Diplomatajelöltből csokimanufaktúra-tulajdonos

2020. július 04. |

Bloggerünk, PandArte egy izgalmas élettörténetet mutat be: elmeséli, hogyan fordul valaki a nemzetközi kapcsolatoktól és a marketingtől a csokoládékészítés felé!

Honnan indult a csokik iránti szerelmed?

Otthon nálunk szokás volt a „csokis szekrény” fenntartása, szüleimnél és nagyimnál is volt egy ilyen kijelölt hely, amit ha kinyitottam, mindig találtam benne kedvemre való édességet. Az uzsonnás táskámból sem hiányozhatott a kis tábla csoki, elég édesszájú voltam. De megtanultam a mértékletességet, sosem habzsoltam a csokit, mint egy kis Gombóc Artúr. Az említett csokis szekrény a mai napig létezik, és már a mi háztartásunkban is van egy ilyen kijelölt hely, bár ritkán viszek haza csokit a műhelyből.

Mindig is csokival szerettél volna foglalkozni, vagy ez később alakult ki?

Nyolcéves gimnáziumba jártam, matek-fizika irányzatú osztályba, bár a matek és a fizika csak egy bizonyos szintig érdekelt, elég hamar kiderült, hogy inkább a nyelvtanulásban mozgok otthonosan – vagyis inkább ragad rám. A gimi alatt a szlovák és a német mellett, filmek nézésével az angolt is elsajátítottam. Két út vonzott, a nemzetközi kapcsolatok és a lakberendezés. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemre nem vettek fel, így maradt a nemzetközi kapcsolatok, amit egyáltalán nem bántam, sőt élveztem, hogy olaszt és franciát is tanulhattam, de főleg azt, hogy a 8 évnyi szigor után szabadon élvezhettem az egyetemi légkört. Az egyetemi évek alatt kétszer is megjártam Brüsszelt, egyszer mint gyakornok az Európai Parlamentben, másodszor Erasmus-ösztöndíjjal, ahol marketingkommunikációt hallgattam. Itt még nem tudtam, hogy ennek köszönhetően is vesz majd fordulatot az életem, és a megálmodott diplomatakarriert felváltja a csoki iránti vágyakozás.

 

Mikor és miért döntötted el, hogy csokival szeretnél foglalkozni?

Brüsszelben az egyetemen egy helyi csokoládémanufaktúrának kellett a marketingprojektjét elkészítenünk, ez volt a szemesztrális projektünk. Azelőtt sosem foglalkoztam a marketinggel, így viszont nagyon intenzíven kerültem vele kapcsolatba. Miután véget ért a félév, leállamvizsgáztam Győrben, és mesterképzésre a Corvinusra jelentkeztem. Felvettek, de addigra már pár munkahelyi tapasztalat után nem vonzott az egyetemi légkör, igazából csak vizsgázni jártam be, mellette főállásban EU-s projekteken dolgoztam az MTA egyik intézetében. Itt jöttem rá igazán, hogy a 8 órás kötött munkaviszony nem nekem való, sokkal kreatívabb elfoglaltságra vágytam.

Abban az időben, 2011-ben Magyarországon sorra jöttek létre a jobbnál jobb csokimanufaktúrák, több cikket olvastam, ami a csoki készítéséhez volt köthető, így jöttek képbe a brüsszeli élmények. Onnantól kezdve csak az foglalkoztatott, hogy itthon, Szlovákiában, hogy is néz ki a kézműves csokoládé piaca. Miután feltérképeztem a lehetőségeket, úgy döntöttem, belevágok, és itthon, Komáromban alapítok csokoládémanufaktúrát.

 

Onnantól hogyan épült fel az utad, milyen szakaszai voltak?

2011 októberében jött az elhatározás, 2012 februárjára már meg volt a név, és nekiláttunk az arculat kiépítésének. 2012 augusztusában házasságot kötöttünk, október 9-én pedig útnak indult a gyártás. Mindenre egymagam voltam, egy 50 négyzetméteres műhelyben, sokszor éjszakába nyúlóan kevertem a 12 kilónyi csokoládét. Minden nagyon gyorsan történt, akkoriban alakultak itthon a WAMP-hoz hasonló vásárok, kézműves platformok, így kis marketinggel nagy tömegekhez lehetett eljuttatni a manufaktúra hírét. Lépésről lépésre haladtam, hitelek nélkül. Megvoltak a céljaim, sokszor a női naivitásom vitt előre nem egy buktatón keresztül, de megtanultam a realitás talaján mozogni, és azóta sok lépésemre már más szemmel tekintek.

Ezek szerint kezdetben te magad készíted a csokikat, azóta mennyire nőtte ki magát a vállalkozásod?

