Van egy házaspár. Nevezzük őket Lacinak és Alíznak. Laci és Alíz sosem gondolta volna, hogy egyike lesz azoknak a pároknak valaha, akik külön hálószobában alszanak. Ám Laci horkolása rendkívül hangos volt. Az elviselhetetlen éjszakai zaj volt az, ami Lacit és Alízt arra késztette, hogy végül meghozzák a nehéz döntést: külön alszanak. Bár Alíz átköltözött a lakás lehető legtávolabbi pontján található vendégszobába, még itt is csak füldugóval tud aludni.
Nem volt könnyű úgy dönteni, hogy külön aludjanak. 15 éve voltak házasok, amikor meglépték. Nem akarta egyikük sem. Tartottak attól ugyanis, hogy a különalvás egyet jelent a szerelem (és szex) nélküli házassággal. Ám pont az ellenkezője történt. Egy év különalvás után mindketten közelebb érzik magukat a másikhoz, és sokkal vonzóbbnak látják párjukat, mint az azt megelőző években.
Egyre több pár vállalja fel azt a döntést, amit Alíz és Laci. És nem csak azért, mert a feleségek elérik a tűréshatárukat férjük horkolásával kapcsolatban. Számos más oka lehet annak, hogy egy pár úgy dönt, nem osztoznak tovább a hálószobán. Az eltérő alvásritmus, a különböző munkabeosztás és a gyerekek is állhatnak a háttérben, hogy csak néhányat említsünk, miért nem a párjával alszik valaki. Ahogy Alíz és Laci esetében, gyakran nehéz választás, ami szégyenérzettel társul.
Erről a kultúránk tehet. A nyugati társadalmakban ugyanis erősen tartja magát az a nézet, hogy a boldog párok együtt alszanak, a boldogtalanok pedig nem. Rengeteg tévhit, téves információ és mítosz kering a párok alvási szokásaival kapcsolatban. Ennek egyik oka az, hogy a tudomány még csak most kezdi felismerni, hogy alvás pontos természetét. Érdemes tehát benézni a takaró alá, és megtudni, mi igaz és mi nem a párokkal és az alvással kapcsolatban.
1. mítosz: a külön ágy a rossz házasság jele
Ez a hiedelem annyira elterjedt, hogy még saját neve is van: hálószobai válás. Ez jól kifejezi, milyen mélyen gyökerezik az a nézet, hogy a különalvás egyenlő a rossz kapcsolattal. Míg az együttalvás a biztonság és a kötődés lehet valaki számára, másoknak a frusztráció forrása. A párkapcsolat minősége sokkal inkább függ attól, hogyan hozunk döntéseket együtt, párként és milyen az alvásminősége a két embernek, illetve ennek érdekében képesek-e meghozni bizonyos döntéseket. Az Alízhoz és Lacihoz hasonló párok, akik együtt jutottak kompromisszumra az alvásukkal kapcsolatban, tökéletesen képesek az élet más területén is hasonlóan együttműködni, illetve fenntartani az intimitást és az elégedettséget a párkapcsolatukban.
2. mítosz: a férfiak jobb alvók
Sok millió Alíz él a világon, akik szenvednek a mellettük alvó férjük horkolásától, és elnézik ezt neki, mivel a férfiak jobb alvók. A tudomány azonban mást mond. Az igazság az, hogy a férfiak és nők máshogy alszanak. Kétszer annyi nő szenved inszomniától, mint férfi. Ugyanakkor amikor egy nő alszik, átlagosan sokkal hosszabb ideig tart a mélyalvás fázis, mint egy férfinél. A férfiak esetében viszont sokkal gyakoribb az alvási apnoé, mint nőknél. A légzés folyamatos megszakadása és újraindulása nyugtalan alvást eredményez, mely kevésbé pihentető, ráadásul más egészségügyi veszélyeket is rejt, így nem alaptalan, amikor azt javasolja egy nő a férjének, vizsgáltassa ki, mi állhat a horkolás hátterében. Bár a férfiakat gyakrabban vádolják vele, a nők is horkolnak, és mindkét nemnél kialakulhat alvási apnoé, ugyanakkor kevesebb nőnél diagnosztizálják, mint férfinél.
