Így csendesítsd el a negatív belső hangodat!

2021. május 09. |

A belső monológunk hatással van a mentális egészségünkre. Ethan Kross pszichológus a következő eszközöket ajánlja arra, hogy sikeresen elcsendesítsük a negatív gondolatainkat, és boldogabbá tegyük a mindennapjainkat.

Miért lehet az, hogy egyesekre kifejezetten jó hatással van, ha befelé fordulnak, míg mások szinte összetörnek, amikor ugyanezt teszik? Lehet jól és rosszul is kommunikálni saját magunkkal? Ethan Kross amerikai pszichológus a belső monológok kontrollálásáról írt Chatter: The Voice in Our Head and How to Harness It címmel könyvet, amelyben számos kutatás eredményét megosztja. Ha például zaklatott állapotban vagyunk (aminek MRI vizsgálatok kimutatása alapján nem csak érzelmi, fizikai háttere is létezik), a befelé figyelés sokkal jobban árthat, mint segíthet. Könnyen negatív spirálba kerülhetünk, ami a mentális és testi egészségünkre is kihathat, és a korai öregedéshez is hozzájárulhat.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne beszéljünk az érzelmeinkről, vagy ha terápiára járunk, azonnal mondjuk le. „Nem jó, ha megpróbáljuk elnyomni az érzelmeinket. Inkább teremtsünk távolságot, ami segíthet az önreflexióban, és új perspektívák nyílhatnak meg előttünk. Így nem fognak elárasztani minket az érzelmeink” – mondja Kross.

belso-hang-depresszio-szorongas-koronavirus-jarvanyhelyzet-introspekcio-ethan-kross-pszichologus-pozitiv-gondolkodas

Gondolatmeneteink

Amerikai kutatások kimutatták, hogy képesek vagyunk körülbelül 4000 szó/perc gyorsasággal gondolkodni. Érthető, ha belefáradunk a folyamatos monologizálásba, a rossz emlékek átélésébe és a villámgyors gondolatmeneteink követésébe. Egy 2010-es tanulmány szerint a belső élményeink következetesen eltörpítik a külsőket. Amint ráfókuszálunk egy gondolatra, ami nem hagy minket nyugodni, elronthatjuk a legjobb partit, vagy rosszul érezhetjük magunkat a hőn áhított új állásunkban is.

„Az összegyűjtött adatok mind azt mutatják, hogy van összefüggés a negatív gondolatok és a szorongás vagy más betegségek között” – állítja Kross. Szerinte, ha első szám második vagy harmadik személyben beszélünk magunkhoz („Nyugodj le, ez nem a világvége!”), ezzel máris segíthetünk magunkon, hiszen egy új perspektíva létrehozása nyugtató hatású lehet. Ha valami lehetetlennek tűnik, gondoljunk rá inkább kihívásként, és ha bátorítjuk magunkat, akár sikerülhet is.

Öleljünk meg valakit!

Hasonló technika az érintés ereje (öleljünk meg valakit), a természet ereje (öleljünk meg egy fát), a séta a hegyek között vagy a művészeti tárgyak csodálása is – ezek mind segítenek az előbb említett perspektíva tágításában. A naplóvezetés vagy a takarítás is hozzájárul ahhoz, hogy belső nyugalmat teremtsünk. A babonák, rituálék és szerencsét hozó talizmánok ugyanúgy jótékony hatásúak lehetnek, akkor is, ha csak placebohatást váltanak ki bennünk. A társalgási szituációkban a placebo-hatás ugyanúgy segíthet, mint a testi betegségeknél.

A közösségi média negatív hatásait is figyelembe kell vennünk Kross szerint. A belső hangunk nagyon könnyen felerősödik, hiszen folyamatosan arra ösztönöznek minket, hogy osszuk meg mindenkivel a gondolatainkat. A járványhelyzet viszont nem biztos, hogy hosszú távon befolyásolja a mentális egészségünket. „A depresszió, a szorongás és a napi szomorúság jelenléte egyre erősödik, de alábecsüljük az emberek kitartását és rugalmasságát. Nagyon sokan képesek alkalmazkodni a helyzethez. Optimista vagyok, szerintem vissza fogunk térni a szebb napokhoz, de, hogy ez milyen hamar fog megérkezni, azt én sem tudom.”

Ezt már láttad?

Milyen technikát használjon az, aki kifejezetten szorong a pandémia miatt? „Én személy szerint az időbeli távolság módszert alkalmazom” – mondja Kross. Mit is jelent mindez? Tekintsünk előre, és képzeljük el magunkat a jövőben: kutatások bizonyítják, hogy ha megkérdezünk valakit – aki egy nehéz élményen megy keresztül –, szerinte hogy fogja magát érezni ezzel kapcsolatban tíz évvel később, a problémája azonnal átmenetinek tűnik. „Megkérdezem magamtól, hogyan érzem majd magam egy évvel később, amikor újra a munkahelyemen lehetek, találkozhatok a kollégáimmal, utazhatok és elvihetem a gyerekeimet focizni. Ez mindig reménnyel tölt el.”

Szerző: Pantócsik Adrienn, a Central Médiaakadémia hallgatója Fotó: Unsplash Forrás: The Guardian

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Csak nekifogni nehéz: szelektáljuk át a gyerekszobát! bitay andi

Csak nekifogni nehéz: szelektáljuk át a gyerekszobát!