A kezdeti 50-ről közel 200 négyzetméterre nőtt a műhely mérete, ha nem jött volna a járvány, idén szerettünk volna saját épületbe költözni. Az egyfős vállalkozásból gyorsan 2, majd 4 fős csapat lett. 2014-ben megszületett lányunk Olívia, 2017-ben pedig Zsombor, akkor már tudtam, hogy egyedül nem fogom tudni vinni a műhely működését, nyolcan vittük akkor karácsonyi szezont, én januárban szültem, ezért édesapám csatlakozott a csapathoz, hogy a jelenlétem nélkül is működjenek a folyamatok. Sokat azért nem voltam távol, az irodában berendeztem egy bébisarkot, és februártól már közösen vittük a műhelyt. Ő a gyártásért és a belföldi értékesítésért, én a marketingért és a külföldi értékesítésért felelek, és vannak a pótolhatatlan kolléganőink, akik nélkül nem lennének Chocomaze csokik a polcokon.

 

Hű, ez nagyon komoly munka lehet, hogyan kell elképzelni egy napodat?

A napjaim elég változóak, reggel fél 7-kor kelek, közösen reggelizik a család, majd mindenki megy a dolgára, oviba, munkába. A műhelyben fél 7-kor kezdődik a gyártás, én általában a találkozóimnak, üzleti utaknak függvényében érek be az irodába. Jelenleg a vírus okozott némi változást a mindennapokban, a gyerekekkel főként home office-ból dolgoztam, az alvóidejükben pedig próbáltam az irodából behozni a napi elvégezendő feladatokat. Jelenleg az őszi/karácsonyi kollekciókon dolgozunk, illetve új üzleti lehetőségek feltérképezésén. Ezenkívül más egyéb műhelyen kívüli projekten is dolgozom, ami egyféle feltöltődésként szolgál, ha belefáradnék a műhelyi munkába. Emellett részt veszek az önkormányzat munkájában is bizottsági tagként. Úgyhogy reggeltől estig van programom, nem szeretek sokat egy helyben ülni, szabadidőmet a család, illetve a sport tölti ki, reméljük, hamarosan az utazás is.

102367710_2313516622283098_6868588819788208157_n.jpg

Mitől különlegesek a csokijaitok?

Egyrészt még máig a gyártási folyamatok jókora része kézi munka, amivel biztosítjuk az állandó magas minőséget, ez mindig meg fogja különböztetni a csokinkat egy gyári csokitól, sosem leszünk képesek tucattermék gyártására. Másrészt olyan különleges termékcsaládot (CrunCHÉ – ejtsd. krancsi) sikerült megalkotnunk, amivel egyedülállóak vagyunk a régióban. Mára kivettünk minden kémiai anyagot tartalmazó alapanyagot a kínálatunkból, és a csomagolásainkat is folyamatosan műanyagmentesítjük.

Mik a nagy közönségkedvencek?

Jelenleg egyértelműen a CrunCHÉ és FruCHÉ mártott termékeink. Az alapelv az volt, hogy egy egészséges snacket próbáljunk meg létrehozni, amit kényelmesen, munka közben, a TV előtt vagy sportolás után fogyaszthatunk. Így válogattuk össze az alapanyagokat is, figyelembe véve az ételintoleranciákat, így a termékek zöme – egy kivétellel – laktóz- és gluténmentes.

Magyarországon is elérhetőek?

Magyarországra egyelőre online rendelhetőek a termékek a weboldalunkon keresztül. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a szeptemberi szezonkezdésre válogatott boltok polcaira is kerüljön a csokinkból.

82135912_2988155614537360_729721695278989312_o.jpg

Láttam, díjat is nyertetek már igaz? Milyet?

Első díjunkat 2015-ben nyertük a gasztronómia Oscar-díjanként is emlegetett Great Taste Awardson. Ez egy pinot noirhoz készült étcsokoládé volt, majd 2017-ben és 2019-ben is elnyertük ezt a díjat, legutoljára két CrunCHÉ dobozunk tartalmát, a mandulás szezámmagosat, illetve a zabpelyhes-chiás-quinoás verziót díjazták. 2015-ben, 2017-ben és 2018-ban 1-1 bronzéremmel lettünk gazdagabbak az International Chocolate Awards versenyén, aminek köszönhetően 2018-ban részt vehettünk a Firenzében megrendezett International Chocolate Awards World versenyen is, ahol az egész világ legjobb termékei versengtek meg egymással.

PandArte

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Ha nem utazol sehová, nyaralj a városban! budapest

Ha nem utazol sehová, nyaralj a városban!