Ma lenne 111 éves Teréz anya, aki jótetteivel örökre beírta nevét az emberiség történelmébe

2021. augusztus 26. |

Kalkuttai Szent Teréz, vagy ahogy mindannyian ismerjük, Teréz anya áldozatos cselekedeteiért 1979-ben Nobel-békedíjban is részesült. Különleges életének legfontosabb állomásait felidézve emlékezünk rá születésnapja alkalmából.

Teréz anya, akinek igazi neve Anjeze Gonxha Bojaxhiu, Szkopje közelében látta meg a napvilágot 1910. augusztus 26-án. Az albán származású apáca alapította a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, ahol csak megfordult, az elesetteket védelmezte és segítette. Az volt a legfőbb életcélja, hogy jobb hellyé tegye a világot, és – bár ma is bőven akadna tennivalója – ezt a maga idejében maradéktalanul teljesítette.

Teréz anya különleges élete

Indiában hallotta meg a szellemi hívószót

Jómódú, mélyen vallásos családba született, gyerekkorától kezdve aktívan részt vett a helyi vallási közösség életében. Bár 9 éves korában elveszítette az édesapját – ami óhatatlanul rányomta a bélyegét a család anyagi helyzetére –, a három gyerekkel megözvegyült édesanyja továbbra is fontos feladatának tartotta a szegények támogatását és a rendszeres jótékonykodást.

Indiával a Bengáliában küldetést teljesítő misszionáriusok levelein keresztül ismerkedett meg, és egyre erősebb vágyat érzett arra, hogy misszionárius nővérként ő is oda látogathasson. 1928-ban jelentkezett a Bengáliában szolgálatot teljesítő angolkisasszonyok rendjébe, közben szorgalmasan angolul tanult. Türelmének és elszántságának beérett a gyümölcse, egy évvel később ugyanis felvételt nyert az angolkisasszonyok Loreto apácarendjébe. 

A jószívű Teréz anya – aki akkor még Teréz nővérként tevékenykedett – élete 1929-ben, egy indiai utazást követően gyökeresen megváltozott. Kezdetben betegeket gondozott, majd Kalkuttában vállalt munkát egy vallási iskolában. Miután teljesítette a rábízott feladatokat, India mélyszegénység uralta részeibe látogatott, ahol szembesült a valódi nélkülözéssel – itt hallotta meg először azt a szellemi hívószót, ami későbbi életét végigkísérte. 

Határokon átívelt a szeretete

1931-től kezdve 17 éven át a Szent Mária Szerzetesi Középiskolában teljesített szolgálatot, földrajzot és hittant tanított a gyerekeknek. 1946 szeptemberében az apáca, aki 1937-ben kapta meg hivatalosan a Kalkuttai Teréz anya nevet, Darjeelingbe utazott lelki gyakorlatra. 

Bár korábban többször elutasították a kérését, 1948-ban engedélyt kapott a Vatikánból arra, hogy elhagyhassa az egyházközséget, és Kalkutta külvárosába költözhessen független apácaként. Szögre akasztotta a habitusát, azaz a szerzetesi ruháját, és missziós nővérektől ápolónőnek tanult, majd a nyomornegyedben nyitott iskolájában szegény gyerekeket tanított. Ahogy telt az idő, egyre több önkéntes gyűlt köré, de a helyi hatóság és az egyházközösség támogatását is élvezte. 

1950-ben jött el a pillanat, hogy megalapítsa a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet azzal a céllal, hogy támogassa a szegényeket, a társadalom peremére szorult embereket és a kórházak munkáját. Rövid idő leforgása alatt rengetegen csatlakoztak hozzá, és egyre több rászorulónak tették könnyebbé a mindennapjait. 1953-ban a kalkuttai érsekség jóvoltából egy nagyobb szeretetházat nyithattak, így lehetőségük nyílt arra, hogy a kórházakból elküldött haldoklóknak is speciális ellátást nyújtsanak.

5 évvel később Teréz anya Tigarahban egy olyan központot hívott életre, amelyben a leprás betegeknek viselték gondját. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyt adott a Szeretet Misszionáriusainak, hogy India határain túl is segíthessék a szegényeket és elesetteket, jótetteik így érték el Venezuelát, Sri Lankát, majd több európai, afrikai és amerikai országot. 

Teréz anya különleges élete

Hiába betegeskedett, szívén viselte az elesettek sorsát

Kalkuttai Teréz anya 1979-ben Nobel-békedíjat kapott, ám ő nem vett részt a díjazottaknak szervezett ünnepi banketten, és az elismeréssel együtt járó 6000 dollárt teljes egészében a kalkuttai szegények támogatására fordította. II. János Pál pápa, akivel Teréz anya szoros barátságot alakított ki, 1986. február 3-án felkereste a Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát. A jószívű misszionárius ezt tartotta élete legboldogabb napjának.

Életének utolsó éveit nagyban megnehezítették az egészségügyi problémái: rendkívül erős ízületi fájdalmak gyötörték, majd szívpanaszok alakultak ki nála. 1989-ben infarktust kapott, 1991-ben pedig tüdőgyulladás miatt esett ágynak. 1997-ben eltörte a kulcscsontját, majd maláriát kapott, ami súlyosan károsította amúgy is betegeskedő szívét.

Ekkor fogalmazódott meg benne a döntés, hogy végleg felhagy a Szeretet Misszionáriusainak vezetésével. Szeptember 5-én, 87 éves korában hunyta le örökre a szemét Kalkuttában, halálát az emberiség nagy veszteségének tartják. Teréz anyát szívbéli barátja, II. János Pál pápa 2003 őszén boldoggá avatta, szentté avatására 2016. szeptember 4-ig kellett várni – az ezt ünneplő szentmisét Ferenc pápa celebrálta. 

Fotó: Getty Images

Ezt láttad már?

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód