Az elmúlt napokban bejárta a sajtót a magyar kulturális élet elmúlt időszakának egyik legszomorúbb híre: végleg legördülhet a függönyt az Átrium színpadán. A kulturális TAO négy évvel ezelőtti eltörlése vezetett oda, hogy az ország egyik legfontosabb és legnépszerűbb független alkotóközössége búcsúzni kényszerülhet, annak ellenére, hogy bár kérelmezték a támogatást, kérelmére 2021 novembere óta nem kapott választ a színház. Összehasonlításképpen: míg az Átrium egy jegyre lebontva 0 forint támogatást kapott, a Nemzeti Színház 70 ezret, az Átriumhoz hasonló méretű Játékszín pedig összesen 200 milliót.
Ez azt jelentené, hogy nem láthatjuk többet az intézmény falai között Alföldi Róbertet, Péterfy Borit, Bánsági Ildikót, Bánfalvi Esztert, Farkas Franciskát, Farkasházi Rékát, Hartai Petrát, Hernádi Juditot, Hevér Gábort, Huzella Júliát, Molnár Áront, Molnár Piroskát, Mucsi Zoltánt, Stohl Andrást, Varga Ádámot és még számtalan hihetetlenül tehetséges színészt. Nem nézhetjük meg többet a mindig teltházas Az Őrült Nők Ketrecét, amire alig lehet jegyet szerezni, az Igenis, miniszterelnők úr!-at, az Isteni végjátékot, a Szocioplyt, A trianoni csatát és a többi sikeres előadást sem.
Nekem nagy kedvencem volt az Átrium – Klaus Mann regénye alapján készült – Mefisztója, ami Alföldi Róbert utolsó rendezése volt a Nemzeti Színház igazgatójaként. Bár kabarévá dolgozták át, valójában kevés viccen lehetett felszabadultan nevetni, és nagyon is komoly volt a mögöttes tartalma, ahogy az eredeti műnek is. Az eredeti változatot mosták össze a mai magyar valósággal, de annyira, hogy utóbbinál a színészek is a saját nevükön játszanak, Urbán András rendezésében. A darab zsenialitása abban rejlik, hogy a színészek, vagyis Huzella Júlia, Péterfy Bori, Hartai Petra, Nagyabonyi Emese, Tornyi Ildikó és Alföldi Róbert improvizáltak, a saját ötleteiket vitték bele a darabba. Az „explicit színházi tartalom” valóban 18 éven felülieknek szól, és pont arról a társadalmi és kultúrharcról (is) mesél, ami most az Átriumot ellehetetleníti.
Azt az Átriumot, ahol nincsenek tabuk. Ahol a színészek ugyanúgy célkeresztbe veszik egymást és saját magukat, ahogy a kormányt, az országot és az egész világot. Naiv dolog lenne arról álmodozni, hogy a hatalom képes belenézni abba a tükörbe, amit az Átrium tartott elé. Mélyen belenézni és változtatni, mert nem csak akkor kell ápolgatnia a kultúrát, ha az kedvére való.
A nézők és a kávézók már összefogtak, utóbbiak közül többen csütörtökön minden eladott kávéjuk bevételét az Átriumnak adományozzák, a színházat emellett támogatja Budapest II. kerülete, valamint a főváros is. Amikor ez a cikk íródik, még nem lehet tudni, hogy mi lesz a színház sorsa a csütörtöki adománygyűjtő rendezvény után. Azt viszont lehet tudni, hogy a támogatók már több mint 40 millió forint adományt gyűjtöttek össze az Átrium számára – ebből is látszik, hogy szükség van rá.
Frissítés: bár még nincs rá biztos fedezet, az Átrium meghirdette tizedik évadát.
Bővebb infó az Átrium honlapján és Facebook-oldalán!
Fotó: Lakatos Péter – Átrium
