- Amikor valaki krónikus betegségben szenved, az emberek körülötte próbálnak minél tapintatosabbak lenni és kerülni az olyan dolgokról való beszélgetést, ami rosszul érintheti az embert.
- Téves logika, hogy a beteg úgyis beszél a krónikus betegségéről, ha majd akar.
- A pszichológus szerint nagyon fontos, hogy aktívan tudjunk hallgatni, amikor egy krónikus beteg ismerősünkkel beszélünk az egészségéről.
„Amióta két évvel ezelőtt autoimmun betegség alakult ki nálam, már tudom, hogy nincs határ a természetes gyógymódokkal például a gyógyíthatatlan betegségemre – mondta a 43 éves nő. – A szomszédom unokatestvére is vegán lett, és soha nem volt jobban!”
Másokat egyszerűen zavarba hoz, most mi is a konkrét betegség. „Az IBS az akkor alapvetően ugyanaz, mint a Crohn-betegség, igaz? – szokták mondani. És természetesen általában sokszor pusztán jó szándékból – minimalizálják, szépítik a helyzetet olyan bókokkal, hogy pedig olyan jól nézel ki, biztos nem is olyan nagy a baj.”
„A legfájdalmasabb az összes reakció közül mégis az, amikor a válasz csend. Sokszor még a régi barátok, családtagok sem jelentkeznek, akikkel óvodás korunk óta ismerjük egymást. Soha nem kérdezik meg, hogy vagyok” – folytatta a Crohn-betegségben szenvedő nő.
„Nem együttérzést akarunk kicsikarni”
„Nem várok senkitől együttérzést. Nincs szükségem kitüntetésre, virágokra, amiért tartós beteg vagyok. De amikor az ember életét fenekestül felforgatja egy diagnózis, amikor az életed a kórházi időpontok, kemény gyógyszerek, mozgáskorlátozott állapot és operáció utáni fájdalom tölti ki, jólesne, ha valaki, aki közel állt mindig hozzád, megértene és azt éreztetné, hogy szeret.”
Sokan kerülik a témát, amikor olyan emberrel beszélgetnek, akinek valamilyen tartós betegsége van, vagy nem tudják, mit mondjanak. Sophie Boord pszichológus szerint „a csend nagyon fájó lehet”. Amikor valakit a krónikus betegségéről kérdeznénk, sokszor a saját kényelmetlenségérzésünket kell félretennünk. A pszichológus néhány jó tanáccsal segít, hogyan nyithatunk a barátaink, hozzátartozóink felé.
A krónikus betegség könnyen elszigeteltté teszi az embereket, nem mernek beszélni róla az ismerősök, barátok, családtagok
1. Emlékeztessük magunkat, hogy a betegség mennyire elszigetelheti az embert
Könnyen belátható, hogy egy tartósan beteg ember számára a hallgatás mennyire negatív érzés lehet. „Azt a következtetést vonhatják le belőle, hogy a barátaik, kollégáik vagy családtagjuk nem hisz nekik, nem érti őket vagy csak nem törődik velük” – mutatott rá a pszichológus.
Azok, akik kívülről nem látható krónikus betegségben szenvednek – például endometriózissal, lupusszal, emésztőrendszeri betegséggel, rheumatoid artritisszel vagy éppen fibromyalgiával küzdenek –, lehet, hogy hónapokon, éveken át éltek úgy a betegségükkel együtt, hogy nem kaptak helyes diagnózist. Hányszor hallhatták, hogy a tünetek csak a fejükben léteznek?
Ebben az esetben a csend a barátok, rokonok részéről stigmatizálja a betegséget, ami még nehezebbé teszi a krónikus beteg számára, hogy valódi támogatást kapjon és kapcsolódjon.
2. A kellő tapintattal is jelentkezhetünk időről időre
Sokan azt gondolják, hogy az egészség magánügy, így azért nem hozzák fel a témát, mert tisztelik a magánszférát. „Az ő logikájuk szerint majd a krónikus beteg úgyis beszél a betegségéről, ha akar – mondta a pszichológus. – Mások azért félnek kérdezni róla, mert nem akarják, hogy felkavarják a beteget azzal, hogy az egészségéről kérdezik.”
A szakember szerint azonban tökéletesen jól lehet valakinek az egészségéről érdeklődni úgy, hogy közben tapintatosak vagyunk: egyszerűen csak kérdezzük meg, hogy vagy?
3. Mit mondjunk és mikor?
A krónikus beteg számára a hallgatás a legfájdalmasabb, ha a közeli ismerősök, hozzátartozók nem beszélnek az egészségi állapotukról
Az mindig a krónikus betegen múlik, kinek és mikor, mit akar elmondani az egészségi állapotáról. Ezért is fontos néhány tényezőt szem előtt tartanunk.
- Ne akkor kérdezzük az egészségéről, amikor társaságban vagyunk.
- Nem kell minden egyes tünetről vagy kezelésről részletesen kikérdeznünk.
De hogyan kezdjünk akkor mégis egy beszélgetést valakivel a krónikus betegségéről?
- „Gyakran gondolok rád, szeretném tudni, hogy érzed magad!”
- „Ha beszélni szeretnél a betegségedről valakivel, itt vagyok. De ha nem, azt is megértem.”
- „Tudok segíteni valamiben a betegségeddel kapcsolatban? Hogy vagy?”
A pszichológus szerint lehet, hogy a barátunk, családtagunk először elhárítja majd a közeledésünket, ám tudni fogja, hogy nyitottak vagyunk a vele való beszélgetésre bármikor.
4. Tanuljunk meg hallgatni
Az aktív hallgatás képessége az egyik legfontosabb, ha a krónikus betegségéről beszélünk valakivel. Ez mindkét fél számára sokat adhat. A másik ember nem azt várja, hogy meggyógyítsuk, tanácsot adjunk, megoldjuk az egészségügyi problémáit.
„Minél gyakrabban beszélgetünk a krónikus betegségről, annál jobban megy majd – mondta a pszichológus. – Még ha néha belecsúszunk is a tanácsokat osztogató ismerős szerepébe, akkor is fejlődhetünk.”
Forrás: The Guardian, fotó: Unsplash, Getty Images
