Visszatérés a normális világba: mit jelent ez egy kisgyereknek, aki már nem emlékszik rá, mi volt a járvány előtt?

2021. július 17. |

Amikor először zárták be az óvodákat, bölcsődéket a járvány miatt, a két-három éves gyerekek hirtelen nem jártak már a korábban megszokott közösségbe, és ahogy teltek a hetek, a szülőknek feltűnhetett, hogy egyre fogytak azok a nevek, melyekre emlékeztek a társaik közül. Új ritmusba kerültek otthon, és már nem feltétlenül integettek oda az út túloldalára annak a fiúcskának, akivel nemrég még kézen fogva sétáltak a bölcsibe.

Az idősebb gyerekeknek, tiniknek és felnőtteknek a lezárások élesen kettéhasították a létezésüket a jól meghatározható előttre és utánra. Az oltásokkal elkezdhettünk visszatérni ahhoz, ami egykor ismerős volt. De mi a helyzet azokkal a kicsikkel, akik alig kétévesek voltak, mikor a járvány elkezdődött, és a több mint egy évnyi izoláció, maszkhordás és fertőtlenítés vált a legélesebb emlékképükké, míg az előtte történtek erősen kifakultak. Most viszont úgy kell visszatérniük a (felnőttek és idősebbek számára) normálisnak tekintett világba, hogy nincsenek tiszta emlékképeik és kapaszkodóik arról, milyen volt a világ előtte.

kisgyerek-covid-elott-emlekezet

„A kisgyerekek agya a folyamatos fejlődés fázisában van, hogy minél több ismeretet szerezzen arról, mi történik körülöttük – mondta Tovah Klein fejlődéspszichológus, a Barnard College Center gyermeklélektan osztályának vezetője. – A kisgyerekek az önfejlődés útján járnak, próbálják megérteni, kik ők, leválnak a szüleikről, ugyanakkor a szülők jelentik számukra a biztonságot és támogatást. Ez a folyamat nem állt le a járvány alatt sem. A gyerekek jobban alkalmazkodtak, mint azt bárki gondolná.

Ez megmagyarázza, miért érezhették úgy a szülők, hogy a kicsi gyerekek miért vették könnyebben az akadályokat, mint az idősebbek, ugyanakkor miért bizonytalanította el őket, amikor elkezdtek lekerülni a maszkok az emberekől. „A kétéves fiamat teljesen lenyűgözte, amikor végre meglátogathattuk a nagyszülőket, hogy nem az én telefonomban lakik a papa és a mama, hanem valódi házban” – mesélte nevetve a 31 éves Bea. „Nagyon régóta nem voltam boltban – súgta nekem a négyéves fiam a nyakamba csimpaszkodva, mikor több mint egy év kihagyás után velem jöhetett bevásárolni” – mondta el a 44 éves apuka, milyen megszeppent volt a kisgyerek, mikor teljesült végre az álma és ismét elmehetett egy szupermarketbe. 

Kinek fáj igazán?

„Ám a katartikus pillanatok és a visszatérés izgalma hamar elillannak – mondta a pszichológus. – Az érzelmi teher a szülőké, akiknek át kell segíteniük a gyerekeket az átmeneten, az újabb változásokon.”

A legkisebbek beleszülettek a világ egy változatába, és most egy másikban növekednek tovább. Bár keserédes örömmel figyelik a szülők, ahogy az újranyitás folyamatán átegyensúlyoznak, ez a szakemberek szerint nem is a gyerekekről szól annyira, akiknek nem fájhat, amire nem emlékeznek, hanem a szülőkről, akiknek viszont fájdalmas látni, hogy a gyerekeik felejtenek. „Azt hiszem, én vagyok az, aki gyászol egy kicsit. A dolgokat, amiket elveszítettünk, a lehetőségeket, amik nem voltak, a barátokat, akikkel nem ismerkedhetett meg vagy nem tarthatta a kapcsolatot, mert nem járt bölcsődébe például – mondta Bea. – Nem vagyok biztos benne, hogy amit normálisnak nevezünk, bármiben azonos lenne azzal, amit ő a normálisnak hív. Az ő normális világa és a mi normális világunk valószínűleg teljesen különböző most.”

Mikortól vannak emlékeink?

