A tökéletes partner
Emberek vagyunk, szeretetre vágyunk, és az életünkhöz hozzátartozik, hogy mindennek az értelmét keressük, ami velünk történik. Ha sokáig vagyunk szinglik, vagy benne ragadtunk egy rossz párkapcsolatban, akkor egy idő után óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: elszalasztottuk az esélyeinket? Ha ez megtörténik, akkor jó, ha tudatosítjuk, hogy egy hét és fél milliárd embert számláló világban nehéz elképzelni, hogy mindenkinek csak egy lehetősége adódik arra, hogy megtalálja a tökéletes párt.
Sokan azt gondolják, hogy a tökéletes partner egy olyan személy, akivel első látásra mély kapcsolatot tudunk kialakítani, és aki amellett, hogy elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, arra ösztönöz minket, hogy önmagunk legjobb változatává válhassunk. Nem feltétlenül kell, hogy a lelki társunkhoz romantikus kapcsolat fűzzön minket – lehet az egy barát vagy munkatárs is. Ráadásul az sem feltétlenül fontos, hogy ez a kapcsolat mindig konfliktusmentes legyen.
Mit mond a pszichológus?
Egy párkapcsolatokkal foglalkozó pszichoterapeuta, Heather Garbutt így gondolkodik erről a jelenségről: „Az a lelki társ, akivel kapcsolatban vonzalmat, harmóniát és kölcsönös mély szeretetet érzünk – válaszolta, majd hozzátette: – Ha visszatekintünk korábbi életünkre, akkor néhányan úgy érezhetjük, hogy elszalasztottuk az egyetlen esélyünket arra, hogy azzal legyünk, akivel kellene. Úgy tűnhet, hogy az illető, aki a tökéletes párunk lehetett volna, teljesen kiegészített minket. De lehetséges, hogy az időzítés és a körülmények nem voltak megfelelőek?”
Heather szerint hiába gondoljuk azt valakiről, hogy ő volt számunkra a megfelelő pár, oka van annak, hogy nem működött a vele való kapcsolatunk. „Úgy gondolom, hogy lelki szempontból ez azt jelenti, hogy valamit meg kell még tanulnunk. Valamit fejlesztenünk kell még magunkban azért, hogy a lehető legteljesebb önmagunk lehessünk, mielőtt kikötünk a megfelelő partner mellett” – mondja a pszichoterapeuta.
Fontos kérdések
Ha dráma, átlépett határok és lelki fájdalom társul ahhoz az emberhez, akit a lelki társunknak gondolunk, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen gyermekkorból származó megoldatlan problémák vannak jelen az életünkben. Cselekvéseinkben ugyanis gyakran ismételjünk meg azokat a mintákat, amiket szüleinktől láttunk, vagy amelyeket szüleink tapasztaltak korábban. Onnantól kezdve, hogy kétségbeesetten keressük a szeretetet és figyelmet egészen addig, hogy beleszeretünk olyanokba, akik lelkileg sérültek, vagy valamiért nem elérhetőek számunkra, mindent örökölhetünk a szüleinktől.
A következő tíz kérdés segítséget nyújthat számunkra, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban a megfelelő partner van-e mellettünk:
- Kényelmet és békét érzünk, ha ez a személy a közelünkben van?
- Úgy érezzük, hogy kiegyensúlyozzuk egymást annak ellenére is, hogy teljesen különbözőek vagyunk?
- Van bennük olyan érzés, hogy korábban már találkoztunk azzal, aki „a tökéletes partnerünk” lehetett volna?
- Kettőnk értékrendszere összhangban van egymással?
- Láttuk már ezt az embert a legrosszabb állapotában, és így is szeretjük?
- Törődtünk olyan mélyen egymással ezelőtt, hogy éreztük egymás fájdalmát? Más szóval: okozott nekünk valaha fájdalmat az, hogy a másik szomorú?
- Érezzük a szikrát, amikor egymáshoz érünk?
- Volt rizikósabb időszakunk, de együtt túljutottunk rajta, és most erősebbnek érezzük magunkat?
- Úgy érezzük, hogy száz százalékban önmagunk lehetünk, amikor együtt vagyunk ezzel a személlyel?
- Úgy érezzük, hogy ez a személy azért jött az életünkbe, hogy fontos leckét adjon nekünk?
A feladatunk az, hogy felismerjük: az a személy, akit a lelkitársunknak gondolunk, valóban az életünk része, megbízható és elérhető, illetve képes minket szeretni és tisztelni? Ezeket tudnunk kell megkérdőjelezni, és minden válasznak világosnak kell lennie, mielőtt valódi, mély érzelmi kapcsolatot alakítunk ki az illetővel.
Olvass tovább!
Forrás: Harper’s Bazaar
