1. Homo horizontalus
Az ágyak egyidősek az emberiséggel. Alszom, tehát vagyok. Tavalyig 80 000 évvel ezelőtti volt az első bizonyíték a növényi matracok használatára. Egy új tanulmány azonban ezt a feje tetejére állította, és 227 000 évvel ezelőttre datálta a dél-afrikai barlangokban a füves ágynemű használatát, amikor a homo sapiens még csak épp felemelkedett. A korai emberek füvet helyeztek egy olyan terület tetejére, amelyet felégettek azért, hogy megszabaduljanak a rovaroktól. Felismerték a jó alvás értékét. Az is látszik, hogy szerettek ágyban maradni: a fűmatracok maradványai között kőszilánkok jelenléte arra utal, hogy még ágyban készítettek kőszerszámokat. Tehát ne érezzünk bűntudatot amiatt, hogy az ágyból használjuk a laptopunkat: az emberi létezés kezdetétől fogva ezt csináljuk.
2. Egyiptom és az alvás művészete
Az ókori egyiptomiak a halál megszállottjai voltak, és ez a megszállottság az alvásnak nevezett „minihalálra” is kiterjedt. Az ágyak, amelyeken a fáraók aludtak 5000 évvel ezelőtt, nem különböztek gyökeresen a ma használtaktól. Téglalap alakú keret rövid (gyakran oroszlán vagy bika formájú) lábakon, összefont nádszálakkal, amelyek matracot, láblécet és furcsa fejtámlát alkottak. Tutankhamont például hat ággyal temették el, köztük egy összecsukhatóval, amely egyedülálló a fáraók temetkezési tárgyai között. A világ első tábori ágya.
3. Eduárd utazóágya
I. Eduárd (1239–1307) minden értelemben szörnyeteg volt. Oké, ez egy kicsit igazságtalan. Középkori angol király volt azzal az eltökélt szándékkal, hogy sikeresebb hódító legyen, mint apja, III. Henrik, és összességében sikerült is neki. Sorra hozta a trófeákat, meghódította Waleset, leigázta a skótokat. Ez persze elkerülhetetlenül nagy mészárláshoz vezetett. Eduárd 13. századi mércével mérve rendkívül magas volt (ami tovább növelte a megfélemlítő hatást). Ez a tény amellett, hogy mindig az országot járta és háborúkat vívott, elengedhetetlenné tette a masszív ágyat. A londoni Tower Edward őrzi annak a baldachinos ágynak a másolatát, amiben aludt, és amit az utazásaira is magával vitt. A királyi háztartás pénzügyi számlái rögzítik az eredeti kifizetést is: „11 shilling és egy fillér fára, deszkára és fűrészelt panelekre a király ágyára, és Anglián keresztül történő szállítására.”
4. A Tudorok rég elveszett ágya
A brit történelem legemlékezetesebb ágya VII. Henrik hitvesi ágya, egy pazar baldachinos darab. Henrik 1486-ban kötött házassága alkalmából készült, a lancasteri vörös és a yorki fehér rózsa látható rajta, amelyek a két ház egyesülését szimbolizálják a rózsák háborúja után. Az igényesen faragott fejtámla két meztelen figurát mutat boldogító, kígyónak ellenálló harmóniában. Lehet, hogy Ádám és Éva (tehát a paradicsomi ágy) vagy Krisztus és Szűz Mária azok, akik Ádám és Éva kis helyi nehézségei után helyreállítják az édeni örömet. Az ágy 500 évre eltűnt, de újra felfedezték, amikor 2010-ben lebontották a chesteri Redland House szállodát. Az ágy a szálloda nászutas lakosztályában volt, kibontották és a parkolóban hagyták, ott fedezte fel valaki. A romantikusok szeretik azt hinni, hogy ez volt az az ágy, amelyben VIII. Henrik fogant.
5. The Great Bed of Ware
Ahogy a neve is sugallja, ennek a darabnak a mérete alapozta meg a hírnevét, elég nagy ahhoz, hogy négy pár is elférjen benne. Körülbelül 1590-ben készült, a feltételezés szerint a hertfordshire-i Ware-i fogadó turisztikai látványosságaként rendelték meg, és Jonas Fosbrooke helyi asztalos készítette. A benne alvók egy része a fejtámlára és az ágyrácsra faragta nevének kezdőbetűit, és 1689-ben, hogy megnyerjenek egy fogadást, állítólag egyszerre huszonhat hentes aludt benne a feleségével. Az ágy irodalmi hírnevet is szerzett: Shakespeare a Tizenkettedik éjszakában, Ben Jonson pedig az Epicœne-ben hivatkozik rá.
6. Shakespeare második legjobb ágya
Shakespeare végrendeletében „második legjobb ágyának” nevezte, és a bútorokkal együtt feleségének, Anne Hathawaynek hagyta. A hagyatékolás egy hónappal Shakespeare halála előtt a végrendeletre firkált pár sorban történt. A feltevés szerint a drámaíró nem szerette a feleségét, aki nyolc évvel volt idősebb nála, és a korai házasságra egy váratlan terhesség miatt kerülthetett sor. Gyakori volt, hogy a legidősebb gyerek – jelen esetben Shakespeare lánya, Susanna – kapta a birtok nagy részét. A 17. századi, jól felszerelt háztartás legjobb ágyát általában a vendégeknek tartották fenn; a második legjobb ágy az ott élőké volt. Egyesek szerint ez lehetett a hitvesi ágy.
7. Uralkodás az ágyból
Az ágyak tekintélyt is közvetíthetnek. A francia „Napkirály”, XIV. Lajos, aki 1643-tól 1715-ig, 72 éven át volt uralkodó, a hálószoba-kormányzás mestere volt. A versailles-i palota szalonját hálókamrává alakította át, és naponta több tucat embert irányított az ágyból. A felkelés és az öltözködés hivatalos állami procedúrává vált, amelyen számos szolga, udvaronc és öltöztető vett részt.
8. John és Yoko békeágya
Elvis Presley-nek megvolt az önkényeztető hamburgerágya, de John Lennon és Yoko Ono 1969 márciusában házasságkötésük után jobban kihasználta ezt a berendezési tárgyat. Először egy hetet töltöttek ágyban nászútjukon az amszterdami Hilton szálloda elnöki lakosztályában, és kijelentették, hogy ez a világbéke alapja – a vietnami háború akkoriban dúlt –, és meghívták a médiát a XIV. Lajos-stílusú darab elé. Aztán két hónappal később Montrealban megismételték a dolgot. Gyakorlati politikai jelentősége nem lett, de legalább egy emlékezetes dal született belőle: The Ballad of John and Yoko.
9. Az én ágyam, Tracey Emin
A művészeket mindig is vonzották az ágyak. Gondoljunk csak Van Goghra, Manet-ra, Lucian Freudra. De senki sem aknázta ki annyira a benne rejlő lehetőségeket, mint Tracey Emin, akinek My Bed című installációja 1998-ban igazán nagy vihart kavart, majd a következő évben a Tate Galériában is kiállították, amikor a Turner-díjra jelölték. Azt mondta, hogy a pompás rendetlenségű ágy, amelyet olyan törmelékek vesznek körül, mint óvszer, vérfoltos fehérnemű, fogamzásgátló tabletták és üres vodkásüvegek, annak a következményei, hogy négy napot töltött depresszióval az ágyban. Éles volt a médiában zajló vita, példátlan volt a kiállítás látogatóinak száma, és felmerült az ősrégi kérdés: „De ez vajon művészet?”
Forrás: The Guardian, Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
