Az anyák agya nem hogy rosszabbul, hanem inkább jobban működik

„A legtöbb kutatásban a szülés után nagyon rövid idővel végezték el a figyelemmel és memóriával kapcsolatos teszteket az anyákkal – mondta dr. Valerie Tucker Miller, a Purdue Egyetem antropológusa, aki az anyaságnak a figyelemre, emlékezőképességre és más pszichológiai folyamatokra gyakorolt hatását tanulmányozza. – Ezzel azonban van egy kis probléma. A gyermekszülés olyan hormonális viharral és alváshiánnyal jár, ami hatással van az agyi folyamatokra, ezért nem alkalmas a gyermekágyi időszak a tényszerű, tárgyilagos vizsgálatra.”

A friss kutatásban ezért felülvizsgálták és korszerűsítették azt a tesztet, amelyet eddig is használtak a figyelem vizsgálatára, és inkább az anyaság hosszú távú hatásaira koncentráltak, hogy kiderítsék, tényleg létezik-e az anyaagy. Hatvan, egy évvel a szülés után lévő anyát, és hetven gyermektelen nőt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy az anyák ugyanolyan jól, sőt bizonyos területeken még jobban is teljesítettek, mint a gyermektelenek.

Mi táplálja mégis a hiedelmet?

„Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy az anyaagy létezne. Semmi sem támasztja alá ezt a társadalmi sztereotípiát. Ha valamilyen változást okoz is a várandósság és gyermekvállalás az anyák agyában, az az, hogy még élesebbé válik a nők figyelme az anyaságtól, javítja a memóriát” – összegezte a kutatás eredményeit dr. Tucker Miller.

„Úgy gondoljuk, hogy az anyaagy egy kulturális képződmény. Az anyák valóban sokkal zavartabbnak és feledékenyebbnek érzik magukat, amikor stresszesek, túlhajszoltak és nincs támogató segítségük. Szomorú, de a nyugati társadalmakban az édesanyák így érzik magukat, különösen most, egy gazdaságilag, társadalmilag és politikailag instabil időszakban, egy világjárvány kellős közepén” – magyarázta el a kutatás vezetője, miért tűnhet mégis úgy a kutatás eredményeivel ellentétben, hogy az anyaagy igenis létezik.

Olvastad már?

Olvass tovább

Diane Kruger és az anyaság: nem vagyok tökéletes, de próbálkozom

Diane Kruger korábban nyíltan vallott arról is, hogy nem tudja, szeretne-e egyáltalán gyermeket, most pedig pont ilyen őszintén beszél az anyaságot érintő kérdésekről.

Több inger éri az anyákat

A másik dolog, amiért úgy tűnhet, hogy az anyák agya kevésbé érzékeli a környezetükben történő dolgokat, a sokkal több információ, amelynek feldolgozásával meg kell birkózniuk. „Az anyákat nem zökkentették ki a vizsgálat során a kívülről érkező, a feladat tárgyához nem kapcsolódó elemek. Ez tökéletesen érthető, ha végiggondoljuk, hogy annak, aki gyermeket nevel, mennyivel több ingert kell feldolgoznia, hogy életben tartson egy másik, védtelen emberi lényt és saját magát, miközben elvégez majdnem ugyanannyi és ugyanolyan feladatot, mint amit a gyermek születése előtt is megtett” – világított rá az antropológus.

A kiélezett figyelem nem jó dolog

Ám az a kiélezett figyelem, amelyben az anyák agyának működniük kell ahhoz, hogy egyéves gyermeküket naponta többször megmentsék önmaguktól, miközben ebédet főznek, takarítanak és bevásárolnak, nem feltétlenül előnyös. Erős stresszt ébreszthet és az elszigeteltség érzésével járhat, ami szorongáshoz, hosszú távon depresszióhoz, anyai kiégéshez vezet.