Mi történt?
A koronavírus-járvány miatt tömegeknek vannak kiborító rémálmaik.
Miért fontos ez?
Miközben igyekszünk egyben tartani az életünket a megváltozott körülmények között, az agyunk próbálja feldolgozni az elfojtott gondolatainkat is. Ez természetes, de nem árt foglalkozni vele, cikkünkből kiderül, miért.
Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:
- Milyen kollektív jellemzői vannak az álmainknak világjárvány idején?
- Mi a közös az orvosok, ápolók és a veterán katonák álmaiban?
- Mit tudunk az álmokról, és mihez kezdjünk a rémálmainkkal a pszichológus szerint?
Sűrű és sötét az éjszakai tenger, amiben úszom. A parti lámpák fénye még megcsillan a hullámok felszínén, de ez nem sokat segít, hiszen a víz tele van cápákkal. Érzem, ahogy elsiklanak mellettem, és véletlenül hozzáérek a durva bőrükhöz. Meg fognak harapni, le fognak rántani a mélybe, nem tudom kikerülni őket. Rettegek a cápáktól, mégis itt kell úsznom közöttük, mert valakik belekényszerítettek a tengerbe, és nem mehetek ki a partra. Nyöszörögve ébredek, a fekete, olajszerű víz képe még húzna vissza az álomba, fel kell ülnöm, hogy egészen kiszakadjak belőle. Ez csak egy az elmúlt hetekben megsokasodó rémálmaim közül – az időzítés pedig nyilván nem véletlen, több mint egy hónapja vagyunk a kis lakásba bezárva a koronavírus-világjárvány miatt. A félelmeink, a szorongásaink pedig beszivárognak az álmainkba is.
Persze vannak, akik ennél sokkal konkrétabban álmodnak a COVID–19 járvánnyal. A Vogue újságírója például azt az álmát osztotta meg, amelyben egy vegyesboltban válogat, amikor észrevesz a sorok között egy embert teljes vegyvédelmi ruhába öltözve. Az álmodóra rátör a pánik, hiszen sem kesztyűt, sem maszkot nem visel, megfogta az arcát és mindenféle árukat, miközben körülötte terjed a láthatatlan, gyilkos kór. Sikoltva ébred.
A megszaporodó rémálmokra a kutatók is felfigyeltek, a Harvard pszichológia professzora, dr. Deirdre Barrett március 21-én kezdte el gyűjteni a COVID–19 járvánnyal kapcsolatos álmokat. Barrett internetre feltöltött kérdőívét itt találjátok, olyan kérdésekre vár választ, mint hogy hány évesek vagyunk, milyen neműek, milyen nemzetiségűek, hány olyan álmunk volt eddig, ami a járványhoz köthető, és végül kéri, hogy írjuk is le minden olyan, a koronavírussal kapcsolatos álmunkat, amire emlékszünk.
Barrett három és fél hét alatt több mint 1800 választ kapott a világ több pontjáról, és már ebből kirajzolódni látszik, milyen kollektív jellemző jegyei vannak az álmainknak járvány idején.
Olvastad már?
A láthatatlan veszély az álomban nagyon is konkrét formát ölt
A Vogue részletezi is a korai kutatási eredményeket. Ezek szerint a leggyakoribb álomtípus közvetlenül a megbetegedéshez és a kórházhoz kötődik. Az álmodót éppen tesztelik, vagy már meg is kapta a pozitív eredményt, amely után valamilyen halálos veszélybe kerül, például méreginjekciót kap. Mások próbálnak, de sehogy sem tudnak eljutni a kórházba, és olyanok is vannak, akik nem kapnak segítséget a kórházban. A szeretteinkért való aggódás is gyakori: hogy nem az álmodó, hanem a szülei vagy a gyereke beteg.
A félelem és a fenyegetettség szimbolikusabb képekben is megjelenhet, például vérszívó, horrorisztikus bogarak formájában. Bár sok ember eleve viszolyog a rovaroktól, az angol nyelvben ez kap még egy plusz csavart, hiszen a rovart, bogarat jelentő „bug” a betegség megfelelője is, így Barrett szerint egyértelmű álombéli szinonima a koronavírusra.
Persze a vírus nem csak bogarak formáját öltheti, a friss gyűjtésben szerepelnek már zombik, gyilkosok, szörnyek is, sőt, valaki felrobbanó tehenekről számolt be. A magam részéről ebbe a csoportba sorolom a cápákat is.
Barrett szerint a vírus láthatatlansága hozzájárul ahhoz, hogy álmunkban más fenyegető képekben testesítjük meg. „A traumáink egy része vizuálisan is konkrét. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az emberek a leomló tornyokkal álmodtak. De a legtöbbünk számára a koronavírus láthatatlan. Azt hiszem, sokkal vizuálisabb metaforákat kezdünk látni, ha nincs konkrét képünk valamiről.”
Az orvosok és ápolók bűntudattal álmodnak
Az egészségügyi dolgozók álmainak mintázata Barrett szerint a háborús időket idézi. A központi téma szinte mindig ugyanaz: megpróbálják megmenteni valakinek az életét, de ez nem sikerül. Néha azért, mert hibáztak, máskor azért, mert hiányzik a megfelelő felszerelés, vagy elromlik egy eszköz.
Az orvosok és ápolók álmaiban is visszatérő motívum, hogy megbetegednek körülöttük az emberek, csakhogy az egészségügyi dolgozók automatikusan azt gondolják: „tőlem kapták el”.
A bűntudat egyébként a rémálmok visszatérő eleme. Dr. Harry Wilmer a vietnami háborús veteránok esetében állapította meg, hogy gyakrabban álmodtak olyan erőszakos cselekedetekről, amiket ők követtek el, mint amiknek az elszenvedői voltak.
Kíváncsi vagy rá, mihez kezdj a rémálmaiddal?
A folytatásért kattints a nőklapja.hu oldalára!
Fotó: Getty Images</p
