Felkészülni egy munkahelyen való felmondásra már önmagában olyan, mintha lenne még egy állásunk, és a munka nem ér véget azzal, hogy beadtuk hivatalosan is a papírjainkat. Ha úgy szeretnénk eljönni egy munkahelyről, hogy megmaradnak a kapcsolataink és a szellemi épségünket is megőrizzük, jó taktikára és ravaszságra is szükségünk lehet.
1. Felégetjük a hidakat magunk után
A kollégák lehet, hogy elfelejtik, konkrétan milyen feladatokon dolgoztunk együtt, ám arra biztosan emlékeznek még évekkel később is, ha rossz élmény volt. „A jövőbeli munkakeresésnél nem tudhatjuk, mikor érünk egy olyan hídhoz, melyet korábban felégettünk magunk mögött – mondta Tammeca Riley karriertanácsadó. – Lehet ez egy olyan személy, akivel korábban együtt dolgoztunk, és most tőle kérnek referenciát rólunk, vagy ő hozza meg a végső döntést arról, felvesznek-e minket a kiszemelt pozícióra.”
Ha például valaki egy hosszú projekt kellős közepén áll fel, az nemcsak a munkatársakban, de az ügyfélben is rossz benyomást kelt. „Ezek az emberek sokféle céghez kapcsolódnak sokfelé, így elviszik a hírünket. És emlékezni fognak, hogy ez az az ember, aki csak úgy kisétált” – mondta Gregory Tall emberi erőforrás menedzser, aki pont emiatt tanácsolja azt, hogy gondoljuk át, hány emberben kelthet rossz érzéseket, ha az adott módon lépünk ki egy munkahelyről.
2. Túl korán elmondjuk másoknak
Ha meg akarjuk várni a felmondással, míg másik munkahelyet találunk, biztosnak kell lennünk abban, hogy az a másik ajánlat százszázalékos, mielőtt ünnepelni kezdenénk. „Ne kezdjük el csöpögtetni a felmondásunk bejelentését, mielőtt tisztáztuk volna a hátteret, fizetést, egyéb részleteket az új helyen – javasolta Tall. – Sokszor láttam már olyat, hogy az emberek megörültek a csodálatos új lehetőségnek, és az utolsó pillanatban foszlott szerte az egész, amikor kiderült, hogy mégsem olyan álommunkahely, amiért ott akarná hagyni a régit.”
Legyünk óvatosak azzal is, kiben bízunk meg annyira, hogy beszéljünk neki a felmondási szándékunkról, még akkor is, ha úgy gondoljuk, nagyon jó kapcsolatban vagyunk a munkatársakkal. „Egyértelműen ellenünk dolgozik, ha a főnökünk közvetlen munkatársának vagy magának a főnökünknek áruljuk el, hogy keresgélünk. Az eredmény, teljesen logikusan az lesz, hogy kimaradunk a jutalmazásokból, ha mégis maradunk” – mutatott rá Daniel Space HR-konzultáns.
3. Túl lelkesen vagy túl alulmotiváltan dolgozunk a felmondás után
Az emberek többsége az utolsó napokban is teszi a dolgát, már csak azért is, hogy ne úgy emlékezzenek rá a munkatársak, mint arra a kollégára, aki felmondott, és onnantól egy szalmaszálat sem tett keresztbe a felmondási idő alatt. Ugyanakkor nem kell átesni a ló túloldalára sem, nem kell túlórázni, megfeszülni. A HR-konzultáns szerint az egyik leggyakoribb hiba, amit felmondás után az emberek elkövetnek, hogy túldolgozzák magukat.
„Sok ember érzi ilyenkor a bűntudat és büszkeség furcsa keverékét – mondta Spence. – Ha szeretünk a munkatársainkkal dolgozni, köztük lenni, fókuszáljunk arra. Volt egyszer egy kollégám, aki éjjel egykor még fent volt, elemzéseket küldött az utolsó előtti napján. Azt gondoltam, hogy ez teljes őrület, tessék kikapcsolni.”
Tardy azt javasolja, legyünk őszinték a leendő exfőnökünkkel, beszéljük meg, melyek azok a feladatok, amik még beleférnek a hátralévő időbe. „A munkaadó valószínűleg meg akar győzni arról, ahogy minden egyes félbehagyott munkát fejezzünk be, ami teljesen irreális elvárás időnként – mutatott rá Tardy. – Határozzuk meg, mik azok, amik két hétbe beleférnek, és mik azok, amiket feltétlenül szükséges is megcsinálni.”
4. Nem adunk időt magunknak két munkahely között
Ha mindenképp fel akarunk állni egy munkahelyről, például kiégés szindróma miatt, nem bírjuk az éjszakai műszakot vagy fizikai tüneteket okoz a munkával kapcsolatos stressz, nagy hiba azonnal egy másik munkába fejest ugrani. Így elmulasztjuk annak lehetőségét, hogy egy kis időt pihenéssel, felépüléssel töltsünk. Space ezt a milleniál generációnál tapasztalta leggyakrabban, akik sokszor felmondanak pénteken az egyik munkahelyen, és hétfőn már másikon kezdenek.
Ha van lehetőségünk arra, hogy egy kis időt – több mint egy hetet – szabadon töltsünk két munkahely között, éljünk vele. „Az első hét arra kell, különösen, ha nagyon kemény volt fizikailag is a korábbi munkánk, hogy detoxikálódjunk. Ekkor még nem is igazán töltődünk, csak felépülünk azzal, hogy már nem kell többé a régi munkahelyen lennünk” – mondta Space.
5. Nem készültünk fel arra, hogy a felmondásunk előtti az utolsó jó munkanapunk
Előfordul, hogy mi felajánlanánk néhány hét felmondási időt, ám a főnökeink vagy azért, mert nem tudják jól kezelni a felmondás hírét, vagy azért, mert túl sok érzékeny információnk van a munkával kapcsolatosan, nem akarják, hogy tovább ott dolgozzunk, és azonnali hatállyal kirúgnak. Ez még mindig jobb eset, mint amikor a felmondási időt pokollá teszik. Ilyen esetekben vigasztalhat minket a tudat, hogy nem kell sokáig ezeket az embereket elviselnünk.
Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash
