Legalább húsz perce kérlelem az öt és fél éves kislányomat, hogy öltözzön fel, mert indulni kellene, de ő meg sem mozdul, mert az ablakpárkányon „puszilkodó” galambpár sokkal érdekesebb, mint átvedleni pizsamából utcai szettbe. Nem lát, nem hall, miközben az idegeim pattanásig feszülnek, de ő maximum arra koncentrál, hogy úgy nyomja oda az arcát az üveghez, hogy ne zavarja meg a madarak udvarlását. Ilyenkor véresen komoly, hogy ki kell várnom, már megtanultam, hogy hiábavalóság harcba szállni vele. Szükséges pár perc, mire meg tudom szólítani, és meg is hallja, amit mondok. Ugyanez történik, ha a Barbie babák tanácskoznak a gyerekszőnyegen, hogyan mentsék meg a világot, vagy éppen azt a kiskutyát, akit a gonosz Szfinx madár rabolt el. Akkor sem lehet kizökkenteni Minkát, ha a szemerkélő esőben felfelé tartva a fejét arra vár, hogy az esőcseppek az arcára hulljanak, de lehetőleg a szája szélére is jusson belőlük elegendő, amit örömmel nyaldoshat le. Azért sem zavarom ilyenkor (még akkor sem, ha már rég máshol lenne dolgunk), mert úgy éli meg az élet apró örömeit, úgy szentel figyelmet a jelen szépségeinek, ahogy én azt csak nagy meló árán tudom elérni – ha egyáltalán sikerül. Imádom, ahogyan megfigyeli a világot, a benne élőket, és ahogyan minden érzékszervével rájuk koncentrál. Akkor csak ő létezik és a pulcsiján kalandozó katicabogár, vagy a délutáni súrolófény magánszáma a konyhaszekrényen.
A gyerekek és a mindfulness
Ösztönös stresszoldás
A tudatos éberség leegyszerűsítve annyit jelent, hogy úgy szentelünk teljes figyelmet valaminek, hogy közben az agyunk elengedi a háttérben futó programokat. Vagyis a kis katicalábak és a fényjáték közben nem jutnak eszünkbe az elvégezendő feladatok vagy a magánéleti, munkahelyi problémáink. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az, hiszen a felnőtt létben nehezen abszolválható. A gyerekeknél viszont ez a lassulás tökéletesen működik, és nagyon is jól érzik, hogy szükségük van rá, hiszen az egy dologra fókuszálás pihentetőleg hat a szervezetükre, sőt kiválóan oldja a bennünk felgyülemlő stresszt. Több kutatás is bizonyítja, hogy az éberség, vagyis a mindfulness gyakorlása segít a gyerekeknek és a tinédzsereknek abban, hogy könnyebben megbirkózzanak a frusztrációikkal, az élet nehézségeivel. Az éberség vagy az éber figyelmet igénylő tevékenységekben való részvétel továbbá növelheti a gyerekek jóllétérzését és hosszabb távon az optimizmusát, a tizenévesek pedig nyugodtabbnak érezhetik magukat és jobban aludhatnak. Amíg egy kiskamasz sokszor már csak úgy tud lelassulni, hogy gyakorolja a mindfulness meditációt a légzőgyakorlatok, a vizualizáció, a testtudatosság és a relaxáció kombinációjával, addig az apróságoknak ez még a zsigereikben van. De mit mond erről egy óvónő, aki 36 éve van a pályán?
Az óvoda falain belül
Kis Ágnes óvodapedagógus egy belvárosi óvodában dolgozik, vegyes csoportjába három és hét év közöttiek járnak, így ő aztán igazán képes rálátni a gyerekek tudatos jelenlétére és annak gyakoriságára. Ági néni szerint az ovisok elmélyülésének egyik legfontosabb alappillére a motiváltság. „Ha egy gyerek nem motivált, akkor könnyen elkalandozhat a figyelme, és kiáll a megkezdett tevékenységből. Van olyan csemete, aki annyira játszik, hogy semmit sem érzékel a külvilágból, csak az általa létrehozott világra, tevékenységre koncentrál. Ez akkor változik, amikor kezd kialakulni a feladattudata, és a megosztottá válik a figyelme. Bár ugyanúgy játszik, rakosgat, tevékenykedik, de a játék közben már a következő feladatra koncentrál” – meséli a Béka csoport óvónője, akinek az a meglátása, hogy a fiúk ebben a korban elmélyültebben játszanak, míg a lányoknak megosztottabb a figyelmük. De vajon kevésbé elmélyültek a mostani gyerekek, mint a tíz, húsz évvel ezelőtti ovisok?
Szöveg: Sinkó Edit Fotó: Getty Images
A cikk folytatását olvasd el Mindfulness különszámunkban!