3. mítosz: a szex jót tesz az alvásnak
Van igazság alapja ennek a mítosznak, melynek hátterében az orgazmus által kiváltott biológiai folyamatok állnak. Az orgazmus által kiváltott oxitocintermelés segíthet ellazulni és elaludni, ám a jó szex nem teszi könnyebbé a párunk horkolásának elviselését, ahogy a természetes biológiai óránkat vagy a cirkadián ritmusunkat sem írja felül. A szex sok dolog miatt jó, ám megkérdőjelezhető, mennyire jó altató. A másik oldalról viszont, a jó alvás jó hatással lehet a szexuális életre. Ne feledjük, a párteraputáknál a leggyakoribb ok, amit az emberek megjelölnek akkor, ha az a kérdés, miért kevés a szex a kapcsolatban az, hogy „túl fáradt vagyok hozzá”.
4. mítosz: az éjjeli baglyoknak és pacsirtáknak nem szabad keveredni
Ez az egy akár igaz is lehet, ám nem kell, hogy így legyen. A kutatások szerint a pároknak, akiknek konfliktusaik vannak az eltérő alvási igényeik és ébredési időpontjaik miatt, más párkapcsolati problémáik is vannak. Ugyanakkor a jó problémamegoldási képességgel rendelkező pároknál ez az eltérő alvásritmus sem jelent megoldhatatlan akadályt, nem veszélyezteti a párkapcsolatot. Ezek a párok valószínűleg már rájöttek, hogy sokkal fontosabb és lényegesebb, hogy ébren hogyan és mivel töltik együtt az idejüket, így az, hogy külön hálószobában hajtják álomra a fejüket, nem jelent problémát.
5. mítosz: ne feküdjünk le haraggal
Mindannyian hallottuk már ezt a tanácsot, és azt is átéltük már valószínűleg, hogy nem is olyan könnyű betartani. A kutatások szerint azonban nem is úgy hangzik helyesen a mondás, hogy ne feküdjünk le haraggal, hanem inkább az a fontos, hogy ne csatázzunk már lefekvés előtt. A valóságban rengeteg olyan probléma adódhat – pénzügyektől a gyerekeken át a anyósig –, amit egyszerűen nem lehet megoldani annyi idő alatt, ami elalvásig hátra van a napból. A lefekvés ideje ráadásul nem feltétlenül a legjobb időpont erre: álmosak vagyunk, a problémamegoldó és kommunikációs képességünk egészen alacsony lehet ilyentájt. Pedig ezek mind fontosak egy konfliktus megoldásában. Ahelyett, hogy ilyenkor vitába szállunk, inkább időzítsük máskorra a problémák megbeszélését.
6. mítosz: az alváshiány ledolgozható
Sokan hajlamosak úgy tekinteni az alvásra, mint egy malacperselyre. Ha kimerül, utántöltjük, amikor kicsit jobb lesz. Azonban ez a felfogás, hogy egy hosszabb alvással pótolhatjuk az alváshiányt, teljesen téves, különösen ha inszomniával küzdünk. Sőt, ha az alváshiánnyal küzdő párunkat bátorítjuk arra, hogy maradjanak ágyban tovább vagy feküdjenek le korábban, inkább ártunk, mint használunk. Ez még jobban megzavarhatja az alvásciklust, így az inszomnia tovább romlik. A legjobb megoldás, ha akkor megyünk aludni, amikor álmosak vagyunk, és a saját belső óránkhoz igazodva építünk fel egy működtethető alvásritmust. Akár együtt, vagy külön, ahogy legjobban esik.
Forrás: Time Fotó: Unsplash
