Szinte mindenkinek van egy olyan története, hogy amikor először randevúzott valakivel, az illető azt mondta, egyedülálló, aztán egy független forrásból derült égből villámcsapásként kiderült, elméletben már egyedülálló ugyan, ám az ex cuccai még nála vannak, és pecsét sem került a válási papírokra. Persze, gyakorlatban már nem volt életképes a házassága, így semmi akadálya nem lett volna egy új kapcsolat kialakításának, ám az iránta való bizalom szilánkjaira tört. Az ember innentől már minden állítást megkérdőjelez, ami a másik szájából elhangzik. Ahogy a nagy filozófus, Nietzsche fogalmazott, „nem azért vagyok mérges, mert hazudtál, hanem azért, mert mostantól nem tudok hinni neked”. Egy kezdődő románc ettől a ponttól valószínűleg halálra van ítélve, és rövid idő alatt véget is ér.
Ám mielőtt a bizalom elveszne, ki is kell alakulnia. Néha a másik embernek meg kell dolgoznia a bizalmunkért, máskor megelőlegezzük. De mi alapján dől el, hogy melyik csoportba sorolunk valakit az első találkozáskor? A bizalom egyszerre érzelmi és logikai alapon működik. Egyrészt ha valakit magunkhoz hasonlónak érzünk valamilyen tulajdonság alapján, van valami közös a bennünk, hajlamosak vagyunk automatikusan bizalmat szavazni neki. Ha valaki abban hisz, amiben mi, a bizalom érzése magától létrejön. Másrészt ha valakivel üzleti- vagy éppen párkapcsolatot szeretnénk kialakítani, ösztönösen elkezdünk kapcsolódási pontokat keresni a másik személlyel, mintegy biztosítékként, hogy a bizalmunk megalapozott.
És hogy miért van szükségünk a bizalomra? Mindenki olyan partnerre vágyik, aki törődik a mi érdekeinkkel is, akire nyugodtan támaszkodhatunk. Ám vannak kockázatai annak, ha a bizalmunkat adjuk. Sebezhetővé, kiszolgáltatottá válunk. Ismered azt az érzést, hogy a másik ember, akiben meg akarsz bízni, figyel rád? Törődik veled? Ha nem, akkor te valószínűleg azok közé tartozol, akik bizalmatlanabbak, és elsősorban a másik félnek kell először tanúbizonyságot adnia a megbízhatóságáról.
A bizalom, hasonlóan a hűséghez és a tisztelethez, kétirányú utca. Ha azt szeretnénk, hogy mások bízzanak bennünk, ki is kell érdemelnünk. Az aranyszabály itt is érvényes: viselkedj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek – magyarázta a pszichológus. Ennek megfogadása jó kiindulási pont a bizalom kialakításához. Ha már megvan a bizalom, de erősíteni szeretnénk, a megbízhatóság és kiszámíthatóság lehet nagyon fontos, mind a munkában, mind a magánéletben. Biztosan nem veszítjük el a másik ember bizalmát, ha azt tesszük, amit ígértünk.
Forrás: Psychology Today
Fotók: Unsplash
