. Régi önmagamhoz képest az elmúlt években már sokat lassultam, és ezeket már jóval hamarabb észreveszem, mint fiatalabb koromban, viszont az idei lesz az első olyan születésnapom, amelyre igazán készülök. Amióta már kétszer annyi szemránckrém fogy a fürdőszobában, azóta tudom, hogy nem szabad a terveket, ötleteket, álmokat a végsőkig halogatni, mert valamikor meg is kell valósítani azokat, és a legjobb most azonnal ennek nekilátni.

És mivel nemcsak a listákat kedvelem, hanem a listákról készült listákat is, ezért készítettem egy olyan listát, amely tartalmazza terveim összes kategóriáját: a rövid távúakat, a hároméveseket és azokat, amelyek sosem szűnnek meg célok, tervek lenni, mindig fontosak lesznek, ezért nem szeretném őket kihúzni a sorból.  Így a vírushelyzet utáni megújulás vágyával ezekkel a listákkal álltam neki az új feladatoknak.

gyarmati-zsuzsi

Bakancslista 40 előtt:

  • csendben félmaratont futni

Semminek sincs jobban itt az ideje egy új X előtt, mint a maratonnak vagy a félmaratonnak. Számomra csak a félmaratonnak van realitása, mert a maraton számomra túl magas léc, de pont azért, mivel ez is kihívás, könnyű volt felírni a listámra. Már hetek óta készülök rá, de még hónapokba telik a felkészültség elérése, mégis minden futáskor elégedettséggel tölt el az a jó érzés, hogy a kis futások majd valami nagyobbnak a részei lesznek. Azért szeretném csendben lefutni, mert eszem ágában sincs még a tömeggel is küzdeni, a családom és barátaim szurkolásának távoli háttérzajára vágyom futás közben. Természetesen a táv és idő ellenőrzésére számos megoldás kínálkozik. A legtöbb nagy dologhoz nem kell különösebb felhajtás, és nekem pont elég nagy teljesítmény lesz először futni 21 kilométert – és pluszban még 97,5 métert – egyben. Mindezt a természet közelében, mert az agyam kicsapongásait mindig is a szabad, természetes tér tudta legjobban oldani, így ez segít majd az erőfeszítés közben.

  • csillagos égbolt túra a Zselicben

Napnyugtától késő estig tartó pár órás, természetben megszervezett séta egy olyan helyen, ahol a lehető legkisebb a fényszennyezés. Persze zseblámpákra szükség van, de csak a navigációhoz.

  • elmenni egy hazai fesztiválra

Valamiért úgy gondoltam, hogy a fesztiválozás és én nem illünk össze, aztán rájöttem, hogy sose tudhatom meg, hogy ez igaz-e, ha nem próbálom ki. Amennyiben a helyzet lehetővé teszi, és lesznek nyáron fesztiválok, elmegyek egyre és kiderítem.

  • a következő szülinapomat a természet lágy ölén ünnepelni

A kedvenc helyemen, szűk körben, ajándékok nélkül, a mostban töltve szeretném ünnepelni.

Hároméves bakancslista:

Magyarország északi tájain végighaladó, 1168 km hosszú, Írott-kőtől Hollóházáig tartó, folyamatos kék jelzésű turistaút. Teljesítése egész biztosan évekbe telik majd, bár a szakaszok egy részét már korábban teljesítettük a családdal, a bélyegzőfüzet telepecsételése még hátravan. A túrázás egy olyan újfajta intimitás számomra, ahol csak az van, akivel mész és még te. Ha pedig egyedül vágsz neki, akkor te vagy önmagaddal. Télen-nyáron csodálatos!

gyarmati-zsuzsi

  • elolvasni mindent, ami Hemingway

Hogy miért? Azért, mert senki sem tudja úgy kimerevíteni a tengerparton töltött idő pillanatát, mint Hemingway az Édenkertben. Igazi slowliving-rajongó (volt), mint én.

  • körbesétálni a Balatont

A Balaton Camino néven ismertté vált kezdeményezés keretében tíz nap alatt, csoportosan lehet körbesétálni a Balatont. Mivel imádom a Balatont, és sétálni is, nem volt kérdéses a kettő párosítása, számomra viszont fontosabb a körbesétálás, mint annak teljesítmény része, hogy mindezt tíz nap alatt tegyem meg.

Bakancslista forevör:

  • én kis kertészleány leszek

Jó ideje már, hogy a kertészkedés az egyik flow-m, de nemrég egy hobbikert boldog tulajdonosaivá váltunk, így megnyílt a lehetőség a zöldség- és gyümölcstermesztés, és ezzel együtt az önfenntartás boldog, de rögös útja felé. Ugyanakkor mindenki, akit a termesztés tapasztalatairól kérdezünk, segít dilemmáinkban, a többit pedig az idei első szezonban mi is megtapasztalhatjuk – ami nem sikerül, jövőre újrapróbálhatjuk. Persze már tavasszal sok tapasztalatot szereztünk, és egy sor dolgot máshogy csinálnánk, de ezzel várnunk kell még egy évet.

  • megtanulni ünnepelni

Nemcsak a sikereket lehet, hanem az apró örömöket is. Az évek során – a karanténban pedig különösen – egyre fontosabbá vált számomra, hogy azzal, ahogy élek, és amilyen döntéseket hozok, mit tanítok a gyerekemnek.

  • zöldebb háztartást vezetni

Törekvéseimnek a zero waste háztartás felé sosem lehet vége: gyűjtjük és felhasználjuk a zöldhulladékot, víz- és energiatakarékosan élünk, helyettesítjük a műanyagot, de mindig lesz lehetőség továbbfejlődni, ahogy egyre több új módszert találnak fel, ezért a tudásmegosztó fórumokat is előszeretettel követem.

gyarmati-zsuzsi

  • a tökéletességre való törekvés fokozatos elengedése

Most már tudom, hogy nem attól leszünk boldogok, ha a tökéletességet hajszoljuk, hanem attól, ha elfogadjuk, hogy nem lehetünk azok, és közben mégis törekszünk arra, hogy egyre jobbak legyünk, jobbak lehessünk: kapcsolatainkban, döntéseinkben, önmagunkban.

Talán semmi sem lesz már a régi, itt az ideje, hogy mi is ugorjunk egy nagyot saját fejlődésünk, céljaink, álmaink történetében. Ki tudja, talán még túl is szárnyalhatjuk őket!

Olvass tovább!

Fotó: Gyarmati Zsuzsi

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Turbózzuk fel ősszel az immunrendszerünket természetesen! csipkebogyó

Turbózzuk fel ősszel az immunrendszerünket természetesen!