Nő: Drágám, szeretlek!
Férfi: Mit mondtál? Megetted?
Ez a kis éttermi kérdés-felelet csak addig vicces, amíg nem veled történik meg. Ha azonban te is a felhőben élsz, azok között, akik háttérzajnak tekintik a valódi világot, mert folyton az okos cuccaikba kapaszkodnak, akkor nemsokára te is félreértheted az életed.
Manapság szinte már mindenki rendelkezik okostelefonnal, tablettel és más elektromos kütyüvel. A technika mindenhová elkísér bennünket, a hálószobában, a munkahelyünkön, még a mosdóban is elválaszthatatlan társunk lett. A technika ezen új vívmányai számos előnyt rejtenek magukban, hiszen lehetővé teszik a gyors információszerzést, segítségkérést, sokféle új kommunikációs csatornát kínálnak, amelyek megkönnyítik a kapcsolattartást a világ különböző pontjain élő barátainkkal.
Paradox módon viszont ezek az eszközök ahelyett, hogy megerősítenék az emberi kapcsolatokat a közvetlen környezetünkben, inkább sok esetben eltávolítják az embereket egymástól, magányba taszítva őket, mivel az élő kapcsolatok helyére mindig több az online jelentkező. Néhány évvel ezelőtt például még senki sem gondolta volna, hogy a párok magánéletébe alattomos módon bekúszik egy új vetélytárs: egy „intelligens” eszköz. Ma már nem csak az anyagi, a gyereknevelési kérdések, a szex gyakorisága, az eltérő életcélok jelenthetik a fő konfliktusforrást egy pár életében, hanem a túlzott mobil használat is központi problémává válhat. A virtuális világ ugyanis annyira beszippantja használóját, hogy az illető már nem is látja, hogy mi zajlik körülötte, viselkedése közömbössé és passzívvá válik és idejének jó részét felszínes kapcsolatok kialakítására és fenntartására fordítja.
A legtöbben nincsenek tudatában függőségüknek. Észre sem veszik, hogy az okos telefonjuk válik a legjobb kebelbarátjukká. Tökéletes unaloműző, használhatjuk chatelésre, játékra, olvasásra, képek posztolására, emailezésre. Egy igazi, nélkülözhetetlen multifunkcionális társ! Ha az egyik közösségi oldalon nincs semmi hír, akkor a másikon biztosan van, de amíg azzal telik az idő, hogy semmit sem találunk, addig egy következő oldalon úgyis megjelenik valami, amit aztán jól megszeretgetünk, megutálunk, megválaszolunk, megkérdezünk stb. és ez így mehet egész nap, anélkül, hogy lementünk volna a boltba kenyeret venni. Ez a legjobb módja annak, hogy elszigetelődjünk a környezetünktől. Mindemellett az online térben mindenki azt hazudik magáról, amit akar. Fenntartva az illúziót, hogy a boldogság és a siker alapja az, hogy hány fotót posztolunk magunkról egy nap. Az emberek többsége a like-okból, posztokból és selfie-kből olyan hamis képet alakít ki magáról, amelyhez a valódi személyiségüknek nem sok köze van, de nagyon jól beleillik abba a virtuális térbe, ahol senki másról sem tudni, hogy mennyire őszinte.
Ha a kapcsolatainkat tekintve a hangsúly áthelyeződik a minőségről a mennyiségre, az a párkapcsolatainkra is előbb-utóbb hatással lesz, mivel virtuális partnerekből gyorsabban és többet lehet gyűjteni, mint élő, személyes kapcsolatokból ugyanannyi idő alatt. Ez később egyre nagyobb problémát jelenthet majd a házasságban is, mert a párok hajlamosak lesznek elhanyagolni egymást és a kommunikációt az okos eszközeiken elérhető virtuális lehetőségek miatt.
Vannak, akik több mindent osztanak meg magukról az egyes közösségi felületeken, mint szemtől- szemben azzal, akivel kapcsolatban élnek. Ennek következménye, hogy a kényelmetlen helyzeteteket aztán már nem akarják felvállalni egy face-to-face helyzetben, mert azt már túl terhesnek érzik. Ehelyett inkább a virtuális térben megbújva üzengetnek a másiknak ahelyett, hogy leülnének megbeszélni a dolgokat. Vállalnunk kell a megmérettetést, amelyet egy élő interakció jelent és nem szabad elbújnunk mindenféle chat ablakok mögé, ahonnan csak leskelődni tudunk.
A félreértések elkerülése végett nem démonizálni akarom az okos technika adta lehetőségeket, mert az előnyeik is nagyon fontos hatást gyakorolnak az életünkre, hanem inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire egyszerű elveszíteni a kontrollt és szép fokozatosan kütyü függővé válni anélkül, hogy azt észrevennénk.
Valójábana túlzásba vitt használatjelenti a problémát, amikor nem tudunk többé helyesen rangsorolni és a valódi, élő kapcsolatainkat előtérbe helyezni. Képzeljük el, hogy a párunkkal étterembe megyünk egy romantikus, meghitt vacsorára, de ahelyett, hogy megajándékozna bennünket a figyelmével, képtelen megállni, hogy ne pillantson kényszeredetten 5 percenként a telefonjára. Van, aki ugyanezt „hivatalból” teszi és nem akarja elengedni a munkáját, elkezd emailekre, smsekre válaszolni, felveszi a kollégák késői telefonját.
