- A 90-es évek sorozatai meglehetősen idilli képet festettek a felnőtt életről, a barátságokról és a mindennapi rutinokról.
- A valóságban jóval kevesebb időnk van spontán találkozásokra, és felnőttként a baráti kapcsolatok fenntartása is több energiát igényel.
- A sorozatokban látott hétköznapi helyzetek közül több ma már inkább nosztalgikus tévés klisének tűnik, mint életszerű mintának.
Ha a kilencvenes években nőttünk fel, könnyen lehet, hogy a televízióból tanultuk meg, milyen lesz majd felnőttnek lenni. A Jóbarátok, a Kaliforniába jöttem, a Will és Grace szereplői látszólag pontosan tudták, hogyan kell élni. Dolgoztak, randiztak, barátokkal találkoztak, és mindig jutott idejük egy kávéra vagy egy hosszú beszélgetésre.
A valóság ehhez képest valamivel kevésbé idilli. A Reddit egyik beszélgetésében a felhasználók összegyűjtötték, milyen elképzeléseket alakítottak ki bennük a kilencvenes évek sorozatai a felnőttéletről. Az ötletek között több olyan is akad, amelyet ma már meglehetősen távolinak érzünk a saját mindennapjainktól.
5 dolog, amit a 90-es évek sorozatai teljesen másképp mutattak
Kattints a galériára!




Talán mégsem vezettek félre minket teljesen
A kilencvenes évek sorozatai persze nem életvezetési kézikönyvnek készültek. A sitcomok lényege éppen az volt, hogy a szereplőknek mindig legyen idejük egymásra. Hogy bármikor történhessen valami vicces, és a történethez szükséges emberek mindig ugyanott legyenek.

A sorozatokban látott hétköznapi helyzetek közül több ma már inkább nosztalgikus tévés klisének tűnik, mint életszerű mintának.
Nem feltétlenül azért néztük őket, mert valóban elhittük, hogy minden felnőttnek van egy hatfős baráti társasága, amely naponta együtt reggelizik, hanem mert jó volt elképzelni egy olyan felnőttkort, amelyben mindig akad valaki, akire számíthatunk.
A valóság ennél sokkal zsúfoltabb és kiszámíthatatlanabb. Ám a sorozatok egyik fontos üzenete ma is érvényes: a barátságok számára felnőttként is érdemes időt teremtenünk.
Forrás: Your Tango Fotó: Getty Images, Unsplash