Egy sikeres amerikai üzletembernél – aki szeretett volna inkább névtelen maradni az Insider riporterével beszélgetve – eljött az a pont, amikor a demenciája miatt gondozó intézményre volt szüksége. Nem is számított rá, hogy a Montessori-módszer lesz a válasz a mentális egészségének javításában felmerülő kérdésekre, hiszen ezt általában az óvodás gyerekekkel és fajátékokkal kapcsolja össze a köztudat.
A vezető demenciakutatók számára is nyilvánvalóvá vált azonban az, ami sok Montessori-pedagógus és szülő számára már rég tudott: a Montessori-módszer egyáltalán nem a tökéletesen megmunkált faanyagot jelenti, hanem azt az utat, amin a másik lehető legnagyobb tiszteletben tartásával segítik és vezetik végig, hogy megtanuljanak bizonyos képességeket, legyenek szó kisgyerekekről vagy éppen felnőttekről.
A teljes egészség javulhat
Az amerikai Alkalmazott Demencia Kutatóközpontban a központ egyik alapítója, Vincent Antenucci és dr. Cameron Camp, aki a Montessori-módszer alkalmazhatóságát kutatja a memóriaproblémákban szenvedők gondozásában, kidolgozta, hogyan javíthatja a demenciában szenvedő páciensek egészségét általánosságban a Montessori-módszer.
Maria Montessori alkotta meg a pedagógiai módszer filozófiáját, mikor fejlődési lemaradással és fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgozott 1896-tól kezdve. Abban az időben az emberek még gyakrabban tekintették ezeket a gyermekeket fejleszthetetlennek, alkalmatlannak a tanulásra. Ezzel a stigmával bélyegzi meg ma a társadalom a demenciával élőket is. Antenucci és kollégái több év kutatómunka után meg akarják változtatni a memóriaproblémákkal élők gondozását: a páciensek önállóságát egyre jobban leépítő modellt és a céltalan tevékenységeket egy hasznosabb, aktívabb irányba elmozdítani.
Egy Montessori osztályteremben minden berendezés és tárgy azt a célt szolgálja, hogy a gyerekeknek a lehető legbiztosabban sikerüljön önállóan végrehajtani a mindennapi cselekvéseket: használni a széket, mosdót, egyedül enni. Minden gyermekméretű. A Montessori-pedagógus pedig olyan helyzeteken vezeti keresztül a játékok és aktivitások segítségével a kicsiket, melyekben ott a hibázás lehetősége is. Ám azonnal megkapják azt a szükséges visszacsatolást, mellyel saját maguk javíthatják ki a munkájukat anélkül, hogy szükségük lenne egy felnőtt segítségére. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre kisebb lesz a pedagógus kontrollja a hiba felett, és a gyerekekben fokozatosan kialakul a képesség a kudarcok elviselésére és megoldására, ahogy fokozatosan elsajátítják ezeket a képességeket.
A kutatókat ez a hibakontroll és a Montessori-elvek inspirálták arra, hogy megalkossák azt az általuk kognitív rámpának nevezett elvet és rendszert, melyek segítségével a demenciában szenvedő betegek használják a megmaradt képességeiket, például az olvasást, hogy továbbra is megtalálják az élet jelentőségteljes pillanatait. Például a látogatóba érkező családtagoknak könnyen olvasható névkártyákat adnak, melyeken a családi kapcsolatot is feltüntetik, így a pácienseknek jobban eszükbe jutnak a nevek. Az ilyen apróságnak tűnő változtatások sokkal több és nagyobb célt adnak a látogatásoknak, mivel a demenciában szenvedő emberek mentális egészségét általánosságban és önbizalmát is fejlesztik.
Montessori-tisztelet a megfigyelésben
Dr. Evan Shelton, a központ egyik kutatója, azt is elmondta, hogy a Montessori-módszereken alapuló változtatások a demenciagondozásban kiterjednek a páciensek megfigyelésére is, ahol a tisztelet elve alapján fontos szemléletváltást vezettek be az ápolók hozzáállásában: a pácienseket nem passzív résztvevőnek tekintik, hanem olyan aktív közreműködőnek, aki képes a saját maga ellátására.
A Montessori-módszer alkalmazása az olyan intézményekben, ahol segítséggel, de önállóan élnek a gondozottak, drámai csökkenést eredményezett az antidepresszánsok és szorongásoldó gyógyszerek alkalmazásában. A gondozottaknál csökkentek a depressziós és szorongásos tünetek, javult az alvásminőségük, étvágyuk és tovább tudtak a munkahelyükön dolgozni. „Ha a demenciával élőket tiszteljük és olyan embernek tekintjük, akik képesek az élet dolgaira, akkor nemcsak az ő életminőségük javul, de az egész társadalom javát szolgálja – mutatott rá Antenucci. – Ha az emberek megválaszthatják a szerepüket, sokkal több erőt képesek megmozgatni a tevékenység érdekében, ami jelentősen javítja a mentális egészségüket.”
Forrás: Insider Fotó: Unsplash
