Bobák Szilvi
Nálam nincs karácsony Ízek, imák, szerelmek és Napsütötte Toszkána nélkül… A családom már csak a szemét forgatja, ha meghallja, hogy megint ezt akarom nézni, de körülbelül ez az évnek az egyetlen időszaka, amikor jól esik langyos filmek előtt ábrándozni. Év végén mindig világmegváltó terveket szövögetek a következő évre, ez a két újrakezdésről, női létről, karrierről és idegen kultúrákkal való találkozásról szóló film inspirál abban, hogy újraértelmezzem a jelenlegi életemet és egy nagy levegő után fejest ugorjak valami komfortzónán túli dologba.
Benedek Berta Flóra
Karácsonyi heverészés mindig jó indok arra, hogy különböző filmmaratonokat tartsunk. Általában a nerdy vonalat képviselve: a Harry Potter, Star Wars, A Gyűrűk Ura filmsorozatok kerítenek minket hatalmukba, és kiütik a Grincset, a Télaput és társait. Ezek közül a legeslegnagyobb kedvencem a Harry Potter filmsorozat, mely gyerekkorom óta minden évben szerepel a listán, bár bevallom nem csak az ünnepek idején bolondulok a mágiáért, ami általában nagyon szórakoztatja a környezetemben élőket. Talán azért is vagyok nagy rajongója ezeknek a filmeknek, mert nem csupán látványában kápráztatja el az embert, hanem rejtett mondanivalója is pozitív érzelmeket vált ki belőlem. A kisfiút szomorú helyzete sarkallja a képzeletbeli világ megalkotására, hogy átvészelje a nehéz időszakokat, a Csillagok háborújában a világűr rejtelmeinek megalkotása és kivetítése mindig elkápráztat, A Gyűrűk Ura részletesen megalkotott vizuális élménye és az izgalmas történet együttese évek múltán sem okoz csalódást. Bár idén más a helyzet, mert a varázsvilág más meglepetéseket rejtegethet egy 18 hónapos gyerekkel. Az is lehet, hogy idén csak a 9 és ¾ vágányig jutunk el és nem tovább.
Bodnár Zsófia
Ha már limonádé filmek, akkor számomra az egyik legkedvesebb romkom a Zene és szöveg Drew Barrymore-ral és Hugh Granttel. Az elfeledett popcsillaghoz virágot öntözni érkezik az egyetemista lány, aki újra ihletet ad az ismét visszatérni vágyó sztárnak, olyannyira, hogy egy ifjú mainstream énekesnő slágergyanús duettjét végül közösen írják meg. Hugh Grant most is hozza a kissé kiégett, mégis szerethető zenészlegenda archetípusát, míg Drew Barrymore az elbűvölő, naiv, mégis önbizalomhiányos álmodozót. Ez az a hollywoodi alkotás, amit nem csak karácsonykor, de bármelyik pihenős estén újra és újra képes vagyok megnézni, ráadásul a rajongásom 14 éves korom óta tart, amikor az angoltanárom először kölcsönadta DVD-n. Ha egy dolgot kéne mondani, amiért tényleg érdemes megnézni, akkor az a 80’as évekbeli videoklipes visszatekintés legyen, amelyben a Pop! zenészei (Hugh Grant és Scott Porter) zseniálisan hozzák a korszellemet.
Molnár Anikó
Egyébként is imádom a fantasy és sci-fi filmek világát, de karácsonykor különösen hozzájuk húz a szívem. Szeretem, hogy távol tartanak a valóságtól, kikapcsol közben az agyam, pontosan erre a rekreációra van ilyenkor szükségem. Minden szeretett fantasy közül két sorozatot szoktam biztosan végignézni, már nem is tudom hányadszorra. Egyik természetesen (legalábbis nekem) a Harry Potter filmek – talán mert pontosan ekkor olvastam őket anno az egyetemi vizsgaidőszakokban, vagy a bentlakásos iskola feeling, nem tudom, de nekem egyszerűen kellenek a békés karácsony estékhez. Kívülről tudom őket, számtalanszor láttam és olvastam, mégis újra és újra előveszem, Doby halálakor pedig századszorra is bömbölök, vagy egy jól irányzott mozdulattal kimegyek a szobából… A másik „ünnepi kellékem” A Gyűrűk Ura sorozat – amit hála az égnek pár éve meghosszabbíthatok a Hobbit filmekkel. (Most is épp az utóbbi megy a háttérben… ) Valami bensőséges, megnyugtató érzés köt hozzájuk, valami gyerekkorból ismerős, vágyott és hiányzó érzés – már akkor is a könyvek és filmek fantáziavilágában menekülve teremtettem meg magamnak azt, ami a hétköznapokból hiányzott. Valahol olyanok ők, mint gyerekkorunk meséi – a Jó és Gonosz állandó harca a tét, ahol végül mindig győzedelmeskedik a Jó. Maradtam az az örök romantikus álmodozó, aki hisz ebben, ezt a meggyőződésemet pedig makacsul táplálják (Ők is) minden évben ilyentájt! PS.: Entek forever!
Lampért Zsófia
A karácsonyt is nagyon vártam mindig gyerekkoromban, de különösen imádtam a két ünnep közötti pár napot, amikor a húgommal többek között filmmaratonnal is múlattuk az időt. Amikor először láttuk a tévében a Sissi trilógiát Romy Schneiderrel a főszerepben, azonnal a rajongóivá váltunk. Nem is tudom, mit szerettünk a legjobban benne: a hatalmas ruhakölteményeket, a királyi pompát vagy a keserédes szerelmi szálat, de onnantól hagyománnyá vált, és minden évben alig vártuk, hogy vetítsék a tévében. Aztán megjelent a videó, a DVD – szerencsére, mivel a tévécsatornák már nem tűzték műsorra, de mi mindig megnéztük együtt a három részt. Felnőtt korunkban is megtartottuk ezt a szokást, ám valószínűleg már nem is annyira a bécsi királyi udvar miliője miatt nézzük, hanem mert amíg tart, pont úgy érezzük magunkat, mint kislány korunkban, közös fotelben kucorogva.
Tóth-Szántó Krisztina
Tinédzserként a nagynénémmel, a húgommal és az unokatesómmal karácsonykor valahogy mindig előkerült az egyik nagy családi kedvenc az Űrgolyhók, bekucorodtunk, sütit eszegettünk és jókat derültünk. (Kövezzen meg minden Star Wars-rajongó, de én ezen és nem a trilógián nőttem fel!) Először, ha jól emlékszem, nem is mint paródia néztük, fogalmunk sem volt, hogy köze van a Star Wars-filmekhez. Egy ideje sajnos kimarad a karácsonyi programokból (gyerekekkel már nem a mi választásunk legtöbbször, hogy mit nézünk, ha egyáltalán nézünk valamit). Éppen ezért most meg is fogadtam, hogy idén karácsonykor megmutatom a fiamnak! Hátha a hagyomány folytatódik.
