- Ha automatikusan letudjuk a napi rutint, de teljesen céltalanul, nagy valószínűséggel túlélő módban ragadtunk.
- A pszichológus elmondta, hogyan gátolja a túlélő mód a boldogságunkat és a valódi kapcsolatok kialakulását.
- Ahhoz, hogy kikerüljünk a túlélő módból, apró változtatásokra van szükségünk a mindennapokban, melyek nagyobb jelentőséget adnak a pillanatoknak.
Nagy különbség van aközött, ha csak túl lenni akarunk a napokon, vagy valóban élünk. Amikor túlélő módban vagyunk, az egész élet csak kötelességek sorának érződik. Sokszor azonban fel sem ismerjük, hogy benne ragadtunk ebben a körben. A pszichológus elmondta, hogyan ismerhetjük fel, ha csak létezünk, de nem élünk igazán, mert túlélő módban vészeljük át a napokat.
Miért veszélyes a túlélő mód?
Eliza Hartley pszichológus hangsúlyozta, hogy a napi rutin fontos. A túlélő mód viszont azt jelenti, amikor elvégezzük a feladatokat, követjük a rutinokat és megtesszük, amit meg kell tennünk. Az élet azonban több ennél: öröm, célok és kapcsolódások!
A legnagyobb probléma az, hogy a túlélő módban anélkül ragadunk benne, hogy egyáltalán észrevennénk. Bizonyos szokások és gondolkodásmód még erősebben ebben az állapotban tarthat, így az élet sokkal inkább rutinná válik, semmint élmények sorává.
Ezek a jelei, hogy a túlélő módban ragadtunk
- Minden nap egyformának tűnik: a rutin teljesen mechanikussá válik, bármiféle újdonság nélkül.
- Mindig a hétvégét vagy egy következő nagy eseményt várunk: a pszichológusok ezt sorsfüggőségnek nevezik, amikor nem a jelent élvezzük és éljük meg, hanem mindig valami távolabbi dolgot hajtunk.
- Nem emlékszünk már rá, mikor csináltunk bármit legutóbb csak szórakozásból: a lazítás fontos a lelki egészséghez.
- Érzelmileg kimerültnek érezzük magunkat folyton: az állandó stressz elszívja az energiánkat.
- Még a környezetünkben lévőkkel sem kapcsolódunk: az emberi kapcsolataink felületesek és elhamarkodottak.
- Nem tölt el izgalommal a jövő: elveszítettük a várakozás és reménykedés képességét.
- Nehézséget okoz jelen lenni a pillanatban: az elménk folyton a múltban vagy a jövőben jár.
- Arra várunk, hogy a valódi élet megkezdődjön: azt hisszük, hogy a boldogság csak valamikor a jövőben jön el, de a jelen megtapasztalását halogatjuk.
A pszichológus hangsúlyozta, hogy „nincs tökéletes pillanat, amikor varázsütésre minden a helyére kerül. Az élet most zajlik, a káosz, rutin és bizonytalanság közepén”.
Forrás: ND+, fotó: Getty Images
