Akár hiszed, akár nem, a tészta lelkét mindössze két hozzávaló teszi ki, a liszt és a tojás. Ennek tökéletes elegyéből nyújtják megfelelő vastagságúra a híres olasz pasztát, amit a bennfentesek szerint legjobb frissen fogyasztani, de akkor sem okoz csalódást, ha szárítás után használjuk fel. Nem túlzás azt állítani, hogy a tésztafélék tárháza végtelen, ugyanis megszámlálhatatlanul sok formában készülnek, és a hozzávalók variálásával tényleg a csillagos ég szab határt a változatosságnak!
A klasszikus tészta színe sárga, aminek intenzitása a benne lévő tojás mennyiségétől és minőségétől függ, de színes tésztával is találkozhatunk: spenóttal, céklával, édesburgonyával különleges árnyalatúra színezik sok helyen a tésztát, de fekete tésztát is kaphatunk, ez a tintahal sötét színű tintájától lesz olyan mutatós. Ha kedvet kaptál az otthoni tésztagyártáshoz, itt mindent megtudsz hozzá!
Formabontó tésztafélék: hányat ismersz közülük?
Lasagne
Ez a téglalap alakú tésztatípus, ami többnyire 12-18 cm hosszú, Nápolyból ered, az első recept, amiben említésre került, a XIV. századból származik. Erről kapta nevét a paradicsomos-húsos vagy zöldséges raguval, besamelmártással és sajttal rétegezett tésztaétel. Különlegessége, hogy nem kell előfőzni: száraz tésztaként kell a rétegek közé tenni, és hagyni, hogy a sütőben minimum 20-25 perc alatt megpuhuljon. Itt is van hozzá egy szuper lasagne-recept!
Frissen készült lasagne
Farfalle
A farfalle, azaz a masnitészta 6-15 mm nagyságú, fodros szélű tészta, amit lobogó sós vízben főznek készre, körülbelül 12 perc alatt. Nemcsak szószokkal fogyasztják előszeretettel, hanem tésztasalátákba is teszik, hiszen igazán mutatós. Észak-Olaszországban készítették először a XVI. század küszöbén.
Farfalle, az olasz masnitészta
Orecchiette
Ez a hangzatos név lefordítva igazán vicces, annyit tesz: fülecske, ami miatt magyarra általában fültésztaként fordítják. Ha jobban megnézzük, tényleg olyan, mintha kicsi fülek várnának a sorukra a zacskóban, hogy forrásban lévő sós vízbe pottyanhassanak, és ott kb. 12 perc alatt tökéletesre főjenek. Puglia meseszép régiójából ered, ahol a tradíciók szerint ma is kézzel készítik ezt a tésztafajtát, amit általában húsos mártással fogyasztanak, például nyúlhússal és fehérborral.
Orecchiette, azaz fültészta
Cannelloni
Legegyszerűbben csőtésztának nevezhetjük, hiszen 12-15 cm hosszú, 3-6 cm átmérőjű hengereket formáznak, amikor készítik. Eredete nem ismert, azt azonban tudják róla, hogy eredetileg téglalap alakúra nyújtották, megtöltötték, majd feltekerték. Ennek az eljárásnak lett a továbbfejlesztett változata a cannelloni, ami már eleve hengeres formájú, így készen áll arra, hogy valamilyen testesebb szósszal megtöltsék, sütőbe tegyék, és hagyják, hogy ott megpuhuljon (a lasagne-hoz hasonlóan).
Canelloni, azaz csőtészta
Penne
A penne, azaz a tolltészta 3-5 cm hosszúságú, emiatt a rövidebb tészták közé sorolható. Készül bordázott verzióban és teljesen sima felülettel, ez utóbbit penne liscie néven találjuk az olasz boltok polcain. Dél-Olaszországban készítették először, majd akkora népszerűségre tett szert, hogy Itáliában ez számít az egyik leggyakrabban használt tésztatípusnak. Több régióban sajátos nevet fundáltak ki neki, ezek közül az egyik igen hangzatos a maltagliati, azaz rosszul vágott tészta. Próbáld ki a vodkás-paradicsomos pennét!
Cavatappi
Ez a 3-6 cm hosszú, spirál alakú tészta az átlagosnál valamivel rövidebb idő alatt megfő, 9-10 perc is elegendő ahhoz, hogy kellően megpuhuljon a forrásban lévő vízben. A magyar nyelvben csavartcsőnek hívott tésztához jól passzol a zöldséges, a húsos, a halas és a sajtos-tejszínes mártás is. Nevét a formájáról kapta, hiszen meglehetősen hasonlít egy dugóhúzóra, ezt jelenti a cavatappi.
Cavatappi, azaz dugóhúzó tészta
Fotó: Getty Images
