Radha Patel az amerikai Marylandben nevelkedve nem találkozott senkivel, aki házasságszerző segítségével mondta volna ki a boldogító igent, pedig jól tudta, hogy Indiában, ahonnan a családja származott, ez a gyakorlat mindennaposnak számít. Rokonok, megbízható idősek, jó emberismerő asszonyok segítettek a fiataloknak megtalálni „a tökéletes párt”. Ahogyan Faith Hillnek, a The Atlantic szerzőjének elmondta, sokat gondolt erre 2018-ban, amikor a barátai a randiappokról és a pártalálás nehézségeiről panaszkodtak, majd előbb-utóbb feltették neki a kérdést: mégis hogyan találhatnának valakit?
Ez természetesen nemcsak Radha vállalkozására, hanem az egész területre igaz: az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megugrott a kereslet a matchmakerek iránt, olyannyira, hogy 2021-ben a Match Group (a cég, ami többek között a Tindert és a Hinge-et is tulajdonolja) bevezetett egy új szolgáltatást, ahol heti 5 dollárért coachok javasoltak profilokat a felhasználóknak. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy erre az avítt és gyakran elítélt gyakorlatra meglepően nagy igény van a modern társadalmunkban. Egy olyan időszakban, amikor a randialkalmazások segítségével korábban soha nem látott hatékonysággal szervezhetjük szerelmi életünket, sokan inkább arra vágynak, hogy átadják valakinek az irányítást.
Szerzett szerelmek
A matchmakingnek vagyis a szervezett házasságoknak évezredes hagyománya van a világ több pontján is: a zsidó közösségekben gyakran rabbik töltötték be ezt a szerepet, de Japánban is régóta létezik az úgynevezett nakōdo, akinek az volt a feladata, hogy segítsen összeboronálni az egyedülálló fiatalokat. Bár talán nem ennyire deklaráltan, de a középkorban a helyi papok is gyakran hasonló szerepet töltöttek be a közösségben, segítve a családokat, hogy a fiatalok házasságot köthessenek – ennek az iparosodás előtt főleg azért volt jelentősége, mert így a családok együttesen hatékonyabban gazdálkodhattak, ráadásul az „utánpótlás” is biztosítva volt.
A 19. század kezdetétől aztán megjelent a romantikus szerelem ideája, és a házasságszerzés sok kultúrában népszerűtlen opcióvá vált. Persze informálisan gyakran előfordult, hogy barátok, ismerősök hoztak össze embereket, de a pártalálás egyre inkább az egyén saját felelősségévé vált – ami a randiappok megjelenésével aztán hatványozottan igaz lett.
Aki használt már bármilyen randiappot, jól tudja, hogy az online randizás kifejezetten időigényes és nagyon magányos folyamat lehet. A Hinge 2016-os felmérése szerint 500 „húzásból” csak 1 vezetett végül számcseréhez, vagyis rengeteg profilt kell végignéznünk, mire akár egyetlen potenciális jelöltet is találunk. A cég egy másik, 300 felhasználóval végzett kimutatásából az is kiderült, hogy a tagok 81 százaléka sosem talált hosszú távú partnert egyik hasonló randiappon sem. 2018-ban a Badoo nevű randioldal 5000 fős felmérése azt találta, hogy a felhasználók hetente átlagosan 10 órát töltenek a társkereső appok pörgetésével.
A modern alkalmazások lehetővé tették nekünk, hogy otthonról, akár a kanapéról is megtaláljuk életünk szerelmét. Úgy tűnik, mintha a kezünkben levő eszközzel egy csapásra megoldhatnánk szerelmi életünket, de ez egyúttal óriási felelősséget is ró az egyénre. Nem véletlen, hogy az online randizás világában sokan eljutnak arra a pontra, hogy a sikertelen próbálkozások után magukban keresik a hibát: nem elég jó a profilképünk, túl gyorsan válaszolunk az üzenetekre vagy nem elég frappáns a bemutatkozásunk?
Ez a helyzet pedig érthető módon megágyazott a házasságszerzők, vagyis matchmakerek modern reneszánszának. Sokan érzik úgy, hogy a randizás praktikusan és érzelmileg is olyan terhet jelent, amit szeretne kiszervezni – persze ennek megvan az ára, gyakran több száz dollárt is elkérnek a pártalálásban segédkező szakemberek. Egy ilyen szolgáltatással azonban – legalábbis az ígéretek szerint – cserébe sokkal jobbak az esélyeink, hogy tényleg megtaláljuk álmaink partnerét. A matchmakerek a kliensek értékeit, érdeklődését és igényeit figyelembe véve, a korábbi kapcsolataikról is tájékozódva keresnek partnert. Ráadásul ha házasságszerzőhöz fordulunk, sokkal nagyobb az esélyünk hosszú távú párt találni, hiszen egyéjszakás kalandok kedvéért valószínűleg kevesen vesznek igénybe ilyen szakembert. Szintén előny lehet, hogy a házasságszerző segít menedzselni magát a randizás folyamatát is: szükség esetén tanácsokat ad, vagy segít a randi után kiértékelni a helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy több kutatás szerint nagyon gyakran nincs összhangban az, amilyen partnert elképzelünk magunknak és az, amilyen partner mellett végül megállapodunk – vagyis egy külső szem talán hitelesebben lát minket és szükségleteinket, mint mi magunk.
Persze ahogy Eli Finkel párkapcsolatokra szakosodott pszichológus rámutat, az, hogy két ember összeillik-e, leginkább a megismerkedés után derül ki, ahogy egyre inkább mélyül a kapcsolatuk. És még akkor is nagyon sok múlik a szerencsén…
Misztikus, de kényelmes
A párkapcsolatokhoz és a pártaláláshoz való modern hozzáállás egyrészt kényelmet, másrészt „emberséget” vár el. Szeretnénk, ha maradna valami misztikus a szerelemben, de azért hatékonyságra is vágyunk, nem akarunk túl sok időt és energiát vesztegetni a párkeresésre. Önállóak szeretnénk lenni, a család befolyása nélkül akarjuk meghozni ezt a fontos döntést, mégis szükségünk van valamiféle iránymutatásra.
Radha szeretné megmutatni klienseinek, hogy a házasságszerző szerepe igenis modernizálható – ezért is lett a mottója a „Nem olyan, mint a szüleid házasságszerzője”. Ő természetesen már nem a kasztrendszer szerint válogat, különböző vallású és szexuális orientációjú embereknek is segít, és ami a legfontosabb, nem az érintettek szüleivel konzultál, hanem magával a párkereső fiatallal. Sok minden változott tehát, de a szolgáltatás legvonzóbb aspektusa azért ugyanaz maradt: a matchmaker lehetőséget kínál rá, hogy ne kelljen kitalálnod – és még inkább kitapasztalnod –, hogy pontosan mire is vágynál, hiszen van valaki más, aki megteszi ezt helyetted.
Fotó: Getty Images Forrás: TheAtlantic