Még ha nem is tudnak pontos emlékképeket felidézni tisztán, a járvány előtti tapasztalataikat nem törölték ki az elmúlt hónapok teljesen a kisgyerekek memóriájából. „Nem teljesen fehér lappal lépnek ki a nagyvilágba újra ezek a gyerekek sem” – hívta fel rá a figyelmet Carole Peterson, az Új-fundlandi Memorial Egyetem pszichológiaprofesszora. „Az emlékképek generálásának képessége a születésünktől fogva működik. Sőt, már azelőtt is. Az újszülöttek felismerik azoknak a könyveknek a hangmintáit, melyeket hangosan olvasott az anya a várandósság alatt. Az újszülöttek képesek felismerni arcokatm és előre látni bizonyos rutint.”

A gyerekeket is pluszkilókkal terheli a Covid-időszak

A gyerekeket is pluszkilókkal terheli a Covid-időszak

Ma Magyarországon a 7 éves korosztálytól kezdődően minden ötödik gyerek túlsúlyos vagy elhízott. Fontos tudni, hogy az elhízás oka több mint 90 százalékban nem hormonális vagy anyagcsere eredetű, hanem túlevéssel magyarázható. Dr. Farkas Kitti bevezetett minket a gyermeki elhízás rejtelmeibe, illetve megosztott néhány egyszerű, de hasznos tanácsot gyermekeink megmozgatására.

„A kutatások szerint azt mondanám, általában két és fél éves korra a gyerekek rendelkeznek néhány olyan emlékképpel, mely életük végéig megmarad – jelentette ki a pszichológiaprofesszor. – Ezek a legkorábbi emlékek lehet, hogy egyszerű benyomások, pillanatok lenyomatai, melyek érzelmi hatást hordoznak. Konkrét események emlékei még nem maradnak meg ekkor, ám az ismerősség érzése ott lehet.”

Még a legkisebb gyermekek is hordoznak tehát bizonyos zsigeri, intuitív tudást helyekről és emberekről, melyeket gyakran láttak a járvány előtt, bár valószínűleg nem képesek artikulálni ezt. „A nyelvi képességek fejlődésével születik meg a verbálisan tárolt emlékek kódolása az agyban – mondta Klein. – Nem azt jelenti tehát, hogy a gyerekeknek nincsenek emlékei a járvány előttről, hanem azt, hogy ők még túlnyomórészt az érzékeik által tapasztalnak és alkotnak emlékeket. A testük és az érzékszerveik kódolja a tapasztalásokat, így egy kisgyereknek lehet olyan érzése, amikor visszatér bizonyos helyekre, hogy ismeri ezt a helyet.”

Bea is ennek a felismerésnek a pillanatát látta kétéves gyermekém, amikor több hónapos kihagyás után ismét elmehettek a játszótérre. Egy másik kisgyerek szeretett volna játszani vele, és az anyuka aggódva figyelte, mi történik. „Nagyon aggódtam, mivel majdnem egy évig izolációban éltünk, így azon tépelődtem, vajon nem felejtett-e el más gyerekekkel játszani? A határokat? – számolt be az édesanya aggályairól. – Ám azonnal játszani kezdett. Játszott, nevetett, mindent, amit a gyerekek szoktak. Nagyon megindító volt, ahogy végignéztem ezt a pillanatot.”

Nem minden gyereknek könnyű az újrakezdés

„Amikor a 10 éves fiamat meghívták egy görkoris szülinapi buliba néhány héttel ezelőtt, úgy gondoltam, jó ötlet, ha a 4 éves öccsét is magunkkal visszük. Ő mindig roppant kalandvágyó gyerek volt, aki mindenre kapható, ami játék – mesélte a kétgyerekes Judit. – Néhány perc után beszaladt inkább a házba a ricsaj és a sok gyerek elől. Ez volt az első élménye közel egy év után, amikor sok gyerekkel volt együtt egyszerre.”

Közös, generációs élmény

A szakember szerint könnyen lehet, hogy  a kollektív történelmünk koronavírus-járvánnyal kapcsolatos fejezete bizonyos értelemben sokkal kevésbé egyedülálló és különleges, mint amilyennek most érezzük. „Mindenkinek a gyermekkorában megvan a megfelelő kontextus. Voltak gyerekek, akiknek a nagy gazdasági világválság, másoknak a háború volt a generációs élmény. A mi gyerekeinknek ez lesz a története. Nem kívántuk volna ezt megtapasztalni soha, ám a gyerekek most is megmutatták, hogyan kell fejlődni és alkalmazkodni, bármi történjen. Nekünk, felnőtteknek pedig az a feladatunk, hogy támogassuk őket. És kövessük őket, amerre vezetnek.”

Forrás: Washington Post Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Ki neveli meg a másik gyerekét? anyanapló

Ki neveli meg a másik gyerekét?