Ilyenkor joggal érezhetjük magunkat teljes mértékben elhanyagolva, megbántva és megalázva. Olyan mintha a másik fél azt üzenné nekünk: te nem vagy elég fontos nekem vagy nem vagy elég érdekes! Egy idő után, nem csoda, ha elveszítjük a türelmünket és dühösen odavágjuk, hogy ha ennyire fontos a neked a telefonod, akkor vidd el inkább őt vacsorázni!
Egyébként egyre gyakrabban vagyok tanúja annak, hogy ugyanez a probléma már nem csak a pár egyik felét érinti, hanem szinte „megegyezve” történik: sztereóban nyomkodják a felek a telefonjukat ahelyett, hogy egymás társaságát élveznék. Ez azért is szomorú, mert az egymásnak dedikált értékes időt a párok így egymástól elfordulva töltik, ahelyett, hogy egymás szemébe nézve kikapcsolódnának és ereznék egymást. Hozzáteszem, hogy az erősen haladó intimitás gyilkosok még szex közben sem tudják megállni, hogy ne pillantsanak rá telefonjukra, ha jön egy értesítés. Ez sajnos egy valódi probléma és nem egy extrém viccnek szántam.
Hogyan legyünk intelligensebbek, mint az okos telefonunk?
A legegyszerűbb megoldás, ha igazi beszélgetésre vágysz, akkor kapcsold ki vagy halkíts le az okos eszközödet. Agyunknak is kell a pihenő a folyamatos információáradatban, hidd el, jól fog esni egy kis ingerszünet.
Tekintettel arra, hogy a legtöbben nincsen tudatában a függőségüknek nagyon fontos, hogy ne dühből és indulatból kíséreljük megoldani a helyzetet párunkkal. Ne fenyegetőzzünk vagy vessünk be érzelmi zsarolást, mert az csak olaj a tűzre. Hívjuk fel partnerünk figyelmét a problémára anélkül, hogy szemrehányást tennénk neki és támasszuk alá tényekkel az állításunkat. Mondjuk el, hogy ez a helyzet miért esik nekünk rosszul és fogalmazzunk meg irányába konkrét kérést.
Progresszív módon korlátozzuk a mobilhasználatot, vagyis jelöljünk ki „mobilmentes” időszakokat vagy helyszíneket. Például a vacsora ideje alatt senki ne tegye ki az asztalra maga mellé a telefonját (erre már van példa éttermekben is, ahol a vendégek leadják a telefonjukat az étkezés idejére). Vagy este 9 óra után mindenki kapcsolja ki az okos eszközein a hangos értesítéseket, valamint legyen a hálószoba a pihenés és az intimitás és nem az okos kütyük zónája.
Ha az illető valóban egyáltalán nincs tudatában a függőségének és úgy gondolja, hogy erőteljesen túlzunk, amikor azt mondjuk, hogy a nap 24 órájából 24-et a telefonjával tölt, akkor telepítsünk az eszközére egy olyan applikációt, amelyből kiderül, hogy mely közösségi appokon mennyi időt tölt és akkor rögtön fény derül a rejtélyre. Ez azért fontos mert a legtöbben ignorálják vagy alábecsülik a telefonjuk nyomkodásával eltöltött időt.
Drasztikusabb megoldás eltökélt olvasóimnak, arra az esetre, ha mobilfüggő párunknak valami miatt törlődött volna a problémabelátó funkciója, hogy amikor ő szeretne velünk beszélgetni és megértő figyelmünkre számít, vegyük elő telefonunkat és tegyük pontosan azt, amit ő szokott. Rápillantva egy-egy sms-re ignoráljuk őt és kezdjünk félvállról hümmögni valamit, amikor eljön a válaszreakciónk ideje. Talán sikerül megmutatni, hogy mi mit érzünk, amikor ő teszi velünk ugyanezt.
Erős függők nyaralással egybekötött párterápiája lehet, ha „okos telefon és kütyü detoxikáló” szállodákba foglalnak szobát, ahová csak úgy mehetnek el a párok, ha érkezéskor leadják a mobiljukat a recepción és csak kicsekkoláskor kapják azt vissza. Érdemes kipróbálni!
Az összes megoldási lehetőségnek, amelyet javasolni tudnék, egy nagyon fontos alapja van: az okos eszközök nem helyettesítik a személyes, valós, őszinte emberi kapcsolatokat és a minőségi interakciókat a szeretteinkkel. Az élő, emberi kapcsolatok szépsége és finomsága abban rejlik, hogy változatosak, sérülékenyek és mélyek, és ezért teljes odafigyelést igényelnek. Tiszteld meg a másikat a minőségi idővel, amellyel kifejezed a szeretetedet! A másik fél érezni fogja a törődést és így jobban egymásra tudtok hangolódni. Az egészséges emberi kapcsolatok kulcsa a jelenlét. Ha nem vagy jelen a másik számára, az olyan mintha elutasítanád őt magadtól. Hidd el, ha okosabb leszel a jövőben az okos eszközeidnél, akkor majd nem kell attól tartanod, hogy lemaradsz a saját életedről.
Ne feledjük! Mindig van választásunk. Nem kötelező mindig, mindenkinek, bárhol elérhetőnek lennünk. Csak rajtunk múlik, hol húzzuk meg a határt!
Infó: www.szepesiandrea.hu
Interjúnkat Andreával ITT olvashatod el!
Fotó: Getty Images
