„Fizikailag érzem a bőrömön a vírusokat” – mondta a 27 éves férfi, aki mindig is rettegett a fertőzésektől és a kórokozóktól, gyakran addig mosta a kezét, míg a bőre le nem kopott, és félt tőle, hogy az étel, amit ettek, megmérgezi a családot. 19 évesen diagnosztizálták kényszerbetegséggel (obsessive-compulsive disorder, OCD), éveket töltött terápián, és mondogatta magának, hogy nincs mitől félnie, nincs mitől félnie, egy pandémia kirobbanásának esélyei hangyányiak. „Folyamatosan azt tudatosítottam magamban, hogy nincs alapja a tisztasággal kapcsolatos kényszereimnek” – mondta. Aztán tavaly márciusban beütött a koronavírus-járvány.
„Igazam volt”
A férfi legrosszabb rémálma vált valóra. A koronavírus-járvány pedig mély hatással volt a kényszerbetegséggel élők mindennapjaira. Egyelőre hosszú távú követéses vizsgálatokat nem lehetett végezni a témában, hiszen egy éve élünk a pandémia körülményei között, ám kisebb európai kutatások eredményei azt mutatják, hogy az OCD-től szenvedők harmadánál-felénél rosszabbodtak a tünetek. Különösen azoknak nehéz, akiknek a tisztasággal kapcsolatos a kényszere.
„Érzem időnként a vírusokat magamon. Egyelőre képtelen voltam racionalizálni ezt a félelmet, mert még jelenleg is nagyon keveset tudunk a Covid–19-ről. Az OCD pedig különösen szereti a bizonytalanságot és a kétséget. Mivel ezekből van bőven, nagyon erősen jelentkeznek a kényszereim időnként” – mondta a fiatal férfi.
Mindenki mosson gyakran kezet!
Dr. James Collett, a melbourne-i RMIT Egyetem pszichológusa rámutatott: a központi üzenet közegészségügyi szempontból szükséges volt, ám az OCD-vel élők számára komoly problémát jelent. „A kényszer nem össze-vissza jelenik meg, az egyén félelmeivel kapcsolatos – mondta a pszichológus. – A Coviddal kapcsolatos üzenetekkel azt közvetítették, hogy vírusok vannak a levegőben odakint, anélkül fertőzhetünk meg súlyosan valakit, hogy egyáltalán tudnánk róla. Ezek nem szándékosan, de alátámasztják, bebetonozzák az OCD-t.”
Olvastad már?
A szakembereknek pedig nehéz megküzdeni egy ilyen összetett helyzetben ezekkel az üzenetekkel. „Ha egy kényszerbeteg páciens azt mondja, végig igazam volt, azzal jelenleg nagyon nehéz vitatkozni – mondta Collett. – Akiknek korábban kényszeres kézmosás problémájuk volt, mit látnak most? Folyamatos kézmosásra és -fertőtlenítésre ösztönöznek. Lecsökkent társas kapcsolatokat és erősebb személyes konfliktusokat látunk.”
Van, akire ellenkezőleg hat
Szerencsére nem ugyanúgy hat a pandémia mindenkire. „Szinte egész életemben kényszerbeteg voltam, emiatt nagyon sokszor szégyenkeztem” – mondta egy neve elhallgatását kérő fiatal nő, akinek a kényszere a kórokozók és a tisztaság körül forgott, és folyton kéznél volt a fertőtlenítő, minden étkezés előtt kezet mosott, az emberektől pedig, amikor csak lehetett, jelentős távolságot tartott a nyilvános helyeken, nehogy elkapjon valamilyen betegséget.
„Most a kényszereim lettek a bevett gyakorlatok, amiket mindenki ugyanúgy csinál a hétköznapokban, mint én – nevetett a 31 éves nő. – Ez nagyban megkönnyíti számomra, hogy emberek közé menjek és társasági életet éljek, hiszen nem gondolják azt, hogy bolond vagyok. A járvány megszabadított a szégyentől.”
A járvány kezdetén természetesen ő is megrémült, attól is tartott, hogy egy pandémia súlyosbítja az OCD-je tüneteit, ám nem ez történt. „A világ többé nem tűnik olyan félelmetesnek, mint korábban. A szorongás, amelyet most az emberek amiatt éreznek, hogy elkapják a koronavírus-fertőzést, az agyam működése teljesen átlagos időkben – mondta. – A hasonló kényszerbetegséggel küzdő ismerőseimmel azzal viccelünk, hogy erre készültünk egész életünkben.”
Nehezebb diagnózis
A pszichológus azonban arra figyelmeztetett, hogy a tisztaságra irányuló figyelem és a bezártság miatt sokkal nehezebb megtalálni azokat az embereket, akiknél még nem diagnoszizálták a kényszerbetegséget, így nehezebben kaphatnak segítséget. „A Covid miatt valószínűleg nőtt a kényszerbetegséggel küzdők száma. Korábban, ha valaki kezet mosott azonnal, miután hozzáért egy felülethez nyilvános helyen, azt mondtuk volna, hogy ez aggasztó, könnyen állhat a hátterében OCD. Most? Ez a normális és racionális viselkedés – figyelmeztetett a szakember. – Nehezebb megkülönböztetni a még egészséges, normális viselkedést a kényszerbetegség tüneteitől.”
Akár rosszabb lett a tünete a kényszerbetegségnek, akár javított a helyzeten, az OCD-sek számára az, hogy a járvány miatt komolyabban vesszük a tisztaságot, kétélű kard. A fiatal férfi éveket dolgozott azon, hogy csökkentse a kézmosások számát a hétköznapokban. Most minden egyes helyen, ahova belép, arra figyelmeztetik, hogy mosson kezet minél gyakrabban. „Nagyon oda kell figyelnem, hogy szigorúan csak 20 másodpercig mossam a kezem, és ne tovább – mondta a fiatal férfi. – Gondolhatunk erre úgy, mint a függőségnél, amikor kinyílik egy kapu. Olyan jó érzés, amikor a kényszerem kielégítésének nyomán oldódik a szorongásom. Hatalmas küzdelem megtalálni, mi az, ami már túl sok.”
A fiatal férfi számára a járvány előtt az egyik legnagyobb kitűzött cél az volt, hogy megnyomja a gyalogos átkelőnél a szándékot jelző gombot a puszta kezével. „Éppen amikor elértem volna arra a pontra, hogy már képes vagyok erre, megváltoztak a szabályok, és most már azt javasolják, ne fogjuk meg puszta kézzel a nyilvános helyeken a felületeket, és mossunk kezet, fertőtlenítsünk. Pont ezt csináltam korábban, ezt akartam leküzdeni” – mondta.
A szorongás erősödésének ellenére azért megnyugtatónak találta a társadalom újonnan támadt higiénia iránti mániáját. „Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ha majd újra megnyithatnak az éttermek, távol ülnek az emberek egymástól, ahogy az is, hogy a tömegközlekedési eszközök nem olyan tömöttek. Ez volt az álmom – mondta a fiatal férfi, hozzátéve, hogy tudja, ez nem tart örökké. – Remélem, hogy a jobb higiénia azért megmarad a Covid után is. Ahogy az OCD-m is velem marad életem végéig. A világ változik majd megint, nekem pedig meg kell találnom, hogyan tudok alkalmazkodni hozzá.”
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
