Heti kultkedvenc: Markó Luca fotográfus

2021. december 02. |

Érzékeny, izgalmas, nyers és igaz: Markó Luca fotós analóg fotósorozatában az anyaság pillanatait mutatja meg úgy, ahogy azt csak ritkán láthatjuk. Képei őszinték, valóságosak és átértékelnek.

Markó Luca vizuális alkotóművész 1992-ben született, egyetemi tanulmányait bölcsész szakon kezdte, de hamar rájött, igazán a vizuális művészetek izgatják. Felvételizett a MOMÉ-ra, ahol 2018-ban, media design szakon szerzett diplomát. „Szeretek kísérletezni a különböző médiumokkal, az utóbbi néhány évben viszont a fotózásban merültem el igazán” – meséli a fiatal édesanya, aki terhessége idején kezdett el teljesen analóg technikával fotózni. „2019-ben készítettem a Türelemjáték című sorozatomat: a terhesség, az átalakulás és a várakozás összecsengett az analóg fotózási technikával, nem derül ki rögtön, hogy milyen fotót lőttél. A hétköznapok során hatalmas motiváló erő volt ez számomra, mindig nagyon vártam, hogy visszakapjam az előhívott tekercseket.”

Az ezt követő éveket bár beárnyékolta a pandémia, Luca, aki időközben édesanya lett, nem hagyott fel a fotózással. „Nagyon érdekel az anyakép, a társadalmi elvárásokkal terhelt ideál, a női test, amiről 2021-ben is rengeteg szó esik – gondolok itt az abortusz kérdésére, a szülészeti erőszakra, arra a másfajta gondolkodásmódra, ami az egészségügyben mind a mai napig jelen van. Nagyon izgat, hogy egy anya tekintetén keresztül hogyan lehetne megmutatni, mi zajlik valójában. Nekem kifejezetten az volt fontos, hogy a saját, vagyis egy újdonsült édesanya, nő világát mutassam meg ennek az időszaknak a szorongásaival és örömeivel” – magyarázza Luca, és hozzáteszi, a fotóinak ugyan van egy natúr jellege, személyes kiindulópontja, el is oldódik attól.

„Sokat fotózom, beépítem a mindennapjaimba, sok a feljegyzés, az újrajátszás, a helyzetek, az apró mozzanatok megtalálása, kiemelése és újralkotása, átrendezése. Fotókban gondolkodom, a legegyszerűbb dolgokról is egy képkocka jut eszembe. Például, ahogy becsomagolom és beteszem a hűtőbe a kislányom megmaradt fél gyümölcsét; ahogy a mellkasomon alszik és ott marad a nyoma; ahogy mozdulatlan próbálok maradni, hogy ő pihenhessen. Közben ez egy játékos terápia is, ami kimozgat a mindennapi rutinból” – magyarázza a fiatal művész, aki első eldobható kameráját tízéves korában kapta, amivel egy egész nyarat végigfotózott. „Emlékszem, a képekkel nagyon elégedetlen voltam, összetéptem, aztán újra összeragasztottam egy füzetbe azokat. Kézírással képaláírásokat is készítettem hozzájuk. Amikor sok évvel később megtaláltam, nagyon megörültem. Jó volt látni a gyermeki látásmódot, az akkori fókuszt. Békákat, siklókat, gyereklábakat fotóztam. Mind a mai napig őrzöm ezt a füzetet.”

Luca, bár a megrendelői munkái során digitalis kamerával is dolgozik, amikor csak teheti, analóg technikát alkalmaz. „Szeretem az analógban rejlő véletlenséget, a kiszámíthatatlanságot, azt, hogy nem kattintok el egy csomó képet, hanem leragadok egynél, amitől sokkal sűrűbbé, koncentráltabbá válik a folyamat. Gyakran küzdök, mégis egyre gyakrabban érzem, hogy egy kép megvan. A digitális fotózásban számomra nincs meg ennek a mágiája.”

A fotós édesanya látásmódja bár egyedien izgalmas, elárulja, számos fotográfus munkássága volt és van nagy hatással rá. „Nagyon szeretem a finn Jari Silomäki munkáit, kedvenceim a My Weather Diary és a Rehersals for Adulthood sorozatai. Munkásságát a szakdolgozatomban is elemeztem. A szintén finn Elina Brotherust is követem, ő nagyon személyes anyagokat készít, ugyanakkor van bennük egy univerzális csavar, ami egyszerre el is távolít. Sophie Calle munkái is fontosak nekem, és nem lehet nem megemlíteni a japán Rinko Kawauchit. A magyar alkotók közül Puklus Péter, Szász Lilla és Perlaki Márton munkáit szeretem leginkább.”

Still Waiting

Markó Luca Still waiting

Markó Luca Still waiting

Markó Luca Still Waiting

Markó Luca Still Waiting

Markó Luca munkáit ITT tudod megnézni!

Olvasd el ezt is!

Heti kultkedvenc: a Dűne

Heti kultkedvenc: a Dűne

Kíváncsiak vagytok rá, mi mit olvastunk, néztünk vagy éppen milyen régi/új kulturális felfedezést tettünk? Ezen a héten újságíró kollégánk, Czvitkovits Judit meséli el, hogyan került a Dűne hatása alá.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra