Rezes Judit: “Remélem, hogy ősszel újra színpadra tudok lépni”

2020. május 11. |

Második kisfia születése után éppen most tavasszal tért vissza a Katona József Színházba. Májusban már a Hatszín Teátrumban is próbái lettek volna, nyáron pedig előadásai – a koronavírus azonban közbeszólt. A járvány kezdete óta Rezes Judit színésznő is a négy fal között tölti a mindennapjait, azt viszont már most tudja, hogy a koronavírus-járvány után mi lesz az első dolga.

rezes_judit

Mit csináltál éppen, amikor márciusban beütött a koronavírus?

Amikor beütött a vírus, én még itthon voltam a kisfiammal. Tavaly márciusban született meg a második fiam, úgyhogy még éppen itthon voltam, bár akkor már visszavettem két darabot a Katona József Színházban. Tulajdonképpen az én életemben olyan értelemben nem hozott nagy változást, hiszen abban az időben nem dolgoztam agyon magam, viszont már pont abban a stádiumban voltam, amikor nagyon jólesett, hogy végre nyithatok kicsit a külvilág felé. Jó volt, hogy el tudok menni esténként előadásra, tudok találkozni a barátokkal. Ebből a szempontból nehéz volt, hogy pont most kellett visszazárkóznom.

Milyen érzések kavarogtak ekkor benned?

Az első idő nekem nagyon nehéz volt, pont ezért, mert már nagyon bennem volt, hogy ki szeretnék menni, és hirtelen erre nem volt lehetőségem. Aztán a nagyobbik fiammal elkezdtük az itthon tanulást, ami nem volt egyszerű. Azóta pedig hullámzó az állpotom. Persze nagyon örülök, hogy ennyit együtt vagyunk, de most érzem csak át igazán, milyen jó is, ha az embernek lehetősége van kicsit kimozdulni, a városba bemenni, a nagyszülőkhöz elmenni, kirándulni… Ezt mind természetesnek vesszük, és most hirtelen nincs rá lehetőségünk.

Olvastad már?

Ezt a bezártságot nagyon sokan arra használják, hogy fejlesszék magukat, kiéljék a kreativitásukat. Neked voltak ilyen próbálkozásaid?

Azt én is érzékelem, hogy most a karantén alatt mindenki próbál túlélni, és belefognak különféle dolgokba, verseket mondanak, felolvasnak. Az ilyesmi megnyugtathatja az embert, viszont én a gyerekek miatt eléggé le vagyok terhelve, úgyhogy én most abba a táborba tartozom, akikben nem ég a tettvágy, hogy ilyeneket csináljon.

Jó lenne fejleszteni magam, de a napok nagy részben a fiaimmal vagyok. A kicsivel még állandóan foglalkozni kell, és bár a nagyobbik már önállóbb, természetesen rá is oda kell figyelnem. Ez az, ami az időmet teljesen kitölti, de azért próbálok időnként olyan dolgokat is csinálni, amik csak rólam szólnak. Még a karantén előtt egy kedves barátom és coachom, Zempléni Zsófia segítségével belekezdtem egy meditációs programba, aminek a nagy részét már most, a koronavírus alatt csináltuk, és ez nagyon sokat segített. A meditáció nagyon jó lehet az ilyen helyzetekben.

A színésztársaiddal tartod a kapcsolatot, próbáljátok egymásban tartani a lelket?

Persze, szoktunk telefonálni, van egy közös csoportunk is, ahol tudunk beszélgetni. És ebben a két hónapban voltak már különféle feladataink is. A Katona József Színháznak gyártottunk itthon oktató jellegű kisfilmeket, például arról, hogy hogyan kell megfelelően fertőtleníteni. Ezek ilyen vírusvideó-szerű felvételek, amik elérhetők a színház honlapján.

Ha jól tudom, pont most tértél volna vissza a Delta Produkcióhoz is.

Igen, az úgy lett volna, hogy májusban felújítjuk a  Loveshake – Az élet összeráz című darabunkat, amit akkor tettünk le, amikor elmentem szülni. Lettek volna próbáink, nyárra pedig előadások.

Ez az a darab, amiben a pároddal, Szabó Győzővel játszol együtt. Mesélnél róla egy kicsit?

Kövesd Zsuzsa producerrel, Wagner-Puskás Péter zenei rendezővel és Szabó Győzővel készítettük ezt a zenés előadást, ami a Győzővel közös életünkről szól. Volt 2014-ben egy Szombati esti láz című műsor, amiben Győzővel együtt szerepeltünk, és utána gondolkoztunk azon, hogy milyen jó lenne, ha tudnánk még együtt dolgozni a színpadon, ekkor jött a darab ötlete. Szerettünk volna táncolni és énekelni, úgyhogy elkezdtünk zenénket kiválasztani, és végül köré tettünk egy sztorit, egy pár történetét. Ahogy egyre többet dolgoztunk rajta, végül az egész darab története a kettőnk kapcsolatára épült.

Akkor ez számotokra egy elég intim előadás?

Igen, de nem egy túl dokumentarista előadás. Az életünk fontos részeit mutatjuk meg színpadi helyzetekben.

Hogy látod, lesznek még ebben az évben vajon előadásaid? 

Nagyon remélem, ebből a szempontból pozitív vagyok. Remélem, hogy ősztől színpadra tudok majd lépni. Az viszont egy érdekes kérdés, hogy vajon, ha kinyitják a színházakat, az emberek mit szólnak majd… Mernek-e jönni? Vagy pedig óvatosak lesznek? Nagyon érdekes szituáció lesz.

Mi lesz az első dolog, amit a karantén után csinálni fogsz?

Hát, ez nehéz kérdés. Tudom jól, hogy mit szeretnék, meg szeretném látogatni az édesanyámékat, a nagymamámat. De hogy erre mikor lesz lehetőség? Attól, hogy feloldják a karantént, még nem biztos, hogy ez a vírus is eltűnik. Ugyanúgy veszélyes lehet az idősebbekre… De biztos, hogy ez lenne az első, amit csinálni szeretnék.

Olvass tovább!

Online látogathatjuk a Trafót

Online látogathatjuk a Trafót

Márciusban online formában nyílt meg a Trafó Galériában Dorota Gawęda és Eglė Kulbokaitė RYXPER1126AE című kiállítása. A Svájban élő lengyel-litván művészpáros április 26-ig látogatható anyaga a performansz érzékelésbeli lehetőségeinek kiterjesztésével kísérletezik egy közösségi élmény illatlenyomata alapján.

Fotó: Nánási Pál

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

3 lélekmelengető mesekönyv a hideg napokra hideg idő

3 lélekmelengető mesekönyv a hideg napokra