A sajt tökéletesen illik az egészséges étrendbe: amellett, hogy remek kalciumforrás (attól függően persze, hogy milyen tejből készült) a fermentációs folyamatoknak köszönhetően – amiken az előállítás során mennek végig – vannak olyan sajtok, melyek kifejezetten jót tesznek a bélrendszer egészségének. Vértezd fel magad egy nagy adag kísérletező kedvvel, és vesd bele magad a sajtok ízletes világába!
Burrata
A burrata viszonylag fiatal sajttípusnak számít: története 1956-ig nyúlik vissza, amikor Olaszországban hatalmas havazás lehetetlenítette el a zavartalan ételszállítást. Így egy Castel del Monte nevű falucskában Lorenzo Bianchino sajtkészítő, hogy megőrizze a sajtok frissességét, a szendvicsekbe is tökéletesen passzoló mozzarellából kis batyut formázott, aminek a belsejébe tejszínt és stracciatella nevű lágy sajtot töltött. A végeredmény mennyei lett: belül krémes, friss tejszínre és vajra emlékeztető, magában fogyasztva is csodás, de koktélparadicsommal, kevés olívaolajjal és friss bazsalikommal vagy oregánóval megszórva fokozható az élmény!
Caciocavallo
A caciocavallo nevű, körte formájú sajt a dél-olaszországi sajtkészítők egyik tipikus, tradicionális terméke. Ezt a tehén- vagy bivalytejből készült sajtot a formázást követően párba kötik, és 30 napig érlelik. Vékony, sima felületű héj borítja, minél érettebb, annál erőteljesebb a színe is. Maga a sajt kemény és zsíros, íze kellemes, aromás, kezdetben édeskés, majd az idő múlásával fűszeressé válik. A caciocavallo ételekbe reszelve kiváló ízesítő, de ha még nem túl érett, magában, kenyérrel és zöldségekkel is isteni. Sós torta is készíthető belőle, de felolvasztva tésztaszószként is beválik.
Gorgonzola
Churchill elnök annyira odáig volt ezért a sajtért, hogy az azonos nevű várost pirossal jelölte a térképeken, nehogy lebombázzák. A gorgonzola egy lágy nyers sajt kékes-zöldes csíkozással, amit a benne lévő penészgombák rajzolnak bele. A gorgonzola eredetéről több legenda is kering, a leghíresebbek szerint egy szerelmes sajtkészítő tévedéséből alakult ki, és hódította meg az egész világot. Állaga is többféle lehet, a belseje többnyire lágy, krémes, szétolvad a kóstoló szájában. Kezdetben édeskés ízű, ám ahogy érik, úgy válik egyre karakteresebbé, már-már csípőssé. Fogyasztható magában, dióval, mézzel, fügével, almával vagy körtével kísérve, de rizottókba, tésztákba keverve is fantasztikus!
Montasio
Az észak-olasz Friuli régióban készülő Montasio sajt az alpesi sajtfélék közé tartozik. Rendkívül nagy múltra tekint vissza, abban, hogy igazán széles körben elterjedt, nagy szerepe van a bencés szerzeteseknek, először ugyanis egy Moggio Udinese-ben található kolostorban készítették. Négy érlelési változata ismert, a 60 napos puhább, visszafogottabb ízvilágú, míg a leghosszabban érlelt, másfél éves sajt keményebb, kérgesebb, sötétebb színű és karakteresebb ízű. Friuliban előszeretettel fogyasztják borkorcsolyaként, de lereszelve és hagymával, aprított krumplival összesütve tipikus helyi ételt, úgynevezett fricót sütnek belőle öblös serpenyőben.
Parmezán
Ha szóba kerülnek az olasz sajtok, valószínűleg mindenkinek a parmezán ugrik be elsők között, de persze a mozzarella is a népszerűbb itáliai sajtok közé tartozik. Ezt a sajttípust legalább 9 hónapon át érlelik, de vannak olyan nemesebb darabok is, amelyek 2,5 éven át várnak arra, hogy felszeljék és elfogyasszák. A parmezán előállítása az olasz sajtkészítők szívügye, szigorú ellenőrzési feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy kiérdemeljék a kiváló minőséget igazoló tanúsítványt. Igazán sokoldalúan használható, fogyasztják nyersen, kis darabokra törve, reszelve és tésztára, rizottóba, levesekbe szórva, de húsok mellé is kínálják és a tésztákhoz, gnocchihoz készült sajtmártásba is belekerülhet.
Fotó: Getty Images
