Nem szólítanak meg a szórakozóhelyeken, nem írnak rám az ismerkedős oldalon, „kövérebb vagy, mint a fotón”, mondják köszönés helyett, ha mégis randira hívnak. Kinevetnek, ha kiöltözöm, megszólnak, ha nem. Hülyének néznek, ghostingolnak (eltűnnek), minden bizonnyal több vasat tartanak a tűzben. És közülük kellene kiválasztani életem szerelmét… Ismerős? Bizony nehéz projekt a társkeresés, és ha megszületik egy új kapcsolat, sajnos akkor is simán alakulhat úgy – csalódással a végén –, mint a korábbiak. Sok tízezer ember küzd éveken, akár évtizedeken keresztül a társkereséssel, és még többen a rossz választásokkal.
Nem kell ennek így lennie! Némi önismereti munkával, a valódi igényeink feltárásával és magának a társkeresés folyamatának a tudatos irányításával nemcsak az ismerkedés válhat sokkal élvezetesebbé, hanem az eredménye is tartósabb lehet. Ma már számos szakkönyv, erre dedikált internetes oldal, rendezvény és mentor segít abban, hogy felkészülten vágjunk bele a párkeresésbe, amely még ezzel együtt is nagy türelmet igénylő folyamat.
Hol akadok el?
„Hiába is szeretnénk, nincs olyan, hogy összeütközünk az utcán, az elviteles kávé ráloccsan a másik felsőjére, amely fölött egy vakító kék szempár ránk villan, egymásra nevetünk, és aztán boldog szerelemben élünk, amíg meg nem halunk” – mondja Henriett, aki túl egy hosszú kapcsolaton, 43 évesen vágott bele a (tudatos) párkeresésbe. Most, két évvel később boldog feleség és egy pici baba édesanyja. – Egy középkorú ember esetében semmit sem szabad a véletlenre bízni a társkeresésben.”
Henriett már az előző kapcsolata végén elkezdte az önismereti munkát, amely meghozta a felismerést: gyereket szeretne, és nem attól a férfitól, aki mellett 13 éve alárendelt szerepben él. „Arra is rájöttem, hogy a nőiségem megélésével van a legfőbb problémám, így azon kezdtem dolgozni. A folyamat végére tudtam, hogy ki vagyok, milyen férfit szeretnék magam mellé, és késszé tettem magam arra a kapcsolatra, amelyre vágytam.” Mindez nem azt jelenti, hogy ő vagy bárki más, aki tudatosan keresi a társát, az félredobva a romantikát, lépésről lépésre valósít meg egy előre megírt forgatókönyvet. A megérzéseknek, a kémiának fontos szerepe marad az ismerkedésben, szerelembe esésben.
„A vágyainknak fontos szerepe van a párválasztásban. De tudnunk kell, hogy önismereti tudásra is szükségünk van, e nélkül a vágyaink tévútra vezethetnek minket – mondja Pálosi Adrienn pszichológus. – Meg kell ismernünk önmagunkat: érdemeinket és hibáinkat, motivációinkat, érzelmi reakcióinkat, a másik nemhez való viszonyunkat. Nem árt tisztában lenni azzal is, hogy hogyan ismerhetünk meg alaposan egy másik embert, ezen belül megfigyelni és átgondolni, hogy akivel éppen randizunk, valóban alkalmas-e a párkapcsolati életre. A gond sok esetben az, hogy nem is áll elő olyan szituáció, amelyben a vágy megjelenik. Tipikus ok a »lemaradás«: a húszas éveikben sokan úgy érzik, hogy még rengeteg idejük, lehetőségük van az ismerkedésre, ezért nem mozdulnak vagy nem köteleződnek el. Az évtized végére beszippantja őket a munka, jönnek a sikerek, sok energiát fektetnek az önmegvalósításba más területeken is (sportban, világlátásban) – egyre inkább eltávolodnak a társkereséstől.”
Szöveg: Kertész Anna Fotó: Getty Images